Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Espostoa” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „== Espostoa == A '''''Espostoa''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) sorolt nemzetség, amely Dél‑Amerikában, elsősorban Ecuadortól Észak‑Chile‑ig elterjedt. Fajai magas, oszlopos szárformájú kaktuszok, gyakran bozontszerű szőrzettel borított törzzsel. === Alaktani jellemzők === - A törzs általában oszlopos, hengeres, bordázott, és dús, selymes vagy gyapjas szőrzettel…”
 
 
(3 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Espostoa ==
{{Speciesbox
|taxon=Espostoa
}}
== Tudományos név ==
* ''Espostoa'' (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes


A '''''Espostoa''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) sorolt nemzetség, amely Dél‑Amerikában, elsősorban Ecuadortól Észak‑Chile‑ig elterjedt. Fajai magas, oszlopos szárformájú kaktuszok, gyakran bozontszerű szőrzettel borított törzzsel.
=== A név eredete, etimológia ===


=== Alaktani jellemzők === 
A nemzetséget '''Nicolas E. Esposto''' perui botanikus tiszteletére nevezték el, aki a limai mezőgazdasági iskola professzora volt.
- A törzs általában oszlopos, hengeres, bordázott, és dús, selymes vagy gyapjas szőrzettel (fakó‑fehér vagy szürkés szőrzet) borított, amely a forró és napsütéses élőhelyen védi a növényt. A tövisek és areolák általában be vannak rejtve a szőrzet alá, így a növény felülete puha, „gyapjasnak” hat. Virágai cső- vagy tölcséralakúak, gyakran fehér vagy világos rózsaszínűek; több faj esetében az élőhely természetes beporzói — lepkék vagy éjszakai rovarok — nyitják őket. Terméseik gyakran bogyószerűek, magvaikat sivatagi madarak és egyéb élőlények terjeszthetik.  


=== Elterjedés és élőhely ===
=== Típusfaj ===
Az ''Espostoa'' fajok természetes élőhelye Dél‑Amerika száraz, hegyvidéki vagy sivatagi régiói. Élőhelyükre jellemző a ritka csapadék, sok napsütés, és szélsőséges nappali–éjszakai hőingadozás.


=== Kultúrában === 
* ''Espostoa lanata'' (Humboldt, Bonpland & Kunth) Britton & Rose
Az Espostoa fajok gondozása viszonylag kihívást jelent: világos, napos helyre, jó vízelvezetésű, laza talajba ültetve fejlődnek a legjobban. Öntözni csak nagyon ritkán szabad — csak akkor, ha a talaj teljesen kiszáradt, különösen télen. A túlöntözés káros lehet, gyökér‑ és szárrothadást okozhat.
Szaporítás magvetéssel vagy sarjakról gyakori. A sűrű szőrzet miatt a gyűjteményekben különleges, „bozontos” érzetet adnak. 


=== Jelentősebb fajok === 
{{Típusfaj|Espostoa lanata}}
* '''''Espostoa lanata''''' — sűrű, fehér szőrzettel borított, oszlopos növekedésű faj.
* '''''Espostoa guentheri'''''— „öregember‑kaktusz” jellegzetes, dús szőrzetével és éjszakai fehér virágaival. :


=== Ökológiai és dísznövényi jelentőség ===
=== Szinonimák ===
Az ''Espostoa'' fajok fontos szerepet játszanak sivatagi és félsivatagi ökoszisztémákban: sűrű növényállományukkal menedéket nyújtanak madaraknak, rovaroknak, míg terméseik és virágaik táplálékforrásként szolgálnak. Dísznövényként különlegességük — magas oszlopszerű habitusuk és gyapjas „bundájuk” miatt — értékesek, de megfelelő gondozást igényelnek.
 
* ''Binghamia'' Britton & Rose
* ''Pseudoespostoa'' Backeberg
* ''Thrixanthocereus'' Backeberg
* ''Vatricania'' Backeberg
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár ====
 
Oszlopos felépítésű, többnyire fatermetű vagy bokros kaktuszok, amelyek magassága elérheti a 2–5 métert. Száruk általában elágazó, de vannak magányos törzsű fajok is. A hajtások átmérője 5–15 cm, a bordák száma 15–30 vagy annál több.
 
A szárakat sűrű, fehéres vagy szürkés gyapjúszőrzet borítja, amely gyakran teljesen elrejti a növény testét.
 
==== Areolák ====
 
Kicsik, egymáshoz közel helyezkednek el a bordákon. Az ''areola''-kból sűrű, finom szőrök és tövisek fejlődnek.
 
==== Tövisek ====
 
* '''Középtövis:''' 1–3 darab, 1–4 cm hosszúak, erősebbek a peremtöviseknél, színük a sárgától a vörösesbarnáig vagy szürkéig terjedhet.
* '''Peremtövis:''' Számos (20–40), vékonyak, tűszerűek vagy sörteszerűek, többnyire fehérek vagy sárgásak, hosszuk 0,5–1 cm.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====
 
* A virágok éjszakaiak, tölcsér vagy harang alakúak, színük fehér, krémszínű vagy halvány rózsaszín. Hosszuk 4–8 cm.
* A virágok egy speciális, egyoldali virágzati zónából, az úgynevezett ''pseudocephalium''-ból fejlődnek ki, amely sűrű gyapjúból és sörtékből áll. A virágcső rövid, pikkelyes és finom szőrökkel borított.
 
==== Termés ====
 
Húsos, bogyószerű, gömbölyded vagy tojásdad alakú, éréskor gyakran vöröses vagy zöldes színű.
 
* '''Magja:''' Kicsik (kb. 1 mm), feketék, fényesek vagy mattak, felületük finoman pontozott.
 
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' Az Andok hegység vonulataiban honosak, főként '''Peru''', '''Ecuador''' és '''Bolívia''' területén.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Száraz, köves hegyoldalakon és völgyekben élnek 800 és 2500 méter közötti tengerszint feletti magasságban.
 
== Kultúrában tartás ==
 
Fényigényes növények, amelyek jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. A sűrű gyapjúszőrzet miatt érzékenyek a túl magas páratartalomra és a pangó vízre, amely könnyen rothadást okozhat. Télen száraz, hűvös, de fagymentes (kb. 10°C) környezetben kell tartani őket.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
 
Hasonlítanak a ''Cephalocereus'' nemzetség fajaira (például a “Vénemberkaktuszra”), de az ''Espostoa'' esetében a ''pseudocephalium'' oldalsó helyzetű, nem pedig a hajtás csúcsát veszi körül teljesen. További eltérés a magok szerkezetében és a virágok felépítésében mutatkozik.
 
== Egyéb ==
 
Gazdasági jelentőségük korlátozott, elsősorban dísznövényként kedveltek különleges, gyapjas megjelenésük miatt. Termésük ehető, de ritkán fogyasztják. A nemzetség rendszertana az utóbbi időben változott, több korábban különálló nemzetséget (''Thrixanthocereus'', ''Vatricania'') ide soroltak be.
 
== Forrás ==
 
* https://thelastcactusclassification.top/category/espostoa/
* https://kissarmin.hu/lexikon/item/226-espostoa.html
* https://en.wikipedia.org/wiki/Espostoa
* https://de.wikipedia.org/wiki/Espostoa


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Trichocereinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 30., 09:01-kori változata

Espostoa
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Espostoa

Tudományos név

  • Espostoa (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetséget Nicolas E. Esposto perui botanikus tiszteletére nevezték el, aki a limai mezőgazdasági iskola professzora volt.

Típusfaj

  • Espostoa lanata (Humboldt, Bonpland & Kunth) Britton & Rose
Espostoa lanata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Binghamia Britton & Rose
  • Pseudoespostoa Backeberg
  • Thrixanthocereus Backeberg
  • Vatricania Backeberg

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Oszlopos felépítésű, többnyire fatermetű vagy bokros kaktuszok, amelyek magassága elérheti a 2–5 métert. Száruk általában elágazó, de vannak magányos törzsű fajok is. A hajtások átmérője 5–15 cm, a bordák száma 15–30 vagy annál több.

A szárakat sűrű, fehéres vagy szürkés gyapjúszőrzet borítja, amely gyakran teljesen elrejti a növény testét.

Areolák

Kicsik, egymáshoz közel helyezkednek el a bordákon. Az areola-kból sűrű, finom szőrök és tövisek fejlődnek.

Tövisek

  • Középtövis: 1–3 darab, 1–4 cm hosszúak, erősebbek a peremtöviseknél, színük a sárgától a vörösesbarnáig vagy szürkéig terjedhet.
  • Peremtövis: Számos (20–40), vékonyak, tűszerűek vagy sörteszerűek, többnyire fehérek vagy sárgásak, hosszuk 0,5–1 cm.

Generatív test

Virág

  • A virágok éjszakaiak, tölcsér vagy harang alakúak, színük fehér, krémszínű vagy halvány rózsaszín. Hosszuk 4–8 cm.
  • A virágok egy speciális, egyoldali virágzati zónából, az úgynevezett pseudocephalium-ból fejlődnek ki, amely sűrű gyapjúból és sörtékből áll. A virágcső rövid, pikkelyes és finom szőrökkel borított.

Termés

Húsos, bogyószerű, gömbölyded vagy tojásdad alakú, éréskor gyakran vöröses vagy zöldes színű.

  • Magja: Kicsik (kb. 1 mm), feketék, fényesek vagy mattak, felületük finoman pontozott.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az Andok hegység vonulataiban honosak, főként Peru, Ecuador és Bolívia területén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, köves hegyoldalakon és völgyekben élnek 800 és 2500 méter közötti tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Fényigényes növények, amelyek jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. A sűrű gyapjúszőrzet miatt érzékenyek a túl magas páratartalomra és a pangó vízre, amely könnyen rothadást okozhat. Télen száraz, hűvös, de fagymentes (kb. 10°C) környezetben kell tartani őket.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlítanak a Cephalocereus nemzetség fajaira (például a “Vénemberkaktuszra”), de az Espostoa esetében a pseudocephalium oldalsó helyzetű, nem pedig a hajtás csúcsát veszi körül teljesen. További eltérés a magok szerkezetében és a virágok felépítésében mutatkozik.

Egyéb

Gazdasági jelentőségük korlátozott, elsősorban dísznövényként kedveltek különleges, gyapjas megjelenésük miatt. Termésük ehető, de ritkán fogyasztják. A nemzetség rendszertana az utóbbi időben változott, több korábban különálló nemzetséget (Thrixanthocereus, Vatricania) ide soroltak be.

Forrás

A(z) „Espostoa” kategóriába tartozó lapok

A következő 4 lap található a kategóriában, összesen 4 lapból.