„Trichocereus pachanoi” változatai közötti eltérés
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Tudományos név == | == Tudományos név == | ||
* ''Trichocereus macrogonus'' var. ''pachanoi'' (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012. Sec. Schlumpberger (2021) | * ''Trichocereus macrogonus'' var. ''pachanoi'' (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012. Sec. Schlumpberger (2021) | ||
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes | ** '''A tudományos név státusza:''' érvényes | ||
* ''Trichocereus pachanoi'' Britton & Rose 1920 | * ''Trichocereus pachanoi'' Britton & Rose 1920 | ||
* '''A tudományos név státusza:''' szinonima | ** '''A tudományos név státusza:''' szinonima | ||
<span id="etimológia"></span> | <span id="etimológia"></span> | ||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
== A név eredete, etimológia == | == A név eredete, etimológia == | ||
'''A név jelentése:''' | |||
A ''' | * A nemzetségnév ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "''tricha''" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent. | ||
* A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül. A fajt '''Britton''' és '''Rose''' egy Ecuador-i botanikusról, '''Prof. Abelardo Pachano'''-ról nevezte el, aki '''Rose''' kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél. | |||
<span id="típuspéldány"></span> | <span id="típuspéldány"></span> | ||
A lap jelenlegi, 2026. január 11., 17:58-kori változata
| Trichocereus macrogonus var. pachanoi | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Trichocereinae |
| Nemzetség | Trichocereus |
| Faj | Trichocereus macrogonus var. pachanoi |
 
| |
Tudományos név
- Trichocereus macrogonus var. pachanoi (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012. Sec. Schlumpberger (2021)
- A tudományos név státusza: érvényes
- Trichocereus pachanoi Britton & Rose 1920
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A név jelentése:
- A nemzetségnév ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "tricha" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent.
- A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül. A fajt Britton és Rose egy Ecuador-i botanikusról, Prof. Abelardo Pachano-ról nevezte el, aki Rose kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél.
Típuspéldány
- Első leírása: Trichocereus pachanoi Britton & Rose, 1920
- Első közlés: The Cactaceae 2: 134 (1920)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Echinopsis pachanoi (Britton & Rose) H.Friedrich & G.D.Rowley, 1974
A(z) Trichocereus macrogonus var. pachanoi szinonimái
- (A keresett Trichocereus pachanoi ennek a taxonnak a szinonimája)*
- ≡ Trichocereus pachanoi, ≡ Cereus pachanoi, ≡ Echinopsis pachanoi
- = Trichocereus santaensis, ≡ Echinopsis santaensis
- = Trichocereus schoenii, ≡ Echinopsis schoenii
Leírás
Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek.
A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban.
Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított.
Termése megnyúlt vagy röviden gömbölyded, sötétzöld, éréskor sárgás vagy enyhén vöröses árnyalatú, 3–4 cm széles és 5–6 cm hosszú. Magjai feketék vagy sötétbarnák, érdes felszínűek, 1,5–2 mm nagyságúak.
Elterjedés és élőhely
A faj őshonos Ecuador déli részén, különösen Azuay tartományban, Cuenca környékén, mintegy 2500 m tengerszint feletti magasságban. Elterjedése Peru északi területeire is átnyúlik. Hegyvidéki, mérsékelt klímájú területeken él, ahol a nappali hőmérséklet egész évben 20 °C körül alakul, az éjszakák viszont hűvösek.
Élőhelyein vulkanikus vagy aprózódott kőzetfelszíneken, ritkás lombhullató cserjék, fűfélék és más kaktuszfajok társaságában fordul elő.
Kultúra
Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.
Vegetatív úton, hajtásdugványról könnyen szaporítható. Ivarérett növényről származó dugványok már viszonylag fiatal korban virágzásra képesek.
Egyéb megjegyzések
A faj kultúrája feltehetően több ezer éves múltra tekint vissza. Az andoki térség őslakos népei kerítésnövényként, építőanyagként, valamint rituális és gyógyászati célokra is használták. Innen ered közismert spanyol neve, a „San Pedro kaktusz”. Pszichoaktív alkaloidtartalma miatt napjainkban is nagy érdeklődés övezi.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán, Papp László
- Kép: Lukoczki Balázs
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgasok 600. kartya