Ugrás a tartalomhoz

„Soehrensia candicans” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
 
58. sor: 58. sor:
Kultúrában lassan fejlődő faj. Élénkzöld, vaskos hajtásai és erős, sárga tövisei miatt virágok nélkül is látványos növény. Virágzási hajlandósága nem mondható erősnek. Tavasztól őszig növényházban is tartható, de érdemesebb a szabadban, akár csapadék elleni védelem nélkül is, így sokkal szebb hajtásokat fejleszt. Ez esetben azonban különösen fontos a porózus talajszerkezet. Talaja legyen enyhén savanyú, vagy semleges kémhatású. Télen szárazon, a legtöbb kaktuszfajjal együtt tartva probléma nélkül pihentethető. Szaporítása legegyszerűbben a hajtások tövénél fejlődő gyökeres sarjakról történhet.
Kultúrában lassan fejlődő faj. Élénkzöld, vaskos hajtásai és erős, sárga tövisei miatt virágok nélkül is látványos növény. Virágzási hajlandósága nem mondható erősnek. Tavasztól őszig növényházban is tartható, de érdemesebb a szabadban, akár csapadék elleni védelem nélkül is, így sokkal szebb hajtásokat fejleszt. Ez esetben azonban különösen fontos a porózus talajszerkezet. Talaja legyen enyhén savanyú, vagy semleges kémhatású. Télen szárazon, a legtöbb kaktuszfajjal együtt tartva probléma nélkül pihentethető. Szaporítása legegyszerűbben a hajtások tövénél fejlődő gyökeres sarjakról történhet.


== Szerzk és forrás ==
== Szerzők és forrás ==


* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba

A lap jelenlegi, 2026. január 12., 08:06-kori változata

Soehrensia candicans
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Soehrensia
Faj Soehrensia candicans
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Soehrensia candicans (Gillies ex Salm-Dyck) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Echinopsis candicans (Gillies ex Salm-Dyck) Hunt, 1987
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

  • A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
  • A szinonim nemzetségnevet az ógörög echinos = sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
  • A latin fajnév jelentése nagyjából: hófehérré váló, a virág színét jellemzi.

Típuspéldány

  • Típus élőhelye Argentínában, Mendoza tartományban található.
  • Első leírása: Cereus candicans Gillies ex Salm-Dyck; Hortus Dyckensis ou Catalogue des Plantes … 335. 1834.
  • A szinonim nemzetségbe helyezte: * David Richard Hunt, 1987
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: * Schlumpberger, 2012
Echinopsis candicans képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia candicans szinonimái

  • (A keresett Echinopsis candicans ennek a taxonnak a szinonimája)*
  • Cereus candicans, ≡ Echinocereus candicans, ≡ Echinocereus candicans, ≡ Trichocereus candicans, ≡ Echinopsis candicans
  • = Cereus candicans var. tenuispinus, ≡ Trichocereus candicans var. tenuispinus, ≡ Echinopsis candicans var. tenuispina
  • = Cereus montezumae
  • = Echinocactus candicans
  • = Cereus gladiatus, ≡ Echinocereus gladiatus, ≡ Cereus candicans var. gladiatus, ≡ Cereus candicans f. gladiatus, ≡ Trichocereus gladiatus, ≡ Echinopsis candicans var. gladiata, − Trichocereus candicans var. gladiatus
  • = Cereus nitens, ≡ Trichocereus candicans var. nitens
  • = Cereus candicans var. robustior, ≡ Cereus candicans f. robustior
  • = Echinopsis dumeliana, ≡ Echinopsis dumesniliana
  • = Echinocereus candicans var. tenuispinus
  • = Cereus candicans var. dumesnilianus
  • = Cereus dumesnilianus
  • = Cereus dumesnilianus
  • = Cereus candicans var. courantii, ≡ Cereus candicans f. courantii, ≡ Trichocereus courantii, ≡ Echinopsis courantii
  • = Cereus lamprochlorus var. salinicola
  • = Trichocereus gladiatus
  • = Trichocereus purpureopilosus, ≡ Echinopsis purpureopilosa, ≡ Trichocereus purpureopilosa
  • = Trichocereus neolamprochlorus
  • = Trichocereus candicans var. roseiflorus, ≡ Helianthocereus pseudocandicans var. roseiflorus
  • = Helianthocereus pseudocandicans
  • = Helianthocereus pseudocandicans var. flaviflorus
  • = Trichocereus pseudocandicans, ≡ Echinopsis pseudocandicans
  • = Trichocereus candicans f. rubriflorus
  • Cereus gladiatus var. courantii
  • Trichocereus candicans subsp. pseudocandicans


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Sarjadó növény, 1-3 méter átmérőjű csoportokat alkot. Hengeres hajtásai egyenesen felállók, élénkzöldek, akár 60 cm-es magasságot is elérhetnek, átmérőjük 13-16 cm lehet, a hajtáscsúcs fehér gyapjas.

8-12 db bordák a hajtáscsúcs közelében 1,5-2,5 cm magas, a hajtás tövénél azonban sokkal sekélyebb. Areolák oválisak, vagy kerekek, 10 × 12-15 mm-esek, fehér gyapjasak. Axillákban hosszú sárgás, vagy barnás szőrzet látható.

Tövisek egyenesek, erősek, merevek, tűszerűek. A fiatal tövisek színe halványbarna, amelyek később szalmasárgába mennek át, a tövüknél vöröses színeződés látható. 9-12 db peremtövis 2-6 cm, 3-4 db középtövis 3-11 cm hosszú.

Generatív test

Virág

A magház és a virágcső rózsaszínes zöld, a virágcső pikkelyei zöldesek, vagy sárgásak, alakjuk hosszúkás háromszög. Virágzásra a hajtások nagyjából 30 cm-es magasságánál számíthatunk.

  • Takarólevelek: A külső lepellevelek keskeny lándzsásak, vastagok, színük rózsaszín, ritkán kissé sárgás. A belső lepellevelek lapát alakúak, vékony hegyben végződnek, hófehérek.
  • Ivarlevelek: A porzók két sorban állnak, az elsődleges porzószálak színe fehér, a tövük zöldes, a másodlagosak tiszta fehérek. A bibeszál fehér, zöldes alappal, a bibe sokágú, fehér.

Termés

Gömbszerű, 5 cm-es termése aranysárga, vagy rózsaszínes.

  • Magja: Fekete magjai 1-1,5 cm-esek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentínában, Mendoza tartományban található a típus élőhelye. Elterjedési területe magába foglalja az ország középső részének összes tartományát, Buenos Aires-től La Rioja-ig. Leggyakrabban 600-1100 méteres magasságban vannak élőhelyei, de gyűjtötték 45 méteren Buenos Aires tartományban és 2300 méteren La Rioja-ban.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában alacsony cserjék és más kaktuszok között, domb- és hegyoldalakon, vagy magas cserjések tisztásain, sekély talajú vulkanikus talajokon, avagy aprózódott kőzeteken él.

Kultúrában tartás

Kultúrában lassan fejlődő faj. Élénkzöld, vaskos hajtásai és erős, sárga tövisei miatt virágok nélkül is látványos növény. Virágzási hajlandósága nem mondható erősnek. Tavasztól őszig növényházban is tartható, de érdemesebb a szabadban, akár csapadék elleni védelem nélkül is, így sokkal szebb hajtásokat fejleszt. Ez esetben azonban különösen fontos a porózus talajszerkezet. Talaja legyen enyhén savanyú, vagy semleges kémhatású. Télen szárazon, a legtöbb kaktuszfajjal együtt tartva probléma nélkül pihentethető. Szaporítása legegyszerűbben a hajtások tövénél fejlődő gyökeres sarjakról történhet.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba
  • Kép: Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba
  • Lektor: Papp László
  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 511. kártya