„Kategória:Cucurbitoideae” változatai közötti eltérés

Cucurbitoideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Rosids
Klád	Fabids
Rend	Cucurbitales
Család	Cucurbitaceae
Alcsalád	Cucurbitoideae

Cucurbitaceae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Cucurbitoideae
Rendszertani besorolás
Faj	Cucurbitaceae

• Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Cucurbita nevéből származik, az alcsaládokra jellemző „-oideae” végződéssel. A „cucurbita” klasszikus latin kifejezés a tökfélékre. Lewis & Short, valamint az Oxford Latin Dictionary alapján a szó eredete bizonytalan, de vélhetően egy régebbi, mediterrán nyelvi rétegből származik, vagy hangutánzó (a kongó termésfalra utalva). Stearn (Botanical Latin) és Genaust kiemelik, hogy a név a római kor óta használatos a nemzetség jelölésére. Az IPNI és BHL források szerint az alcsaládi rangot Amos Eaton rögzítette 1836-ban, elkülönítve a csoportot a család többi tagjától.

• Cucurbita L. (1753); Típusfaj: Cucurbita pepo L.
• Első leírása: Amos Eaton: Botanical Grammar and Dictionary (1836).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Amos Eaton, 1836.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cucurbiteae
• Bryoniinae

Az alcsalád tagjai többnyire lágyszárú kúszónövények. A szár jellemzően bordázott, szőrös és elágazó kacsokat visel, amelyek a hajtások rögzítésére szolgálnak. A levelek szórt állásúak, a levéllemez gyakran pálmásan karéjos vagy szeldelt, felülete érdes a rajta lévő mirigyszőrök vagy serteszőrök miatt. A gyökérzet lehet vékony, de számos fajnál vaskos, raktározó gyökérzet vagy felszíni kaudex alakul ki. Az axillák területén jelennek meg a virágkezdemények és a módosult hajtásnak tekinthető kacsok.

A virágzat lehet magányos vagy fürtös szerkezetű. A virágok egyivarúak, a növények monoikusak vagy dioikusak.

• Takarólevelek: A csésze 5 összeforrt tagból áll; a párta (vagy sziromlevélkoszorú) szintén 5 tagú, színe leggyakrabban sárga vagy fehér, formája harang vagy tölcsér alakú. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak gyakran bonyolult módon összeforrnak; a női virágban a termő szigorúan alsó állású, a bibe vaskos, a bibeszál rövid. Egy sorban maradjon!

A termés speciális bogyó, az úgynevezett kabak (pepo), amelynek fala (exocarpium) gyakran megkeményedik.

• Magja: Számos lapított mag, amely bőséges olajtartalékkal rendelkezik.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb diverzitást Afrika, Mexikó, Brazília és Délkelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi területein mutatják.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően erdőszélek, cserjések és szárazabb szavannák lakói, ahol kacsok segítségével kapaszkodnak fel a környező vegetációra.

Az alcsaládba tartozik a legtöbb gazdaságilag fontos tökféle (Cucurbita), az uborka (Cucumis sativus) és a görögdinnye (Citrullus lanatus). Igénylik a meleg éghajlatot, a tápanyagban gazdag talajt és a rendszeres öntözést. A szukkulens gyűjteményekben a kaudiciform fajok (pl. Kedrostis africana) népszerűek.

A Cucurbitoideae alcsaládot a szilárd falú kabaktermés és az S-alakban görbült portokok különítik el a család más tagjaitól. Hasonlíthatnak a Passifloraceae család tagjaira a kacsok miatt, de a virágszerkezetük alapvetően eltérő.

Az alcsalád számos képviselője mutat kifejezett szukkulenciát, elsősorban a víztároló szár- vagy gyökérgumó (kaudex) kialakításával. Ezek a taxonok többnyire geofiton életmódot folytatnak, a száraz időszakot a gumójukba visszahúzódva vészelik át, míg a nedves évszakban gyors növekedésű, kacsokkal kapaszkodó hajtásokat fejlesztenek. Kiemelkedő szukkulens nemzetségek:

• Kedrostis: Afrika és Ázsia területein elterjedt, gyakran hatalmas, felszíni gumót fejlesztő fajokkal (pl. Kedrostis africana).
• Ibervillea: Észak-Amerika déli részén és Mexikóban honos, palack alakú vagy gömbölyded, fásodó felületű kaudexszel rendelkező növények.
• Seyrigia: Madagaszkár szigetén endemikus nemzetség, amelynél a szár is szukkulensé vált, levelei pedig aprók vagy hiányoznak.
• Gerrardanthus: Kelet- és Dél-Afrikában élő nemzetség, amelynek tagjai (pl. Gerrardanthus macrorhizus) óriási, sziklára emlékeztető, zöldes színű felszíni gumót növesztenek.
• Xerosicyos: Szintén madagaszkári nemzetség, ahol a levelek váltak vastag, húsos víztároló szervvé (levélszukkulencia).

Az APG IV-rendszer a Cucurbitaceae családon belüli két fő alcsalád egyikeként határozza meg. A molekuláris filogenetikai kutatások (különösen H. Schaefer és S. S. Renner munkássága) megerősítették, hogy a Cucurbitoideae egyértelműen monofiletikus csoportot alkot.

A filogenetikai fa alapján az alcsalád tizenkét nemzetségcsoportra (tribus) oszlik:

1. Actinostemmateae (bazális helyzetű csoport)
2. Indofevilleae
3. Thladiantheae
4. Siraitieae
5. Momordiceae (pl. a Momordica nemzetsége)
6. Joliffieae
7. Bryonieae (pl. a hazai Bryonia alba)
8. Schizopeponeae
9. Sicyoeae
10. Coniandreae (sok szukkulens taggal, pl. Kedrostis)
11. Benincaseae (ide tartozik a görögdinnye és az uborka)
12. Cucurbiteae (a típusnemzetség, a tökök csoportja)

A molekuláris adatok szerint az alcsaládon belüli evolúció során a kacsok szerkezete és a virágok porzótájának (androeceum) felépítése mutatott legnagyobb variabilitást. Az alcsalád testvércsoportja a Nhandiroboideae, amelytől a magok szárnyatlansága és a porzók összeforradási mintázata különíti el.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:77126574-1
• https://www.worldflorasonline.org/taxon/wfo-7000000197
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Cucurbitoideae