Apteranthes europaea subsp. europaea

Apteranthes europaea subsp. europaea
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Apteranthes europaea
Alfaj	Apteranthes europaea subsp. europaea

Caralluma europaea subsp. europaea
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Apteranthes europaea subsp. europaea
Rendszertani besorolás
Faj	Caralluma europaea subsp. europaea

Tudományos név

• Apteranthes europaea subsp. europaea
  elfogadott, érvényes név
• Caralluma europaea subsp. europaea
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• Az Apteranthes nemzetségnév görög eredetű. Az a- fosztóképző jelentése „nélkül”, „nem rendelkező”, a pterón (πτερόν) jelentése „szárny”, míg az ánthos (ἄνθος) jelentése „virág”. A nemzetségnév jelentése így „szárnyatlan virág”, illetve „szárny nélküli virág”. A név feltehetően a virág valamely szárnyszerű képződményének hiányára utal. Az Apteranthes nemzetséget Johann Christian Mikan 1835-ben írta le.
• A szinonim nemzetségnév arab eredetű, a „qarh al-luhum” kifejezésből származik, jelentése: seb a testben, tályog. A név több faj kellemetlen szagú virágára utal.
• A fajnév európai típusélőhelyére utal.

Típuspéldány

• Első leírása: Stapelia europaea Gussone, 1832, Florae Siculae Prodromus sive Plantarum in Sicilia Ulteriori Nascentium Enumeratio Secundum Systema Linnaeanum Disposita, Suppl. (1): 65.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. E. Brown, 1892

Szinonimák

• Stapelia europaea Gussone, 1832

Az Illustrated Handbook of Succulent Plants – Asclepiadaceae című monográfia mintegy 50 társnevet sorol fel az alábbi nemzetségek alatt: Apteranthes, Boucerosia, Caralluma, Desmidorchis és Stapelia.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportosan fejlődő hajtásai 5–20 cm hosszúak és 1–2 cm vastagok.

Színük zöld vagy bordósbarna.

Négy határozott bordával tagoltak, a bordák között homorú felületűek.

Szemölcsök

Dudorai kúposak, alapjuknál téglalap alakúak.

Generatív test

Virág

Virágzata 5–15 virágból áll.

A virágok alig 2 mm hosszú kocsányon ülnek.

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Lepellevelek:
  

Csészelevelek 1,5–2,5 mm hosszúak és kb. 1 mm szélesek.
Párta kívül zöldes színű, belül sárgás alapon sötét gesztenyebarna vagy bíborszínű csíkokkal mintázott.
A párta átmérője 1,5–2 cm, alakja tölcsérszerű, harangszerű vagy lapos.
A pártacső 1–1,5 mm mély, tálszerű vagy harang alakú, alján helyezkedik el a korona.
A pártalebenyek 5–8 mm hosszúak és kb. 5 mm szélesek, széles háromszög alakúak, szétállók.
Felületük csupasz vagy sűrű, kb. 1 mm hosszú lilás emergencia szőrökkel fedett.
Szélük és csúcsuk kifelé rendszerint erősen visszahajló.

• Ivarlevelek:
  

A korona 3,5–4 mm átmérőjű.
A külső korona sötét bíborszínű, lebényei hasítottak, nyúlványaik 1–2 mm hosszúak és kb. 1 mm szélesek, végükön kiszélesedők és sárgás színűek.
A belső koronalebenyek sötétbarnák, lekerekített csúcsuk kissé benyomott és világosabb színű.
A pollenszemcsék gömbölydedek, kb. 0,4 mm átmérőjűek.

Termés

Fotó: Lukoczki Zoltán

A termések kétágú, v-alakú ikertüszők, kb. 100 mm hosszúak és 7 mm átmérőjűek.

• Magja: repítőkészülékes, lapos, ovális, középen kidomborodó, barnás színű, 2–4 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés:
  

Típusélőhelye Olaszország, Lampedusa szigete.
Európában előfordul még Spanyolország területén.
Ázsiában megtalálható Izrael és Jordánia területén.
Afrikában él Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia és Egyiptom területén.

• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  

Mészkősziklákon és homokdűnéken tenyészik, a parti zónákban és a belső területeken egyaránt.
Jellemzően félárnyéki növény, természetes élőhelyén kisebb fák és bokrok részleges árnyékában fordul elő.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen tartható faj.

Gyors fejlődésű és könnyen virágzásra bírható.

Virágai kellemetlen szagúak, ezért virágzó példány lakásban nem ajánlott.

Hosszabb ideig képes elviselni a szélsőséges szárazságot.

Tavasztól ősz végéig rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, különösen a forró nyári időszakban.

Virágzása nyáron és kora ősszel történik.

Tavasztól őszig szabadban tartható, csapadéktól védve és megfelelő árnyékolással.

Teleltetése növényházban ajánlott, legalább 10 °C-on.

Talaja szinte teljesen ásványi összetételű, enyhén bázikus legyen.

Szaporítása hajtásdugványozással a legegyszerűbb, de magvetéssel is eredményes.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rendkívül változékony faj.

A változékonyság oka a sokféle élőhelyhez való alkalmazkodás, amely számos megjelenési formát eredményez.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládjába tartozik.

A mértékadó rendszerezők két varietas-t különítenek el: var. europaea és var. judaica.

A varietasok többek között pollenméretben és pollenalakban térnek el egymástól.

Egyéb

A faj változékonysága még a mindössze 25 km²-es Lampedusa szigetén is megfigyelhető.

Kutatások folynak a faj orvosi felhasználásának lehetőségeiről.

Egy 2017-ben megjelent tanulmány igazolja, hogy a faj bioaktív vegyületekben gazdag, további vizsgálatok szükségesek.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások, 769. kártya