Ugrás a tartalomhoz

„Stenocereus quevedonis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „bélyegkép <gallery mode="packed-hover" heights="500" caption="Stenocereus quevedonis"> Fájl:Stenocereus quevedonis Ötvös 01.jpg|Ötvös Dénes </gallery> == Szerzők és forrás == * '''Szöveg:''' * '''Kép:''' Ötvös Dénes * '''Lektorálta:''' * '''Forrás:''' Kategória:Cactaceae Kategória:Stenocereus
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Stenocereus quevedonis Ötvös 01.jpg|bélyegkép]]
== Tudományos név ==
''Stenocereus quevedonis'' (J.G.Ortega) Buxb., 1961


<gallery mode="packed-hover" heights="500" caption="Stenocereus quevedonis">
'''A tudományos név státusza:''' érvényes (sec. Guzmán Cruz & al. 2003)
 
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
 
=== A név eredete, etimológia ===
A ''quevedonis'' fajnév Miguel Ángel de Quevedo mexikói botanikusra utal.
 
=== Típuspéldány ===
[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]
 
'''Első leírása:'''
A kaktuszt először ''Lemaireocereus quevedonis'' néven írta le Jesus Gonzalez Ortega 1928-ban.
 
'''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Franz Buxbaum, 1961
 
=== Szinonimák ===
* [Leírás]
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár ====
A ''Stenocereus quevedonis'' egy fához hasonlító kaktusz, amely általában egyenes ágakat növeszt, és akár 6 méter magasra is megnőhet. Jellegzetes törzset fejleszt, sötétzöld hajtásai 1-4 méter hosszúak, 10-15 centiméter átmérőjűek.
 
==== Tövisek ====
* '''Peremtövis:''' A kezdetben fehérnek tűnő radiális tövisek idővel szürkévé válnak, és általában 1-1,5 centiméter hosszúak.
* '''Középtövis:''' Középtövisek 3-7db, kiállóak vagy lefelé hajlanak, és 1,5-3 centiméter hosszúak, a leghosszabb tövis középen eléri az 5,5 centimétert.
 
<gallery mode="packed-hover" heights="400" caption="Stenocereus quevedonis">
Fájl:Stenocereus quevedonis Ötvös 01.jpg|Ötvös Dénes
Fájl:Stenocereus quevedonis Ötvös 01.jpg|Ötvös Dénes
</gallery>
</gallery>
=== Generatív test ===
==== Virág ====
A kaktusz hosszú, tölcsér alakú, fehér vagy sárga, enyhén rózsaszínes árnyalatú virágokat hoz. Ezek a virágok éjszaka nyílnak, és másnapig nyitva maradnak, akár 9 centiméter hosszúak és 3,6-5 centiméter átmérőjűek is lehetnek.
*'''Külső lepellevelek:''' A külső lepellevelek zöldesek vagy barnásvörösek lehetnek, és viszonylag rövidek.
*'''Belső lepellevelek:''' A belső lepellevelek hosszúak, keskenyek, fehér vagy krémsárga színűek, enyhe rózsaszínes árnyalattal a csúcsukon.
*'''Porzószálak:''' Számos (több száz) porzószál található, amelyek fehérek vagy krémszínűek, a virágcső belsejében sűrűn helyezkednek el.
*'''Portokok:''' A portokok sárgák, kicsik, és a porzószálak végén ülnek.
*'''Bibeszál:''' A bibeszál hosszú, fehér vagy krémszínű, kinyúlik a porzók közül.
*'''Bibe:''' A bibe karéjos (általában 8-10 karéjú), és szintén fehér vagy krémszínű.
==== Termés ====
Virágzás után a ''Stenocereus quevedonis'' kerek vagy enyhén megnyúlt, zöld vagy enyhén vöröses színű gyümölcsöket hoz, amelyek átmérője elérheti az 5-6 centimétert. A gyümölcsök piros, sárga, fehér vagy lila húsúak.
* '''Magja:''' A magok 1,8-2 mm hosszúak és feketék.
== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' A ''Stenocereus quevedonis'' gyakran előfordul Michoacán és Guerrero lombhullató erdeiben és cserjéseiben, Mexikóban, a Balsas folyó medencéjében.
'''Élőhely:''' 100 és 500 méter közötti magasságban.
* '''Éghajlati tényezők:''' [Leírás]
* '''Növénytársulás, életmód:''' A növények együtt nőnek a ''Ceiba aesculifolia'', ''Parkinsonia praecox'', ''Lophocereus marginatus'', ''Stenocereus chrysocarpus'', ''Stenocereus fricíi'', ''Stenocereus standleyi'' és ''Mitrocereus militaris'' növényekkel.
A növényeket denevérek, méhek és kolibrik porozzák be. A magokat madarak terjesztik.
== Kultúrában tartás ==
A növény ehető termését vadon élő, gondozott populációkból, valamint esetenként termesztett növényekről is betakarítják.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]
== Egyéb ==
A ''Stenocereus quevedonis'' viszonylag gyakori, és széles elterjedési területen fordul elő. Jobban meg kell érteni a gyümölcsök felhasználásának és kereskedelmének hatásait, de ez jelenleg nem jelent komoly veszélyt (bár a közeljövőben azzá válhat). A növény a Természeti Erőforrások Világszövetségének (IUCN) Vörös Listáján (2017) a „legkevésbé veszélyeztetett” kategóriába tartozik.




== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==
* '''Szöveg:'''  
* '''Szöveg:''' Jokhel Csaba
* '''Kép:''' Ötvös Dénes
* '''Kép:''' Ötvös Dénes
* '''Lektorálta:'''
* '''Lektorálta:'''

A lap 2025. szeptember 26., 19:27-kori változata

Tudományos név

Stenocereus quevedonis (J.G.Ortega) Buxb., 1961

A tudományos név státusza: érvényes (sec. Guzmán Cruz & al. 2003)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A quevedonis fajnév Miguel Ángel de Quevedo mexikói botanikusra utal.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: A kaktuszt először Lemaireocereus quevedonis néven írta le Jesus Gonzalez Ortega 1928-ban.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1961

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Stenocereus quevedonis egy fához hasonlító kaktusz, amely általában egyenes ágakat növeszt, és akár 6 méter magasra is megnőhet. Jellegzetes törzset fejleszt, sötétzöld hajtásai 1-4 méter hosszúak, 10-15 centiméter átmérőjűek.

Tövisek

  • Peremtövis: A kezdetben fehérnek tűnő radiális tövisek idővel szürkévé válnak, és általában 1-1,5 centiméter hosszúak.
  • Középtövis: Középtövisek 3-7db, kiállóak vagy lefelé hajlanak, és 1,5-3 centiméter hosszúak, a leghosszabb tövis középen eléri az 5,5 centimétert.

Generatív test

Virág

A kaktusz hosszú, tölcsér alakú, fehér vagy sárga, enyhén rózsaszínes árnyalatú virágokat hoz. Ezek a virágok éjszaka nyílnak, és másnapig nyitva maradnak, akár 9 centiméter hosszúak és 3,6-5 centiméter átmérőjűek is lehetnek.

  • Külső lepellevelek: A külső lepellevelek zöldesek vagy barnásvörösek lehetnek, és viszonylag rövidek.
  • Belső lepellevelek: A belső lepellevelek hosszúak, keskenyek, fehér vagy krémsárga színűek, enyhe rózsaszínes árnyalattal a csúcsukon.
  • Porzószálak: Számos (több száz) porzószál található, amelyek fehérek vagy krémszínűek, a virágcső belsejében sűrűn helyezkednek el.
  • Portokok: A portokok sárgák, kicsik, és a porzószálak végén ülnek.
  • Bibeszál: A bibeszál hosszú, fehér vagy krémszínű, kinyúlik a porzók közül.
  • Bibe: A bibe karéjos (általában 8-10 karéjú), és szintén fehér vagy krémszínű.

Termés

Virágzás után a Stenocereus quevedonis kerek vagy enyhén megnyúlt, zöld vagy enyhén vöröses színű gyümölcsöket hoz, amelyek átmérője elérheti az 5-6 centimétert. A gyümölcsök piros, sárga, fehér vagy lila húsúak.

  • Magja: A magok 1,8-2 mm hosszúak és feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Stenocereus quevedonis gyakran előfordul Michoacán és Guerrero lombhullató erdeiben és cserjéseiben, Mexikóban, a Balsas folyó medencéjében.

Élőhely: 100 és 500 méter közötti magasságban.

  • Éghajlati tényezők: [Leírás]
  • Növénytársulás, életmód: A növények együtt nőnek a Ceiba aesculifolia, Parkinsonia praecox, Lophocereus marginatus, Stenocereus chrysocarpus, Stenocereus fricíi, Stenocereus standleyi és Mitrocereus militaris növényekkel.

A növényeket denevérek, méhek és kolibrik porozzák be. A magokat madarak terjesztik.

Kultúrában tartás

A növény ehető termését vadon élő, gondozott populációkból, valamint esetenként termesztett növényekről is betakarítják.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

A Stenocereus quevedonis viszonylag gyakori, és széles elterjedési területen fordul elő. Jobban meg kell érteni a gyümölcsök felhasználásának és kereskedelmének hatásait, de ez jelenleg nem jelent komoly veszélyt (bár a közeljövőben azzá válhat). A növény a Természeti Erőforrások Világszövetségének (IUCN) Vörös Listáján (2017) a „legkevésbé veszélyeztetett” kategóriába tartozik.


Szerzők és forrás

  • Szöveg: Jokhel Csaba
  • Kép: Ötvös Dénes
  • Lektorálta:
  • Forrás: