Weingartia juckeri

Tudományos név

Weingartia juckeri (Gertel) Hentzschel & K. Augustin

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A „Weingartia” nemzetség Friedrich Weingart német kaktuszrajongóról és -gyűjtőről kapta a nevét. Az „juckeri” faji jelző **Hansjörg Jucker** svájci botanikus tiszteletére szolgál, aki a típuspéldányt gyűjtötte Bolíviában 1971-ben.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása:

• Sulcorebutia juckeri néven írta le először Willi Gertel, 2004-ben.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008

Szinonimák

• Sulcorebutia juckeri Gertel
• Sulcorebutia trojapampensis Gertel & Jucker
• Érvényes név és szinonimák a Weingartia juckeri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

A Weingartia juckeri egy apró, gömbölyű kaktusz, amelyet élénksárga virágai és jellegzetes vöröses-narancssárga tövisei tesznek népszerűvé.

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kisméretű, kerekded, általában legfeljebb 5 cm átmérőjű. Lapos a teteje, kissé besüllyedt a közepe, ami jellegzetes formát kölcsönöz neki. A szára szukkulens, víztárolásra alkalmas.

Szemölcsök

[Leírás]

Axillák

[Leírás]

Areolák

A növény felületét areolák borítják, amelyekből a tövisek nőnek. Az areolák segítik a növény védelmét és az árnyékolást a vízpárolgás csökkentése érdekében.

Tövisek

A növényt vöröses-narancssárga **tövisek** borítják, amelyek hossza elérheti az 1 cm-t. A **tövisek** megvédik a növényt a növényevőktől, és enyhe árnyékolást is biztosítanak a túlzott vízveszteség megakadályozására.

• Peremtövis:

[Leírás]

• Középtövis:

[Leírás]

Generatív test

Virág

Késő tavasztól kora nyárig hozza élénksárga?, vagy téglavörös? virágait, amelyek körülbelül 2 cm átmérőjűek. A virágok számos keskeny szirmot tartalmaznak, ami csillagszerű megjelenést kölcsönöz nekik. Általában a növény csúcsán fejlődnek, és egyszerre több is nyílhat.

• Külső lepellevelek: [Leírás]

• Belső lepellevelek: [Leírás]

• Porzószálak:

[Leírás]

• Portokok: [Leírás]

• Bibeszál: [Leírás]

• Bibe: [Leírás]

Termés

[Leírás]

• Magja: Maggal, dugványozással vagy tőosztással szaporítható.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolíviában őshonos. Konkrétan Bolívia déli részén, Potosí és Chuquisaca megyék magaslati régióiban található.

Élőhely: Száraz hegyvidéki terepen, körülbelül 3600 méteres tengerszint feletti magasságban nő.

• Éghajlati tényezők: Hűvös hőmérséklet, alacsony páratartalom és intenzív napfény jellemzi az élőhelyét. Fagyra érzékeny, bár elviseli a 0°C körüli hőmérsékletet.

• Növénytársulás, életmód: Szárazságtűrő, hosszú ideig bírja víz nélkül.

Kultúrában tartás

Kisméretű és könnyen nevelhető kaktusz, népszerű választás gyűjtők és rajongók körében.

• Talaj: Jó vízelvezetésű, homokkal vagy perlittel dúsított talajkeverék ajánlott.
• Fény: Teljes napsütést igényel. A közvetlen napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni, ha alacsony fényviszonyok között tartották.
• Öntözés: Szárazságtűrő. Csak akkor öntözd, ha a talaj teljesen kiszáradt. A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) körülbelül kéthetente, télen havonta egyszer.
• Hőmérséklet: Elviseli a széles hőmérséklet-tartományt, de a legtöbb kaktusznál hűvösebb hőmérsékletet kedveli. Óvni kell a fagytól.
• Szaporítás: Magról, dugványozással vagy tőosztással szaporítható.

Kártevők és betegségek: Általában ellenálló, de néha megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek vagy gombás fertőzések. Probléma esetén azonnal kezeld a növényt megfelelő megoldással.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Weingartia nemzetség sokféle fajt foglal magában, amelyek közül sok hasonlóan gömbölyű vagy hengeres formájú és élénk színű virágú. A Trichocereeae tribus más nemzetségei, mint a Lobivia, Echinopsis és Trichocereus, szintén népszerű dísznövényeket tartalmaznak.

Egyéb

Elsősorban dísznövényként termesztik, egyedi formája és feltűnő megjelenése miatt. Bár nincs jelentős kereskedelmi célú felhasználása, a Weingartia nemzetség egyes fajait (pl. Weingartia neocumingii) a hagyományos gyógyászatban alkalmazták reuma és láz kezelésére. Ökológiai szerep: Segíti a talajerózió megelőzését, élőhelyet és táplálékforrást biztosít a száraz környezetben élő állatok (madarak, rágcsálók, rovarok) számára.

Szerzők és forrás

Szöveg:

Kép: Nyúl Gábor

Lektorálta:

Forrás: