Aztekium valdezii

Tudományos név

Aztekium valdezii Velazco, Alvarado & S. Arias, 2013

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a közép-amerikai őslakos azték törzsre vezethető vissza. A nemzetséget 1929-ben megalkotó Friedrich Bödeker-t a növény a mexikói azték motívumokra emlékeztette. A fajnév a fajt 2011-ben felfedező Mario Alberto Valdéz Marroquín mexikói biológus vezetéknevét őrzi.

Első leírása

Aztekium valdezii Velazco, Alvarado & S. Arias Xerophilia Special, Issue no. 2. 2013.

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Aztekium valdezii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kezdetben magános, idős korban több hajtású telepeket képez, nagyon lassan fejlődik. Hajtása zöld, szürkészöld, alakja kúpos, idős korban rövid henger is lehet, hossza 2-6 cm, szélessége 1-6 cm. A növény csúcsa némileg besüllyed és gyapjas.

Bordák

Bordáinak száma 4-6, mélyek, határozottak, keresztben redőzöttek, a bordák élén az helyezkednek el az areolák.

Areolák

Areolái kicsik, 1-2 mm átmérőjűek, sárgásfehéren, fehéren gyapjasak.

Tövisek

3-4 tövise a sárgásbarnától a sötétbarnáig terjedő színű, lapított, hossza 5-11 mm, a csúcs felé hajlik, hamar lekopik.

Generatív test

Virág

Virágja két színű, szélesre nyíló, tölcsér alakú, nappal nyílik és a növény csúcsán képződik a frissen kifejlődött areolákból, 1,5-2,5 cm széles. Lepelleveleinek száma általában alacsony, alakjuk lándzsás, alapjuk felé fehérek, csúcsuk felé élénk ciklámen, magenta, lilásrózsaszín.

• Porzók: sárgák, a porzószál fehér
• Bibe: fehér, a bibefej pár ágú és kinyúlik a porzók közül

Termés

Kicsi, fehéres, a csúcsi gyapjúban rejtve fejlődik ki, felnyíló, éretten száraz és törékeny.

• Magja: igen aprók, világosbarnák, nyújtottak, alig 1 mm hosszúak és 0,5 mm szélesek, a köldöki rész jelentős méretét képezi a mag teljes egészének.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban a Keleti-Sierra Madre hegységrendszerben futó Potosí-folyó (Río Potosí) felső folyásánál található mély kanyon belső régióinak meredek falain tenyészik 600-900 méteres tengerszint feletti magasságban. Az élőhelye a Potosí-folyó kanyonjában, Nuevo León szövetségi állam területén, mélyen bent a Keleti-Sierra Madre hegység belsejében található.

Élőhely: Leggyakrabban déli kitettségű, kopár falakon, konglomerát üledéken, de akár palán, mészkövön is előfordul repedésekben nem ritkán zúzmók és xerofil mohák, csipkeharasztok (Selaginella), Hechtia-k stb. között. Kisebb kolóniákat képez, a nemzetségre jellemzően, sokszor tömegesen fordul elő, de nem akkora egyedszámban, mint a többi faj, ezt némileg ellensúlyozza telepképző hajlama.

Kultúrában tartás

A nemzetségre általánosan jellemző ismérveket ez a faj is magáénak tudhatja. Nagyon lassú fejlődésű, kis termetű, mimikri növény. Magról jól szaporítható és némileg gyorsabban is fejlődik, mint a nemzetség többi tagja, de még így is célravezetőbb az oltása. Igen kis méret mellett is már rendszeresen virágzik (kb. 1 cm-től). Saját gyökéren az első virágzásra valószínűleg 5-10 évet kell várni. Bőségesen sarjad, különösen feloltva, így a leválasztott sarjak további oltásával nagyon gyorsan és könnyen szaporítható. Közepesen fényigényes, félárnyékos helyen is kielégítően fejlődik, virágzik.

Egyéb

A faj virága és elterjedési területe is a nemzetség másik két tagja között áll. Természetes élőhelyétől északra (Rayones-völgy) található a tiszta fehér virágú, gyakran halvány-rózsaszínű lepelszegéllyel rendelkező A. ritterii, míg délebbre a tiszta magenta, lilásrózsaszínű virággal bíró A. hintonii faj (Sierra Tapias).

Szerzők és forrás

• Szöveg: Varga Zoltán
• Kép: Varga Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 779. kártya