„Ariocarpus kotschoubeyanus” változatai közötti eltérés
38. sor: | 38. sor: | ||
==== Tövisek ==== | ==== Tövisek ==== | ||
Nincsenek. | Nincsenek. | ||
<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Ariocarpus kotschoubeyanus"> | |||
Fájl:Ariocarpus kotschoubeyanus 01.jpg|1. | |||
Fájl:Ariocarpus kotschoubeyanus 02.jpg|2. | |||
</gallery> | |||
=== Generatív test === | === Generatív test === |
A lap 2025. augusztus 10., 19:45-kori változata
Tudományos név
Ariocarpus kotschoubeyanus (Lemaire ex K. Schumann) K. Schumann, 1898
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a termésre utal, ariocarpus - galagonya (berkenye) termésű, a fajnév Kotschoubey herceg tiszteletére.
Első leírása
Anhalonium kotschoubeyanum Lemaire ex K. Schumann, 1842
Az aktuális nemzetségbe helyezte
Engler et Prantl, Pflanzenf. Nachtr. 259, 1898.
Szinonimák
- Anhalonium kotschoubeyanum Lem. ex K. Schumann 1842
- Anhalonium sulcatum SD. 1850
- Stromatocarpus kotschoubeyi Karwinsky ex Lem.
- Cactus kotschoubey Kuntze
- Roseocactus kotschoubeyanus (lem. ex K. Schumann) Berg. 1925
- Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus kotschoubeyanus taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Többnyire egyedülálló, Schumann szerint hajlamos a sarjadzásra. A karógyökér („répa”) erős és többé-kevésbé hengeres. A tulajdonképeni test alacsony, rozettaszerű, felül lapos és a gyengén gyapjas tenyészcsúcsnál kissé besüppedt.
Szemölcsök
A szemölcsök az 5:8-as spirálviszony szerint rendezettek, spirálisan állnak, egymást tetőcserépszerűen fedik, alacsonyak, alig 7 mm magasak, 3 élűek, 7 mm szélesek vagy egy kicsit szélesebbek, majdnem derékszögű háromszög alakúak. Közepükön végigfutó barázda van, amelyek a csúcs felé elvékonyodnak.
Axillák
Az axillák a barázda végén gyapjúcsomóval rendelkeznek.
Tövisek
Nincsenek.
- Ariocarpus kotschoubeyanus
-
1.
-
2.
Generatív test
Virág
A virágok a tenyészcsúcs közelében erednek, 2,5-3 cm hosszúak. A magház vörösesfehér, csupasz. A virágtakaró rövid tölcséralakú, a virágzás csúcsán szélesen kiterülő, 3 cm átmérőig. Külső lepellevelei zöldek vagy barnás színűek, kissé húsosak, gyakran kéthasábosak. A belső lepellevelek lándzsa- vagy ásóalakúak, kihegyesedők, tompák, esetleg lekerekítettek. Színük rózsaszín vagy világos bíborszínű.
- Porzószálak: fehér
- Bibeszál: fehér
- Bibe: fehér, 5 karéjos
Termés
Megszáradó és felhasadó. Megporzás utáni év tavaszán jelennek meg felfújt, szivar alakú termései, amelyek vöröses-rózsaszínűek.
- Magja: 1 mm hosszú, fordított tojásalakú, fekete, matt, dudorosan pontozott.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó hatalmas területein előforduló bennszülött faj, Oueretaro, San Luis Potosi, Zacatecas, Durango, Nuevo León, Coahuila és Tamaulipas államok területén.
Élőhely: A faj majdnem kizárólag agyagos, sík területeken fordul elő. A talaj, az algák és zuzmók is ráhordódhatnak, amelyek színükkel, rajzolatukkal még jobban elrejtik.
Kultúrában tartás
Az egészséges növények neveléséhez a lúgos talaj, az óvatos öntözés a legfontosabb. A legkisebb Ariocarpus faj, és bár lassú növekedésű, magról nevelve saját gyökéren 3-4 éves korban már virágzóképes lehet. A növekedés meggyorsítására, a növény küllemének megőrzésével párhuzamosan Backeberg azt javasolja, hogy az egész fiatal magoncokat oltsuk fel Echinopsis magoncokra, amelyeknek az areoláit rendszeresen levágjuk. Később az alany teste egy észrevehetetlen pótgyökérré alakul. Berger megemlíti, hogy a faj magvai éveken át a növény gyapjúcsomóiban rejtve maradnak és így csírázóképességüket igen sokáig megtartják.
Egyéb
Mint a szinonimák között látható, Berger úgy vélte (és ehhez a nézetéhez Backeberg is csatlakozott), hogy néhány jellegzetes Ariocarpus-t le kell választani erről a nemzetségről. Szerinte a Scheidweiler által fölállított Ariocarpus nemzetséggel egyesek tévútra tértek. Az Ariocarpus a Mammillaria nemzetség közelebbi rokonsági körébe tartozik, az axillában, azaz a szemölcsök között eredő virágok következtében. Azok a fajok azonban, amelyek a szemölcsön végighúzódó barázdával rendelkeznek, mint a Coryphantha-k, és a virágjukat ebből a barázdából fejlesztik ki, genetikailag különbözők és így az Ariocarpus-októl el kell őket választani. Ezekre a fajokra hozta létre a Roseocactus nemzetséget.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Elhart Zsolt
- Kép: Elhart Zsolt
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 3. kártya