Szukkulens határozó: Cereeae

A szukkulens Cereeae határozókulcsa

Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó, alapvetően dél-amerikai elterjedésű Cereeae nemzetségcsoport (tribusz) elfogadott alnemzetségcsoportjainak (szubtribuszainak) elkülönítésére szolgál. A modern molekuláris filogenetikai kutatások (példák: Korotkova al. 2021) alapján ez a rendkívül diverz klád magában foglalja mind a hatalmas termetű, oszlopos felépítésű kaktuszokat, mind a kisméretű, gömbölyded, hegyvidéki fajokat.

1. A növények szára kicsi vagy közepes méretű gömb, lapított gömb vagy alacsony tuskó alakú, sohasem ér el fásodó, monumentális oszlopos vagy fatermetű dimenziókat; a virágok a hajtás oldalsó részéből, az idős areolákból vagy tőből (oldalrügyekből) fejlődnek, ritkán a csúcson, de a magház és a lepelcső morfológiája alapján jól elkülönülő, zömmel andoki vagy extra-amazonaszi kládok:
   1. A magház és a rövid vagy hosszú lepelcső külső felszíne teljesen kopasz, csupasz, pikkelyes, de a pikkelyek hónaljából (axilláiból) hiányzik mindennemű szőr, gyapjú vagy sörte; a virágzat (magányos virág) leggyakrabban a csúcs közelében vagy oldalt fejlődik, a sziromlevelek tónusai a fehértől a rózsaszínen át a sötétvörösig terjednek; a magok matt feketék, nagy és mély hilum-koronával → Szukkulens határozó: Gymnocalyciinae (Pl. Gymnocalyciinae, Gymnocalycium mihanovichii)
      Gymnocalycium mihanovichii galéria:

      Képek betöltése...

      (forrás: Wikimedia Commons)
   2. A magház és a lepelcső pikkelyes vagy pikkelytelen, de a pikkelyek hónaljában, vagy a virágcső felületén kisebb-nagyobb mértékben szőrök, gyapjú vagy sörték mindig jelen vannak, vagy a növények parányi méretűek, sűrűn sarjadók:
      1. A növények rendkívül apró gömbök, többnyire tőből sűrűn sarjadnak és nagy telepeket, párnákat alkotnak; a gyökérzet gyakran vaskos répagyökér; a virágok a hajtás alapjához közel, egészen idős, alsó areolákból törnek elő, a lepelcső vékony, tölcséres, a szirmok élénk színűek (piros, sárga, narancs, lila):
         1. A szár bordázott vagy teljesen szemölcsös, a virág lepelcsöve szorosan a hajtáshoz simulva felfelé tör, a magok finoman rücskösek vagy lyukacsos felszínűek → Szukkulens határozó: Rebutiinae (Pl. Rebutiinae, Rebutia minuscula)
            Rebutia minuscula galéria:

            Képek betöltése...

            (forrás: Wikimedia Commons)
         2. A szár finom, spirális lefutású bordáit apró, fésűs tövisek fedik, a szubtribusz molekulárisan leválasztott önálló fejlődési vonala → Szukkulens határozó: Aylosterinae (Pl. Aylosterinae, Aylostera deminuta)
            Aylostera deminuta galéria:

            Képek betöltése...

            (forrás: Wikimedia Commons)
      2. A növények magányos vagy mérsékelten sarjadó gömbkaktuszok, magashegységi habitussal vagy egyedi epidermisz-struktúrával:
         1. A szár magányos, lapított gömb vagy gömb alakú, az epidermisz jellegzetesen sötétzöld, sötétbarna vagy szinte feketés, érdes vagy finom szemcsés; a bordák száma magas, keskenyek, élesek, rajtuk a tövisek aprók, merevek, fésűsek vagy egyenesen felállók; a virágok kis méretűek, sárgák, a csúcs közelében fejlődnek, a magház sűrűn gyapjas és sörtés → Szukkulens határozó: Uebelmanniinae (Pl. Uebelmanniinae, Uebelmannia pectinifera)
            Uebelmannia pectinifera galéria:

            Képek betöltése...

            (forrás: Wikimedia Commons)
         2. A növény teste kemény, vaskos gömb, a bordák erőteljesek, határozott tövisekkel; magasan fekvő andoki területek elszigetelt, speciális fejlődési vonala, amely korábban a Lobivia/Echinopsis körhöz tartozott → Szukkulens határozó: Reicheocactinae (Pl. Reicheocactinae, Reicheocactus famatimensis)
            Reicheocactus famatimensis galéria:

            Képek betöltése...

            (forrás: Wikimedia Commons)
2. A növények szára többnyire robusztus, kifejezetten megnyúlt, oszlopos felépítésű, fa- vagy cserjetermetű, felálló, fekvő vagy kúszó hajtásokkal (kivételt képeznek a Trichocereinae szubtribuszba tartozó egyes törpe, gömbölyded ex-Lobivia és Echinopsis fajok, de ezek virágcsöve mindig extrém hosszú és dúsan, hosszú szőrökkel gyapjas):
   1. A virágok többnyire éjszakai életmódúak, nagyok, tölcsér alakúak, a magház és a lepelcső külső felszínén lévő pikkelyek hónaljából dús, feltűnő, hosszú, fekete, barna vagy fehér szőrzet (gyapjú) fejlődik, sörtékkel vagy anélkül; a hajtások gömbölyűtől a monumentális oszlopokig változnak, de a virágcső szőrözöttsége mindig domináns bélyeg → Szukkulens határozó: Trichocereinae (Pl. Trichocereinae, Echinopsis chiloensis)
      Echinopsis chiloensis galéria:

      Képek betöltése...

      (forrás: Wikimedia Commons)
   2. A virágok éjszakaiak vagy nappaliak, a magház és a lepelcső külseje csupasz, vagy ha pikkelyes-szőrös is, a növények morfológiája a klasszikus ceroid (oszlopos kaktusz) jellegeket mutatja; a hajtások szigorúan oszloposak, bordázottak, gyakran fatermetűek, masszív törzzsel, az areolák erősen tövisesek, a csúcson esetenként cephalium vagy speciális gyapjas zóna alakul ki → Szukkulens határozó: Cereinae (Pl. Cereinae, Cereus hexagonus)
      Cereus hexagonus galéria:

      Képek betöltése...

      (forrás: Wikimedia Commons)