Melocactus conoideus

Tudományos név

Melocactus conoideus Buining & Bredero, 1973

A tudományos névstátusza: Érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Melocactus, a görög 'melos' (alma) és 'kaktos' (bogáncs) szavakból származik, ami a növény termésére és tövises megjelenésére utal. A fajnév, a conoideus, a növény kúp alakú (conical) törzsére vonatkozik.

Típuspéldány

Serra do Periperi, Mun. Vitoria da Conquista, Bahia állam, Kelet-Brazília.

Első leírása: Kakteen (H. Krainz) 55-56: CVl d 1973.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining & Bredero, 1973

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Melocactus conoideus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen lapított, lapítottól félgömbölyűig vagy kúp alakúig (innen a fajnév), körülbelül 10 cm magas és 17 cm átmérőjű. Magassága 15–30 cm, átmérője 8–15 cm lehet. Bordái 11-14(-15), nagyon alacsonyak és lekerekítettek, legfeljebb 2,5 x 4 cm-esek. A növény vastag, húsos szára vizet raktároz.

Areolák

Kicsik, párnaszerűek, 6,5-7,5 x 6,5 mm, egymástól legfeljebb 15 mm-re.

Tövisek

Rövid tövisű kis faj.

• Peremtövis:

8-11, barna, szürkével fedett, egyenes, a csúcsán enyhén ívelt.

• Középtövis:

Egy, 20-22 mm hosszú, a tövénél 1,5 mm átmérőjű, egyenes vagy enyhén visszahajló.

Generatív test

Az érett növény a hajtás csúcsán cephaliumot, (gyapjúüstököt) fejleszt. Ez a szerkezet sűrű, gyapjas szőrszálakból áll, amelyek védik a virágokat és a terméseket. Ahogy a növények öregszenek, a cephaliumnak nem növekszik a kerülete, de folyamatosan magasabbra nő, miközben a növény törzse a kephálium megjelenésének pillanatában leáll a növekedésben. A virágzás a délutáni órákban, 13:30 (a tevékenység csúcsa 15:00) és 15:30 között történik.

Virág

• Külső lepellevelek: Rózsaszínes vagy magenta színű.

• Belső lepellevelek: Körülbelül 22 mm hosszú és 10 mm széles.

• Porzószálak:

A leírásban nem szerepelnek.

• Portokok:

A leírásban nem szerepelnek.

• Bibeszál:

Nektárkamra 4 mm magas, 5 mm átmérőjű.

• Bibe:

Bibe lebenyek 4-5, fehérek, kb. 1 mm hosszúak.

Termés

Lila-magenta színű, alsó részein halványabb, körülbelül 18-21 mm hosszú és 5-6 mm széles, mindkettő a viszonylag rövid, vöröses sörtés kepháliumon fejlődik. A termés ehető, fogyasztható nyersen vagy használható lekvárok, zselék készítésére. A vadon élő állatok számára víznyelő forrás az aszályos környezetben.

• Magja: 1,05-1,25 x 0,9-1,05 mm, a maghéj sejtjei a peremen erősen domborúak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Karib-szigetek és Dél-Amerika egyes részein őshonos kaktuszfaj. Viszonylag kicsi a földrajzi elterjedése. Elsősorban Brazília, Venezuela, Kolumbia, valamint Trinidad és Tobago területén található meg. A Serra do Periperi (Brazília, Bahia állam) területén honos, melynek kiterjedése kevesebb, mint 100 km². A hortikultúra számára történő túlzott gyűjtés és az élőhely pusztulása miatt egyes populációk csökkentek.

Élőhely: Sziklás, száraz élőhelyeken nő, mint például sivatagok, xerofita erdők és szavannák.

• Éghajlati

tényezők: Ezeket a környezeteket magas hőmérséklet, alacsony páratartalom és minimális csapadék jellemzi. 900-1200 méteres tengerszint feletti magasságban él.

• Növénytársulás,

életmód: Az átmeneti területen nő a szavanna (Cerrado), a sziklás felföld (Campo rupestre) és a száraz tövises erdő (Caatinga) közötti élőhelyeken, főleg ritka alacsony cserjék és fűfélék között, kvarckavicsban. Gyakran nő együtt a Melocactus concinnus-szal. A faj nagyon zömök szárát úgy tartják, hogy alkalmazkodás a gyakori tüzek hatásainak minimalizálására. A populáció folyamatosan csökken a kvarckavics bányászata és a városi terjeszkedés miatt.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő kaktuszfaj, amely kiváló kiegészítője a pozsgás gyűjteményeknek és kerteknek. Talaj: A jól vízelvezető talajt részesíti előnyben, 6,0-7,5 közötti pH-tartományban. A homokos talaj, perlit és tőzegmoh keveréke megfelelő. Fény: Legjobban erős, közvetett napfényben fejlődik. Elvisel némi közvetlen napfényt, de intenzív hőségben megéghet. Elkerülendő a teljes árnyék, mivel elegendő fényre van szüksége a fotoszintézishez és a növekedéshez. Öntözés: Mérsékelten öntözni kell, hagyva a talajt teljesen kiszáradni az öntözések között. A túlöntözés gyökérrothadást okozhat. Hőmérséklet és páratartalom: A növekedési időszakban a 20-30°C közötti meleg hőmérsékleten virul. Elviseli az alacsonyabb, 10°C-ig terjedő hőmérsékletet, de a fagy halálos lehet. Az alacsony páratartalmú környezetet részesíti előnyben. Szaporítás: Magról vagy dugványról szaporítható. A magokat jól vízelvezető talajkeverékbe kell ültetni és csírázásig nedvesen tartani. A dugványokat tavasszal vagy nyáron kell venni, és több napig hagyni kell száradni, mielőtt elültetnék őket a talajba. Kártevők és betegségek: Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, míg a takácsatkák és a pajzstetvek megtámadhatják a növényt, ha beltérben növesztik. Alacsony karbantartást igénylő növény.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Más, hasonló jellemzőkkel rendelkező fajok, amelyeket néha összekevernek vele: M. azureus és M. ernestii.

Egyéb

Kereskedelmi szempontból értékes dísznövény egyedi megjelenése és lassú növekedési üteme miatt. A növény virágait méhek és más rovarok porozzák be. A faj nem veszélyeztetett, de a populációk csökkenése miatt természetvédelmi erőfeszítések szükségesek. Gyakori neve(k): Turban kaktusz, Török sapka.

Szerzők és forrás

Szöveg:

Kép: Rigerszki Zoltán

Lektorálta:

Forrás: