„Kategória:Hylocereus” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Hylocereus'' (A. Berger) Britton & Rose 1909 '''A tudományos név státusza:''' érvényes '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae), <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === A ''Hylocereus'' név az ógörög ''hýlē'' (ὕλη = „erdő”) és ''cereus'' (latin eredetű, viaszgyertyára utaló szó, kaktusznevekben gyakori) elemekből származik. Az elnevezés jelentése…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A ''Hylocereus'' név az ógörög ''hýlē'' (ὕλη = „erdő”) és ''cereus'' | A ''Hylocereus'' név az ógörög ''hýlē'' (ὕλη = „erdő”) és ''cereus''elemekből származik. | ||
Az elnevezés jelentése nagyjából „erdőben élő gyertyakaktusz”, ami a nemzetség természetes élőhelyére utal: ezek a kaktuszok nem sivatagokban, hanem trópusi, szezonálisan csapadékos erdőkben élnek. | Az elnevezés jelentése nagyjából „erdőben élő gyertyakaktusz”, ami a nemzetség természetes élőhelyére utal: ezek a kaktuszok nem sivatagokban, hanem trópusi, szezonálisan csapadékos erdőkben élnek. | ||
=== Leírás === | === Leírás === | ||
A ''Hylocereus'' nemzetségbe tartozó fajok epifiton vagy kúszó életmódú kaktuszok. Száraik erősen elágazók, gyakran több méter hosszúra nőnek, és léggyökerekkel kapaszkodnak fákra vagy sziklákra. | A ''Hylocereus'' nemzetségbe tartozó fajok '''epifiton''' vagy kúszó életmódú kaktuszok. Száraik erősen elágazók, gyakran több méter hosszúra nőnek, és '''léggyökerekkel''' kapaszkodnak fákra vagy sziklákra. | ||
A hajtások többnyire háromélűek vagy háromszög keresztmetszetűek, ritkábban négy- vagy többélűek, szelvényezettek. Az areolák enyhén gyapjasak, a tövisek nagyon rövidek, ritkák vagy teljesen hiányoznak. | A '''hajtások''' többnyire háromélűek vagy háromszög keresztmetszetűek, ritkábban négy- vagy többélűek, szelvényezettek. Az '''areolák''' enyhén gyapjasak, a tövisek nagyon rövidek, ritkák vagy teljesen hiányoznak. | ||
Virágai éjszaka nyílnak, önmeddők, rendkívül nagyok és feltűnőek. A virágok tölcsér alakúak, hosszú és vastag virágcsővel, többnyire fehér színűek (ritkábban vöröses árnyalatúak), és erősen illatosak. A kaktuszfélék családján belül ezek közé tartoznak a legnagyobb virágok; egyes fajoknál a virág átmérője elérheti vagy meghaladhatja a 30 cm-t. | '''Virágai''' éjszaka nyílnak, önmeddők, rendkívül nagyok és feltűnőek. A virágok tölcsér alakúak, hosszú és vastag virágcsővel, többnyire fehér színűek (ritkábban vöröses árnyalatúak), és erősen '''illatosak'''. A kaktuszfélék családján belül ezek közé tartoznak a '''legnagyobb virágok'''; egyes fajoknál a virág átmérője elérheti vagy meghaladhatja a 30 cm-t. | ||
A beporzást főként denevérek és nagytestű éjjeli lepkék (szenderfélék, Sphingidae) végzik. | A beporzást főként denevérek és nagytestű éjjeli lepkék (szenderfélék, Sphingidae) végzik. | ||
Termései gömbölydedek vagy hosszúkásak, nagyok, húsosak és ehetőek. Leggyakrabban piros színűek, de előfordulnak sárga vagy narancssárga termésű fajok is. A termést puha, pikkelyszerű képletek borítják. Magjaik viszonylag nagyok, barnák vagy feketék, csepp alakúak. | '''Termései''' gömbölydedek vagy hosszúkásak, nagyok, húsosak és ehetőek. Leggyakrabban piros színűek, de előfordulnak sárga vagy narancssárga termésű fajok is. A termést puha, pikkelyszerű képletek borítják. '''Magjaik''' viszonylag nagyok, barnák vagy feketék, csepp alakúak. | ||
=== Élőhely === | === Élőhely === | ||
A lap jelenlegi, 2025. december 16., 18:20-kori változata
Tudományos név
Hylocereus (A. Berger) Britton & Rose 1909
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae),
A név eredete, etimológia
A Hylocereus név az ógörög hýlē (ὕλη = „erdő”) és cereuselemekből származik. Az elnevezés jelentése nagyjából „erdőben élő gyertyakaktusz”, ami a nemzetség természetes élőhelyére utal: ezek a kaktuszok nem sivatagokban, hanem trópusi, szezonálisan csapadékos erdőkben élnek.
Leírás
A Hylocereus nemzetségbe tartozó fajok epifiton vagy kúszó életmódú kaktuszok. Száraik erősen elágazók, gyakran több méter hosszúra nőnek, és léggyökerekkel kapaszkodnak fákra vagy sziklákra. A hajtások többnyire háromélűek vagy háromszög keresztmetszetűek, ritkábban négy- vagy többélűek, szelvényezettek. Az areolák enyhén gyapjasak, a tövisek nagyon rövidek, ritkák vagy teljesen hiányoznak.
Virágai éjszaka nyílnak, önmeddők, rendkívül nagyok és feltűnőek. A virágok tölcsér alakúak, hosszú és vastag virágcsővel, többnyire fehér színűek (ritkábban vöröses árnyalatúak), és erősen illatosak. A kaktuszfélék családján belül ezek közé tartoznak a legnagyobb virágok; egyes fajoknál a virág átmérője elérheti vagy meghaladhatja a 30 cm-t. A beporzást főként denevérek és nagytestű éjjeli lepkék (szenderfélék, Sphingidae) végzik.
Termései gömbölydedek vagy hosszúkásak, nagyok, húsosak és ehetőek. Leggyakrabban piros színűek, de előfordulnak sárga vagy narancssárga termésű fajok is. A termést puha, pikkelyszerű képletek borítják. Magjaik viszonylag nagyok, barnák vagy feketék, csepp alakúak.
Élőhely
A Hylocereus fajai elsősorban trópusi és szubtrópusi erdőkben fordulnak elő, szárazabb lombhullató erdőkben és esőerdőkben egyaránt. Félig epifiton életmódot folytatnak: gyakran a talajban gyökereznek, majd léggyökereikkel fák törzsére vagy sziklákra kapaszkodnak fel. Előfordulásuk a tengerszinttől mintegy 2200 méteres magasságig terjed.
Elterjedés
A nemzetség természetes elterjedési területe Dél-Mexikótól Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Észak-Dél-Amerika trópusi régióiig terjed. A Hylocereus undatus és néhány más faj világszerte elterjedt termesztett növény, különösen Délkelet-Ázsiában, ahol gyümölcséért, a sárkánygyümölcsért (pitaja) nagy területeken termesztik.
Felhasználás
A nemzetség legismertebb hasznosítása az ehető termés. A pitaja friss fogyasztásra, gyümölcsléként és feldolgozott formában is népszerű. Erőteljes növekedésük miatt egyes fajok kiváló alanyok más, gyengébb növekedésű epifiton kaktuszok oltásához. Melegebb éghajlaton dísznövényként is termesztik.
Rendszertan
A molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a Hylocereus nemzetség rendszertana jelentősen átalakult. Több korábban önálló nemzetségbe (például Selenicereus) sorolt fajt bevontak, illetve egyes szerzők a Hylocereus fajait ma a tágabb értelemben vett Selenicereus nemzetség részeként kezelik. A kertészeti és köznyelvi használatban azonban a Hylocereus név továbbra is széles körben elterjedt, különösen a pitajatermő fajok esetében.
Szerzők és forrás
- Szerkesztette: Jokhel Csaba
- Kép:
- Lektorálta:
- Forrás:
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.