Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Ferocactus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor: 10. sor:
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnév latin eredetű: a '''ferox, ferus''' jelentése „vad, ádáz”, ami a növények erősen tövises, félelmetes megjelenésére utal. A teljes jelentés: „vadkaktusz”.
A nemzetségnév latin eredetű: a ''ferox, ferus'' jelentése „vad, ádáz”, ami a növények erősen tövises, félelmetes megjelenésére utal. A teljes jelentés: „vadkaktusz”.


<span id="típuspéldány"></span>
<span id="típuspéldány"></span>
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===
Nincs információ.
Nincs információ.

A lap 2025. december 29., 19:57-kori változata

Tudományos név

Ferocactus Britton & Rose 1922 / CBR 3: 123.

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin eredetű: a ferox, ferus jelentése „vad, ádáz”, ami a növények erősen tövises, félelmetes megjelenésére utal. A teljes jelentés: „vadkaktusz”.

Típuspéldány

Nincs információ.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

A nemzetség fajai általában magányosak, de előfordulnak telepet alkotó egyedek is. Testformájuk gömb, lapított gömb, rövid oszlop vagy tipikusan hordó alakú. Fiatalon zömök, idős korra nagyra nőhetnek (egyes fajok akár 3 m). A szárak bordái masszívak, egyenes lefutásúak, egyes taxonoknál dudoros (szemölcsszerű) bordák is előfordulnak. A csúcs általában beesett; a csúcsi areolák sűrű gyapjút képezhetnek.

Hajtás, szár

A szárak erőteljesek, húsos gyökérzettel; alakuk fajonként változó: gömbtől a megnyúlt hordóig. A bordák száma fajonként változik; egyeseknél a bordák szemölcsösek. A szár epidermisze színeiben és textúrájában változatos (fajfüggő).

Szemölcsök

Egyes fajoknál a bordákon dudorok (szemölcsök) képződnek (pl. F. hamatacanthus subsp. sinuatus).

Areolák

Az areolák nagyok, megnyúltak; a virágzó, idős növényeken az areolák összetömörülése esetén a csúcson gyapjas korona alakulhat ki. A virágzó areolák gyakran csupaszabbak.

Tövisek

Töviszettségük jellegzetes és dekoratív: a tövisek általában erősek, vaskosak; egy jellegzetes középtövis hosszabb és masszívabb, gyakori a kampós (“horgas”) középtövis (például F. latispinus). Egyes taxonok tövisei papírszerűek (F. papyracanthus).

Generatív test

Virág

A virágok nappal nyílnak, általában tölcsér- vagy kehelyalakúak, gyakran nagyok. Színük fajonként változik: sárga, zöldessárga, narancs, piros, bíbor, rózsaszín, lila, ritkán fehér. Néhány faj illatos (pl. F. polyancistrus). Beporzóik elsősorban hártyásszárnyúak (pl. *Andrena*, *Halictus*, *Tetralonia*), de más méhfajok és rovarok is részt vesznek a beporzásban. A virágcső feltűnő pikkelyekkel borított; a virágzó areolák néha extraflorális mirigytöviseket is fejlesztenek, melyek édes váladékot választanak ki.

Termés

  • A termések alakja gömbölyűtől megnyúlt buzogány alakúig változik; kezdetben zöldek, majd sárgás, vöröses vagy bíboros színűek lehetnek. A termések lehetnek húsosak vagy szárazak; felnyílásuk fajonként eltérő (alulról felnyíló, oldalra nyíló vagy nem felnyíló). A termés belső húsa leve vagy majdnem száraz lehet; néhány csoportnál a termés ragacsos felületű.
  • Mag: A magok nagyok (jellemzően 1,4–2,4 mm vagy 2–3,2 mm csoporttól függően), lapított ovális formájúak, sötétbarnák vagy feketék, fényesek vagy mattak, felületük lehet sima, papilláris vagy hálózatos; a köldök (hilum) jellemzően középméretű, beesett vagy peremes, a magmorfológia fontos rendszertani bélyeg.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó és az Egyesült Államok területei között – széles elterjedéssel: Mexikó (számos tartomány: pl. Aguascalientes, Baja California, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexikó DF, Michoacán, Morelos, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Zacatecas stb.) és USA (Arizona, California, Nevada, Új-Mexikó, Texas, Utah).

  • Élőhely: Száraz, jó vízelvezetésű talajok; mészkő, agyag, kavicsos, homokos, gránitos vagy vulkanikus lejtők; kanyonok, fennsíkok, síkságok, arroyók és partmenti síkságok. Egyes fajok szigeti endemikusok (pl. Baja California-szigetek).
  • Éghajlati tényezők: Többnyire száraz, erősen napsütéses területek; előfordulhat magasabb hűvösebb zónákban is (akár ~3000 m-ig bizonyos fajoknál).
  • Növénytársulás, életmód: Gyakran cserjék, más kaktuszok, broméliák és pozsgások társaságában; domináns elem lehet az adott élőhelyen.

Egyéb

  • Szekciók, csoportok: Nigel P. Taylor és Clark különbséget tesz a Bisnaga és a Ferocactus szekció között a termés- és magtulajdonságok alapján. Részletes csoportok: F. glaucescens csoport, F. latispinus csoport, F. robustus csoport, F. pottsii csoport stb.
  • Érdekességek: A nemzetséghez tartozik a nagyon hosszú tövisű F. emoryi subsp. rectispinus (középtövis akár ~30 cm). A nemzetség tagjai lassan nőnek, sok faj hosszú évek után ér el virágzó kort; több faj értékes gyűjteményi növény.
  • Megjegyzés: A nemzetségben jelenleg:
    • A Caryophyllales.org szerint több mint 30 faj
    • POWO szerint 28 faj szerepel.

Szerzők és forrás

A(z) „Ferocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 5 lap található a kategóriában, összesen 5 lapból.