Ferocactus santa-maria
| Ferocactus townsendianus | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Ferocactinae |
| Nemzetség | Ferocactus |
| Faj | Ferocactus townsendianus |
| Ferocactus santa-maria | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Ferocactus townsendianus | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Ferocactus santa-maria |
Tudományos név
- Ferocactus townsendianus Britton & Rose, Cactaceae 3: 127. 1922 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név - Ferocactus santa-maria Britton & Rose , Cactaceae 3: 131. 1922
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Ferocactus a latin ferox (= vad, kegyetlen) szóból származik, utalva az erős, robusztus tövisekre.
- A fajnév santa-maria az élőhelyére, a mexikói Santa María-öbölre utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont: az első példányt Joseph Nelson Rose gyűjtötte 1911-ben a Santa María-öbölnél
- Első leírás: Britton & Rose, The Cactaceae 3: 131. 1922
A(z) Ferocactus townsendianus szinonimái
- (A(z) Ferocactus santa-maria a(z) Ferocactus townsendianus szinonimája)*
- ≡ Ferocactus peninsulae var. townsendianus, ≡ Ferocactus peninsulae subsp. townsendianus
- = Echinocactus santa-maria, ≡ Ferocactus santa-maria, ≡ Ferocactus townsendianus var. santa-maria, ≡ Ferocactus peninsulae var. santa-maria, ≡ Ferocactus peninsulae subsp. santa-maria
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test

Hajtás, szár
Magános növekedésű faj. Fiatalon gömb alakú, később megnyúlt, oszlopossá válik. Elérheti a 70 cm-es magasságot és a 25 cm-es átmérőt. A növénytest színe gyakran kékes árnyalatú.
Bordák és szemölcsök
A bordák száma általában 13, tompák, lekerekített élűek, egyenes lefutásúak, időnként enyhén dudoros felszínűek.
Areolák
Az areolák nagyok, kb. 2 cm hosszúak és 1,2 cm szélesek, sárgásbarna gyapjas borításúak.
Tövisek
A tövisek erőteljesek, jól elkülönülnek.

- Középtövisek: 4 darab, szürkés színűek, egyenesek, gyűrűsen barázdáltak, akár 4,5 cm hosszúak; az alsó tövis hosszabb és lapított, vége gyakran hajlott, de nem horgas
- Peremtövisek: kb. 15 darab, sugárirányban állók; a felső-oldalsó tövisek vékonyabbak, világosabbak, gyakran fehérek; az alsók a középtövisekhez hasonlóak
A virágzó areolákban extraflorális „mirigy-tövisek” is kialakulhatnak.
Generatív test
Virág
A virágok nagyok, feltűnőek.
- Méret: kb. 6 cm hosszúak és 7 cm átmérőjűek
- Szín: sárga
- Külső lepellevelek: spatula alakúak, kb. 3 cm hosszúak, halvány barnás csíkkal
- Belső lepellevelek: hosszúkás lándzsásak, kb. 4,5 cm hosszúak
- Porzók: nagy számban, sárga vagy rózsaszín színűek
- Bibe: sárga, kb. 3,5 cm hosszú
A magház pikkelyei zöldek, egymást fedők, szélük szőrös.
Termés
A termés húsos, éretten sárga.
- Méret: kb. 5 cm hosszú és 3,5 cm széles
- Mag: sötétbarna vagy fekete, vese alakú, kb. 2,5 mm hosszú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikóban, a Kaliforniai-félsziget déli, nyugati részén, kizárólag a Santa María-öböl környékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kopár, sziklás, meredek hegyoldalakon él, elszórtan előfordulva. Társnövényei között megtalálhatók más szárazságtűrő kaktuszok és pozsgások.
Kultúrában tartás
A termesztésben viszonylag korán virágzó Ferocactus faj. Már kb. 10 cm-es méret elérésekor képes virágozni. Rövidnappalos növény, ezért virágzása rendszerint ősszel következik be.
Fényigénye nagy, napos helyen fejlődik a legjobban. A hűvös, csapadékos őszi időjárás azonban gátolhatja a virágok kinyílását.
Fagypont közeli hőmérsékletet tartósan nem visel el, ezért télen fagymentes teleltetést igényel. Talajjal szemben nem különösebben igényes, de jó vízáteresztő közeg szükséges. Öntözése a vegetációs időszakban mérsékelt, 2–3 hetenként ajánlott.
Magról viszonylag könnyen szaporítható, megfelelő tartás mellett 8–10 éves korban válik virágzóképessé. Oltása nem ajánlott, mert a növény elveszíti természetes alakját és töviszettségét.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj elkülönítése nem mindig egyértelmű; gyakran a Ferocactus peninsulae egyik változataként kezelik. Jellegzetes a viszonylag kisebb termet és a tiszta sárga virág.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Rose már 1919-ben említette, de a hivatalos leírást Brittonnal közösen 1922-ben publikálták. Később több szerző változatként kezelte, különösen a Ferocactus peninsulae-val való rokonsága miatt.
Rendszertani helyzete ma sem teljesen egységesen megítélt.
Szerzők
- Szöveg: Tóth Norbert
- Kép: Papp László
- Szerkesztette és lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 15. kártya