Mammillaria insularis

Tudományos név

Mammillaria insularis H.E.Gates in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 10: 25. 1938 syn. sec. Breslin & al. (2021)

A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin **mamilla** szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév a növény megtalálási helyére utal. Los Angelesi öböl kicsi szigetén, Smith sziget keleti részén fedezték fel. A latin (insularis, insulare) szó szigetit, szigetlakót, szigethez tartozót jelent.

Szinonimák

• Ebnerella insularis (Gates) F. Buxbaum, 1951
• Chilita insularis (Gates) F. Buxbaum, 1954 (nom. inval.)
• Bartschella insularis (H. E. Gates) Doweld, 2000
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria insularis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A gyökere nagyon erős, húsos, répaszerű, ún. módosult, raktározó **karógyökér**. A hajtása magános, de lehet sarjadó, lapított gömbölyű, a talajban mélyen ülő, 6 cm magas és 5 cm széles.

Szemölcsök

A szemölcsei 5:8 szerinti elrendezésben, ún. **spirálarányban** vannak, kékeszöldek, csonka kúposak, a tövük szabálytalan alakú, víznedvűek, 7 mm hosszúak és az alapjuk is ugyanilyen széles.

Axillák

Az areolája kerek, 2 mm széles, fehér gyapjúval fedett, később megkopaszodik. Az axillája kopasz vagy gyengén gyapjas.

Tövisek

• Középtövis: 1 darab, 10 mm hosszú, tűszerű, sima, kifelé kampós, a töve kissé megvastagodott, fekete, árnyékban barnás vagy sárgás, elálló.
• Peremtövis: 20-30 peremtövise 5 mm hosszú, lapos tűszerű, merev, fehér, vízszintes.

• Mammillaria insularis
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.
• 
  6.

Generatív test

Virág

Széles tölcsér alakú, 15-25 mm hosszú.

• Külső lepellevelek: (Általában 10 db) halványzöld középcsíkkal ellátott, lándzsaszerű, hegyes, szélesen peremes.
• Belső lepellevelek: (Legtöbbször 12 darab) fehér széllel és halvány rózsaszín középcsíkkal ékes, széles lándzsaszerű, élesen hegyes, szélesen peremes.
• Porzószálak: Alul fehér, felül rózsás.
• Portokok: Sárga.
• Bibeszál: Hasonló, mint a porzószál, alul fehér, felül rózsaszín.
• Bibe: 5-6 ágú, 4-5 mm hosszú, sárga vagy sárgászöld.

Termés

Narancsvörös, fél évvel a virágzás után fejlődik ki a testből, 15-25 mm hosszú, 3-4 mm széles, nagy virágtakaró levél maradékkal.

• Magja: Fekete, feketésszürke, matt, szabálytalan gömbölyű, ill. kerek sapkaalakú, kiálló lapos, nagy hilummal, gyengén pontozott bőrszövettel, 1 mm hosszú és 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Kaliforniai-félsziget, Los Angeles-öböl, Smith (Coronado) szigetcsoportján, San Marcos sziget, Piojo sziget, Pintade hegység, Tortuga-öböl a nyugati partvidéken, ahol később találták meg.

Élőhely: Csillámpala szirteken, 29°05’ északi szélességen és 113°30’ nyugati hosszúságon, a nyugatiak hasonló északi szélességi körön élnek. Minden helyen sziklák között, sziklarepedésekben, sziklamélyedésekben, aprózódott kőzetfelszíneken, amelyek gyakran kopárak, de nem ritkán gyéren álló lombhullató cserjék között, alacsony pázsitfű félék társaságában (sziklagyepekben), más pozsgásfajokkal egyetemben akadhatunk rájuk. A ritkán bekövetkező, nagyobb mennyiségű csapadék lehullása után e sivatagok növényei látványosan kikelnek, intenzíven növekednek, lombot fejlesztenek és kivirágzanak, termést érlelnek, majd elpusztulnak (efemer növények, ezek mind lágyszárúak) vagy föld alatti avagy föld feletti száraik indulnak fejlődésnek az előzőekhez hasonló, teljes életciklus után nyugalomba vonulnak (évelő, gyakran geofita lágyszárúak, szárazságtűrő, lombhullató fásszárú félcserjék, cserjék, alacsony fák). Ilyenkor szinte eltűnik a nagy „sokaságban” tárgyalt fajunk!

Kultúrában tartás

A Kaliforniai-öböl partján, a szárazföldön Mexikóban ugyanolyan északi szélességnél hozzá nagyon hasonló növény található a M. booli. Ezzel nagyon könnyen összetéveszthető. A húsos karógyökér miatt — ami a rendkívül száraz élőhely miatt alakult ki — vigyázzunk az öntözéssel, ha ezt túlzásba visszük a pangó víz a növény pusztulásához vezethet. Tavasszal könnyen virágzik. A termés leszedésénél is óvatosan járjunk el. Ha megpróbáljuk a termést kihúzni, akkor az alul körben kinyílik, ill. az alapja a száron marad és a magok egy része kiszóródhat. Az érett magok általában, könnyen és jól kelnek. Az élőhelyén nem kap fagyot. Téli tartást 5-10 °C-on elviseli, ill. igényli szárazon. Kissé töpped, de az első vízpótlás után hamar visszanyeri vegetációs idei alakját. Az élőhelyén párás környezetben él. Áprilistól szeptemberig nem kap csapadékot. Szeptember márciusig kap esőt, ami 50 mm körüli. Éves átlaghőmérséklet 23 °C, a januári átlag 15,5 °C, a júliusi átlag 31,5 °C, meglehetősen meleg.

Szerzők és forrás

• Kép: Füleki József
• Szöveg: Füleki József és Papp László
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 829. kártya