Ariocarpus bravoanus subsp. bravoanus

Tudományos név

Ariocarpus bravoanus subsp. bravoanus H. M. Hern. & E. F. Anderson, 1992

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség nevét az aria és a karpos ógörög szavak összevonásából képezte Scheidweiler. Az aria egyes elméletek szerint a Sorbus aria (madárberkenye) fajra utal, a karpos termést jelent. Ez alapján berkenye termésűt jelent. (Más feltételezés szerint a genus leírójának (Scheidw.) ez egy elírása, ui. az ógörög erion gyapjút jelent, ami reálisabb tulajdonsága e növényeknek, ezért nevezik több nyelvben gyapjas kaktusznak őket. A lektor.) A fajnevet Helia Bravo Hollis (1901-2001) mexikói botanikus professzor asszonyról kapta, aki máig, halála után is a legjelentősebb szukkulens kutatója hazájának, növénytani területen munkássága nemzetközi környezetben is rendkívül jelentős (pl. ő a fő szerzője Mexikó kaktuszflóráját feldolgozó három kötetes műnek).

Első leírása

Ariocarpus bravoanus Hernandez, H. M. & Anderson, E. F. (1992) Bradleya 10: 1-4.

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus bravoanus subsp. bravoanus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Testének jelentős része a föld alá rejtőzik (geofiton), gyökere megvastagodott, erős répagyökér (módosult, ún. raktározó karógyökér). A talajfelszín felett látható teste (hajtása) zöldesbarna, olivazöld, kultúrában sötét- vagy szürkészöld. Magassága 2,5-5 cm, szélessége 5-8 cm.

Szemölcsök

Hajtása spirális lefutású, nyújtott (egyenlő szárú) háromszög alakú szemölcsökre tagolt. A szemölcs jellemzően idősebb korban kanalasodó, homorú felszíne papillás (apró, nagyjából egyforma méretű szemölcsökkel fedett), pontozott, különösen a peremein. Szemölcsei felszínén apró pontok, viszonylag egyforma papillák (apró kiemelkedések, ún. emergencia szemölcsök) fedezhetők fel.

Axillák

Areolája a szemölcs középen helyezkedik el, 2-5 mm átmérőjű, kerekded vagy ovális-elliptikus, a csúcstól 8-14 mm-re. Ebből fejlődnek a virágok. Piszkosfehéren vagy sárgás-barnásan gyapjas, később szürkén nemezes, mely csak a virágzóképes növényekre jellemző, innen képződnek a virágok.

Tövisek

Nincsenek.

• Ariocarpus bravoanus subsp. bravoanus
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.
• 
  6.
• 
  7.

Generatív test

Virág

A virága a csúcson frissen növekvő areolából képződik, 3-4 cm széles és 2-3 cm hosszú, nappal nyílik, 2-3 napig. A külső lepellevelek fehérek, halványrózsa vagy zöldes árnyalattal. A belső lepellevelek lilásrózsásak, magenta színűek. A virág szélesre nyílik.

• Porzószálak: fehérek
• Portokok: mélysárgák, narancssárgák
• Bibe: bibefej kilóg a porzók gyűrűjéből és fehér, többágú. A bibe 13 mm, 7 bibeága 3 mm hosszú.

Termés

A termés fehér hosszúkás, bunkószerű vagy cseppalalakú, csak a következő évben bújik elő. Először húsos, fehéres-rózsás, majd beszárad és barna, pergamenszerű lesz. Egy termésben számos mag található.

• Magja: feketék, fényük matt, felszínük pontozott, szemölcsös, köldöke nagy és fehér. A mag durván 1-1,5x0,7-1,5 mm méretű, gömbölyded alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó San Luis Potosí szövetségi államának középső részén honos endemikus (bennszülött) faj. El Nunez település környékéről ismert, ahol a típuslelőhely egyedeit szinte mind kigyűjtötték.

• Ariocarpus bravoanus subsp. bravoanus élőhelye
• 
  Élőhelyi kép
• 
  Sierra La Trinidad hegylába El Nunez közelében, San Luis Potosí, Mexikó, 1550 m t.sz.f., az Ariocarpus bravoanus típuslelőhelyén. Tipikus matorral rosetofilo vegetáció jellegzetes növényeivel, Agave stricta, Agave lechuguilla és Yucca carnerosana.

Élőhely: Mészköves, magas fennsíki vagy felföldi domblábakon fordul elő, alacsony köves dombokon, kövek között, vagy más növények (pl. Larrea tridentata, Yucca-k, Agave-k etc.) tövében, védelmében húzódik meg. Nehezen észrevehető (környezetéhez hasonló, ún. mimikri növény), kivéve virágzási időszakban.

• Éghajlati tényezők: 1500-1600 méter körüli magasságban.

Kultúrában tartás

A gyakorlottabb kaktuszgyűjtők számára nevelése nem okoz különösebb gondot. Oltani nem szükséges, egyedül a növekedés meggyorsítása miatt ajánlott. Viszonylag lassan nő, magról probléma nélkül szaporítható. Nagyon ritkán sarjad, ezért marad a magvetés, vagy az oltás. A pangó vízre érzékeny, mély edénybe érdemes ültetni, mivel erős répagyökeret nevel. Fény és melegigényes tenyészidőszakban, ekkor több vizet is kíván. Télen (2)5-10 °C között teleltessük teljesen szárazon. Ültetőközegnek jó vízáteresztő képességű, bázikus ásványi (pl. mészkőmúrvást, amibe érdemes kb. 10%-nyi alginitet tenni) keveréket válasszunk minimális humusztartalommal.

Egyéb

A legkésőbben nyíló, viszonylag keveset és nehezen virágzó a többi Ariocarpus fajhoz képest, nála csak az Ariocarpus scaphirostris visszafogottabb. Még ma is keresett növény. Szemölcsei, ha úgy tetszik, átmeneti alakot mutatnak az Ariocarpus fissuratus nemezes barázdája, nyomott háromszög alakú szemölcsei és az Ariocarpus agavoides foltszerű areolája és hosszú vékony szemölcsei között. Szemölcsei (mamilla) felszínén apró pontok, viszonylag egyforma papillák (apró kiemelkedések, ún. emergencia szemölcsök) fedezhetők fel. Ez és a maghéj szerkezete is a subsp. hintonii alfajra is jellemzőek, viszont az A. fissuratus fajra nem.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Varga Zoltán
• Kép: Varga Zoltán (1, 2 és az élőhelyiek), Papp László (3, 4, 5, 6, 7)
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 773. és 774. kártya