Lobivia ferox (Echinopsis ferox)
Tudományos név
- Lobivia ferox Britton & Rose, Cactaceae 3: 50. 1922. Sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: érvényes - Echinopsis ferox (Britton & Rose) Backeberg, 1934
A tudományos név státusza: szinonima
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A latin fajnév jelentése: vad, kegyetlen. A taxon rendkívül erős, vastag és hosszú középtövisei érdemelték ki ezt a jelzőt.
Szinonimák
Érvényes név és szinonimák a Echinopsis ferox taxonnál
- Lobivia ferox Britton & Rose, 1922
- Lobivia aureolilacina Cárdenas, 1961
- Lobivia claeysiana Backeberg, 1937
- Lobivia ducis-pauli Fric, 1931
- Lobivia potosina (Werd.) Friedrich, 1974
- Lobivia variispina F. Ritter, 1980
- Lobivia horrida F. Ritter, 1963
- Lobivia pictiflora F. Ritter, 1966
- Lobivia pachyacantha Y. Ito, 1962
- Lobivia hastifera Werd., 1938
- Lobivia claesiana Backeb., 1936
- Echinopsis longispina (Br. & Rose) Backeb., 1931
- Echinopsis potosina Werd., 1931
- Echinopsis lecoriensis Cárdenas, 1963
- Pseudolobivia ferox (Br. & Rose) Backeb., 1942
- Pseudolobivia lecoriensis (Cárd.) Backeb., 1966
- Pseudolobivia potosina (Werd.) Backeb., 1942
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Nagyon változékony faj. Többnyire magános, gömbölyded, vagy rövid hengeres alakú. Magassága általában 20-50 cm körüli, de 1 méter magas példányok is ismertek. Átmérője a 30, ritkán 40 cm-t is elérheti. Bordáinak száma változó, de általában nem éri el a 30-at. A bordák 2-3 cm magasak, élesek, az idősebb növényeken csavart lefutásúak lehetnek.
Areolák
Areolái 3 cm távolságra állnak egymástól.
Tövisek
- Peremtövis: 10-12 db peremtövisének hossza nagyon változó, de nem éri el a 6 cm-t. A perem- és középtövisek nem mindig különböztethetők meg egymástól.
- Középtövis: 3-4 db középtövise erős, felálló, hajlott, hosszuk elérheti a 15 (18) cm-t is.
Generatív test
Virág
A virágok a növény oldalán, vagy az alaphoz közel fejlődnek, 7-10 cm hosszúak, 6-8 cm átmérőjűek. A virágcső hajlott, fehér, szürke, vagy barna hajjal sűrűn fedett.
- Lepellevelek: Színük változatos, a típus élőhelyen fehér, de más populációkban rózsaszín, bíborszínű, sárga és vörös egyaránt előfordulhat.
Termés
Gömbölyű, vagy hordó alakú, 15-20 mm átmérőjű, sötétzöld, fehér húsú, éretten hosszában felreped.
- Magja: Magjai sötétbarnák, 1,5 mm hosszúak.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Bolíviában, Oruro tartományban található, Oruro várostól keletre. Elterjedési területe három országra is kiterjed: Bolíviában Chuquisaca, Oruro, Potosi és Tarija tartományokban, Argentínában Jujuy és Salta tartományokban, Chilében pedig Tarapacá régióban található.
Élőhely: Magashegyi faj, élőhelyei általában 3000 és 4000 méter közötti magasságban találhatók, sűrű, vagy ritkás növényzetű (főleg pázsitfűfélék, más kaktuszfajok, törpecserjék által fedett) sziklagyepekben, néha szinte növényzetmentes vulkanikus sziklák között, aprózódott kőzetfelszíneken.
Kultúrában tartás
A faj szépen nevelt példányai különleges darabjai lehetnek a gyűjteményeknek. Extrém töviseikkel mindenképpen feltűnő, impozáns növények. Tartásuk során a magashegyi jelleget szem előtt kell tartani. A zárt, forró üvegház nyáron túlságosan meleg számára. Sokkal jobban érzi magát a szabadban, ahol szükség esetén akár csapadék elleni védelem nélkül is megél, ha talaja megfelelően porózus szerkezetű. Lapos, déli tájolású, sok napot kapó épületek tetején, szoktatás után, kiváló nyaraltató helyet találunk számára, más fényigényes kaktuszfajokkal egyetemben. Szerencsésebb azért, ha az esőtől meg tudjuk védeni, de mindenképpen biztosítsunk számára friss levegőt. Ásványi anyagban gazdag, enyhén savanyú talajt keverjünk számára. A megfelelően fényhez szoktatott növényt akár teljes napfényen is tarthatjuk, üvegházban azonban célszerű némi árnyékolást biztosítani.
Egyéb
Változékonysága miatt nagyon sok néven leírták, amelyek egy részével (longispina, potosina, ducis-pauli) a gyűjteményekben ma is találkozhatunk.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán (1. és 3.), Bodor János (2. és 4.)
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 341. kártya
Tudományos név
Echinopsis ferox (Britton & Rose) Backeb., 1936
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kékeszöld, eleinte gömb alakú, később kissé hengeres, 25 cm magasra és 10–40 cm átmérőjűre is megnőhet.
Bordák
25–50, mélyen bemetszett, gumók között kb. 2 cm hosszúak.
Tövisek
Sugárirányú és központi tövisek nehezen különíthetők el, minden bimbóudvarban 4–15 tövis található, karcsútól a vastagig terjedő, kúpos, szélesebb tövű és szabálytalan hosszúságú. A leghosszabbak akár 8 cm vagy annál hosszabbak is lehetnek. Rugalmasak, felfelé íveltek, az új részeken esetenként kampós végűek. Színük fiatalon sárgástól barnáig változik, később szürke.
Generatív test
Virág
7–10 cm hosszúak, tölcsér alakúak, karcsú, ívelt csővel, hosszú fehér szőrökkel borítva. Lepel rövid, fehér, de szinte bármilyen szín előfordulhat.
- Lobivia ferox
-
1. Jokhel Csaba -
2. Jokhel Csaba -
3. Jokhel Csaba
Termés
Gömbölyded, sötétzöld, virágmaradványokkal.
Megjegyzés: A termés fehéres, nyálkás húsú, ehető, friss és kellemes ízű.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Északnyugat-Argentína (Salta, Jujuy, kb. 2000 m), Nyugat-Bolívia (Oruro megye, Chuquisca: Észak-Camargo, kb. 3000 m), Északkelet-Chile (I. régió, Tarapacá, Iquique Altiplano, 3700–4000 m).
Élőhely: Magaslati gyepekben és cserjésekben, száraz dombokon, sziklák repedéseiben és kavicsos kibúvásokon, főként vulkanikus aljzaton, de más kőképződményeken is, északi, északkeleti és keleti lejtőkön, 10–30%-os dőléssel nyílt területeken vagy cserjések alatt.
Tengerszint feletti magasság: 1800–4000 m
Kultúrában tartás
Nyáron növekvő faj, termesztése nem okoz nehézséget.
Nyáron rendszeresen öntözzük, de a túlöntözést kerüljük. Jó vízelvezetést és nagyon porózus talajt igényel. Télen szárazon tartsuk.
Szaporítás: Magvetéssel jól szaporítható.
Egyéb
Nagyon változatos faj, különösen a tövisek alakjában és hosszában, valamint a virágok színében. A különböző formákat rendkívül nehéz felismerni a fajon belül.
Szerzők és forrás
Szöveg: [Szerző]
Kép: Jokhel Csaba
Lektorálta: [Lektor]
Forrás: Llifle.com