Kategória:Hereroa

• A Hereroa nemzetségnév a herero nép nevéből származik. A hererók Dél-Afrika délnyugati részén, valamint Namíbiában élő népcsoport, így a név a nemzetség dél-afrikai és namíbiai elterjedésére utal.

• Típustaxon: Hereroa calycina (Haw.) Dinter & Schwantes
• Első leírása: A nemzetséget Gustav Schwantes eredetileg Hereroa néven hozta létre; a jelenleg elfogadott Hereroa (Schwantes) Dinter & Schwantes kombináció 1927-ben jelent meg a Zeitschrift für Sukkulentenkunde 3. kötetének 23. oldalán.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kurt Dinter és Gustav Schwantes, 1927.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A Hereroa kis termetű, évelő, pozsgás növények nemzetsége. Fajai többnyire alacsony, elágazó, részben fásodó szárú növények, amelyek idősebb korban bokros vagy párnaszerű növekedést mutathatnak.

A levelek párokban, egymással szemben állnak. A levélalak a nemzetségen belül változatos: lehet háromszögletű, hengeres, félhengeres, keskeny vagy szélesebb. A levelek húsosak, gyakran hegyes vagy tompa csúcsúak, felszínük sok esetben sima, de egyes fajoknál különböző felszíni kiemelkedések is megjelenhetnek.

A gyökérzet a száraz élőhelyhez alkalmazkodott. A növények pozsgás levelei és szára a víz tárolásában vesznek részt.

A Hereroa fajai feltűnő, magányosan vagy rövid oldalhajtásokon megjelenő virágokat hoznak. A virágok általában nagyobbak a növény vegetatív méretéhez képest, és a nemzetség fajainak elkülönítésében fontos bélyegeket szolgáltatnak.

A virágok színe fajonként változik, sárga, fehér, rózsaszínes vagy más árnyalatú lehet. A virágzás a természetes élőhely csapadék- és hőmérsékleti viszonyaihoz igazodik.

• Takarólevelek: A csésze több húsos csészelevélből áll; a sziromlevelek számosak, keskenyek és több sorban helyezkednek el. A sziromlevelek rendszerint élénk színűek.
• Ivarlevelek: A porzószálak a virág központi részén helyezkednek el; a termő több termőlevélből alakult, a bibe karéjos.

A termés száraz, több rekeszű tok, amely az Aizoaceae családra jellemző nyíló terméstípushoz tartozik.

• Magja: A magvak aprók, barnás színűek, alakjuk és felszínük fajonként változhat.

• Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika és Namíbia. A nemzetség természetes elterjedési területe a Dél-afrikai Köztársaság Cape tartományaiban, Free State területén és az északi tartományokban, valamint Namíbiában található.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Hereroa fajai száraz és félszáraz dél-afrikai élőhelyeken fordulnak elő. Több faj sivatagi vagy száraz cserjés, illetve szubtrópusi biomhoz kötődik. A nemzetség pozsgás növényei a száraz időszakok átvészeléséhez húsos leveleket és szárakat fejlesztettek. A Hereroa carinans és a Hereroa muirii például a Cape tartományokban őshonos, pozsgás félcserje; a POWO mindkettőt elsősorban szubtrópusi biomhoz kapcsolja.

A Hereroa fajok szárazságtűrő pozsgás növények. Gyűjteményben laza, gyorsan vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag termesztőközegben tarthatók. A pangó víz a pozsgás növények számára kedvezőtlen.

A természetes élőhelyükön tapasztalható száraz időszak miatt a termesztésben is fontos a megfelelő nyugalmi idő biztosítása. Jó fényviszonyok között a növények tömött, erőteljes növekedést mutatnak és rendszeresen virágozhatnak.

A Hereroa nemzetség fajai az Aizoaceae számos más pozsgás nemzetségével hasonlíthatók össze. A megkülönböztetésben elsősorban a levelek alakja és keresztmetszete, a szár növekedési módja, a virág felépítése, valamint a termés szerkezete használható.

A nemzetség fajai között jelentős vegetatív változatosság figyelhető meg. Egyes fajok keskeny, csaknem hengeres leveleket, mások szélesebb, háromszögletű leveleket fejlesztenek.

A Hereroa az Aizoaceae család Ruschioideae alcsaládjába tartozó pozsgás nemzetség. A World Flora Online rendszertani hierarchiája szerint a nemzetség az Aizoaceae → Ruschioideae → Hereroa sorrendben helyezkedik el.

A nemzetség fajai többnyire pozsgás félcserjék vagy alacsony, elágazó növények. A vízraktározásban elsősorban a húsos levelek és szárak vesznek részt. A száraz dél-afrikai környezethez való alkalmazkodás a nemzetség vegetatív bélyegeiben és életmódjában is megmutatkozik.

A Hereroa az Aizoaceae család Ruschioideae alcsaládjába tartozik. A World Flora Online jelenlegi rendszertani hierarchiája a Hereroa nemzetséget közvetlenül a Ruschioideae alá sorolja.

A nemzetség neve Hereroa (Schwantes) Dinter & Schwantes alakban elfogadott. A POWO szerint a nemzetség 1927-ben jelent meg a Zeitschrift für Sukkulentenkunde 3. kötetének 23. oldalán, és jelenleg 28 elfogadott fajt tartalmaz.

Az elfogadott fajok között több olyan taxon is található, amelynek korábbi neve más nemzetségbe tartozott. Ilyen például a Hereroa carinans, amelynek korábbi neve Bergeranthus carinans, illetve a Hereroa odorata, amelyhez az Aridaria odorata név kapcsolódik.

A POWO jelenlegi adatbázisa az alábbi 28 fajt fogadja el a nemzetségben: Hereroa acuminata, Hereroa aspera, Hereroa brevifolia, Hereroa calycina, Hereroa carinans, Hereroa concava, Hereroa crassa, Hereroa fimbriata, Hereroa glenensis, Hereroa gracilis, Hereroa granulata, Hereroa herrei, Hereroa hesperantha, Hereroa incurva, Hereroa joubertii, Hereroa latipetala, Hereroa muirii, Hereroa nelii, Hereroa odorata, Hereroa pallens, Hereroa puttkameriana, Hereroa rehneltiana, Hereroa stanfordiae, Hereroa stenophylla, Hereroa tenuifolia, Hereroa teretifolia, Hereroa willowmorensis és Hereroa wilmaniae.

A Hereroa a dél-afrikai Aizoaceae egyik olyan nemzetsége, amelynek taxonómiai története során több faj más nemzetségekben is szerepelt. A jelenlegi adatbázisok azonban önálló, elfogadott nemzetségként kezelik.

• Plants of the World Online – Hereroa (Schwantes) Dinter & Schwantes
• World Flora Online – Hereroa incurva
• World Flora Online – Aizoaceae
• MKOE wiki – Ruschioideae