Kategória:Aizoaceae

• Aizoaceae (Martinov) Ivan Ivanovich Martinov, 1820

Az Aizoaceae családnév a típusnemzetség, az Aizoon nevéből származik. A szó a görög aeizoon (ἀείζωον) kifejezésből ered, melynek jelentése „örökké élő” (az aei = mindig és zoon = élő szavak összetétele). Ez az elnevezés a növények rendkívüli szárazságtűrésére és életképességére utal, hasonlóan a latin sempervivum kifejezéshez. Plinius is használta ezt a nevet pozsgás növényekre.

• Aizoon Linnaeus; Carolus Linnaeus, Afrika, 1753, típuspéldány: Linné-Herbárium (LINN).
• Első leírása: Martinov, Tekno-Botaničeskij Slovar’ na latinskom i rossijskom jazykach, 1820.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Ficoideae Jussieu
• Mesembryanthemeae Fenzl
• Mesembryanthemaceae Philibert
• Sesuviaceae Horaninow
• Tetragoniaceae Lindley

A család tagjai többnyire lágyszárúak vagy törpecserjék, ritkábban egyévesek. Gyakran pozsgás (szukkulens) felépítésűek. A levelek többnyire átellenesek, ritkán szórtak, gyakran húsosak, hengeresek vagy háromélűek. A levélfelületet gyakran csillogó, víztároló hólyagszőrök (papilla) borítják, amelyek „kristályszerű” megjelenést kölcsönöznek (ún. jégvirágfélék). A sztómák anomocitikus vagy paracitikus típusúak. A gyökérzet gyakran rostos, de előfordulhatnak répaszerűen megvastagodott raktározó gyökerek is.

A virágok általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph). Magányosan vagy álernyős virágzatban állnak. A csészelevelek száma általában 5-8, alsó részükön összenőhetnek. Valódi sziromlevelek gyakran hiányoznak; a látványos, színes „szirmok” valójában módosult, sziromszerű porzók (staminodium). A porzók száma sok, körökben helyezkednek el. A magház lehet alsó, középállású vagy felső állású, 2-5 vagy több termőlevélből összeforrt.

Leggyakrabban különleges felépítésű toktermés (capsula), amely higroszkópos mozgással nyílik: nedvesség (eső) hatására a duzzadó szövetek felnyitják a tokot, szabaddá téve a magvakat. Ritkábban húsos bogyótermés vagy csonthéjas termés fordul elő.

• Magja: A magvak kicsik, vese alakúak, bőséges lisztes táplálószövettel (perispermium) rendelkeznek. Az embrió görbült.

• Földrajzi elterjedés: A család súlypontja Dél-Afrika (a fajok mintegy 96%-a itt él), de megtalálhatóak Ausztrália, Új-Zéland, Amerika trópusi és szubtrópusi területein, valamint a Földközi-tenger vidékén és Ázsia partvidékein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területek, sivatagok, félsivatagok és tengerparti homokdűnék lakói. Jellemzően xerofita életmódot folytatnak, sok faj a CAM-típusú fotoszintézist alkalmazza a víztakarékosság érdekében. Egyes nemzetségek (pl. Lithops) a kavicsok közé rejtőzve, mimikrivel védekeznek a növényevők ellen.

A család szinte minden tagja szukkulens. Kiemelkednek a Ruschioideae alcsalád tagjai, ahol a levélszukkulencia a legmagasabb fokot éri el (pl. Lithops, Conophytum), ahol a növénytestet mindössze egyetlen pár, szinte teljesen összeforrt húsos levél alkotja. A Mesembryanthemoideae alcsaládra jellemzőbbek a hólyagszőrökkel borított szukkulens levelek.

Az APG IV-rendszer szerint az Aizoaceae a Caryophyllales rendbe tartozik. Filogenetikailag szoros kapcsolatban áll a Phytolaccaceae és Nyctaginaceae családokkal. A család négy fő alcsaládra oszlik:

1. Aizooideae
2. Mesembryanthemoideae
3. Ruschioideae (a legnépesebb csoport)
4. Sesuvioideae

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Aizoaceae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Aizoaceae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/