Kategória:Ruschioideae

• Ruschioideae (Schwantes) H.E.K. Hartmann & Bittrich, 1991

A név az alcsalád típusnemzetségéből, a Ruschia nemzetségből származik. A Ruschia nevet Ernst Bernhard Gottfried Schwantes adta Ernst Rusch (1867–1957) tiszteletére, aki egy namíbiai farmer és lelkes növénygyűjtő volt, és jelentősen hozzájárult a dél-afrikai szukkulens flóra megismeréséhez.

• Ruschia Schwantes; Típuspéldány: Ruschia rupicola (Schlechter) Schwantes.
• Első leírása: Ernst Bernhard Gottfried Schwantes írta le először alcsaládként 1991-ben (H.E.K. Hartmann & Bittrich publikációjában).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heidrun Elsbeth Klara Hartmann és Volker Bittrich, 1991.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Mesembryanthemoideae Burnett (részben)

Az alcsalád tagjai évelő szukkulensek, amelyek lehetnek törpe, kompakt formájúak vagy bokrosodó habitusúak. Száruk gyakran fásodó. A levelek szemközti állásúak, többé-kevésbé összeforrtak az alapjuknál, húsosak (szukkulensek). A levélfelépítésre jellemző a xeromorf jelleg: a mesophyllum (táplálószövet) sejtjei nagy víztartó vakuólumokat tartalmaznak. A sztómák (lélegzőnyílások) eloszlása egyenletes. Sok fajnál megfigyelhető a levelek felszínén mész- vagy szilícium-dioxid berakódás, ami védelmet nyújt a párolgás ellen.

A virágok magányosak vagy bogernyőben (cyme) állnak. Jellemző rájuk a hypanthium jelenléte. A sziromszerű staminodiumok (módosult porzók) számosak, gyakran élénk színűek (fehér, sárga, rózsaszín, lila). A valódi porzók száma is magas. A magház alsó állású (ovarium inferum), a placentáció (magkezdemények elhelyezkedése) általában parietális (fali) vagy bazális.

A termés egy speciális, nedvességre nyíló toktermés (capsula), amelyet gyakran „hygrochastic” tokként említenek. Ez a típusú termés eső hatására nyílik ki, mechanikai úton szórva szét a magvakat. A toktermés szelepei (billentyűi) duzzadó szövettel rendelkeznek, amely víz hatására tágul.

• Magja: A magvak kicsik, gyakran sima vagy finoman szemcsézett felszínűek, az endospermium hiányzik, helyette perispermium található.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád súlypontja Dél-Afrika (különösen a Cape régió és a Karoo), de előfordulnak Namíbia területén, valamint elszórtan Kelet-Afrika egyes részein és Madagaszkáron is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid (száraz és félsivatagi) területeken élnek. Jellemzőek a téli esős területekre. Gyakran kvarckavicsos mezőkön, sziklás lejtőkön vagy homokos síkságokon alkotnak domináns növénytársulásokat. Életmódjukat tekintve szukkulens xerofiták.

A Ruschioideae a legnagyobb alcsalád az Aizoaceae családon belül, szinte minden faja erősen szukkulens. Jellemző rájuk a levélszukkulencia, ahol a víz tárolása a módosult levélszövetekben történik. Ide tartoznak az úgynevezett “élő kövek” (pl. Lithops nemzetség egyes régebbi besorolásai vagy ahhoz hasonló formák), valamint a kiterjedt párnát alkotó vagy bokros szukkulensek.

Az APG IV rendszer szerint a Caryophyllales rendbe és az Aizoaceae családba tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Ruschioideae monofiletikus csoportot alkot. Két fő kládra osztható: a bazálisabb Apatesieae és Dorotheantheae tribuszokra, valamint a rendkívül fajgazdag „mag-Ruschioideae” csoportra (Ruschieae). Ez utóbbi csoportban zajlott le a növényvilág egyik leggyorsabb radiációja (fajképződési robbanása).

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ruschioideae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/