Kategória:Ruschiae

• Ruschiae Schwantes (1962)

A klád nevét a típusnemzetség, a Ruschia után kapta. A Ruschia nemzetséget Ernst Bernhard Wilhelm Scheuermann nevezte el Ernst Rusch (1867–1957) namíbiai farmer és növénygyűjtő tiszteletére, aki sokat tett a délnyugat-afrikai flóra kutatásáért. Az etimológiai gyökerek a latin Ruschia névhez a -ae szubtribusz-szintű végződés kapcsolódásával jöttek létre.

• Ruschia Schwantes
• Első leírása: Gustav Schwantes publikálta a Die Gattungen der Mesembryanthemaceen című művében 1962-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A kládot jelenlegi értelmezésében a molekuláris filogenetikai kutatások határolták le, de a nómenklatúrai alapokat Gustav Schwantes fektette le.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Ruschiinae Schwantes

A Ruschiae klád tagjai rendkívül változatos megjelenésű szukkulens növények. Megtalálhatóak köztük az alacsony, párnát alkotó formák, a kúszó szárú pozsgások és a fásodó szárú cserjék is. Leveleik minden esetben átellenes állásúak, húsosak, keresztmetszetük gyakran háromszögletű vagy félhengeres. A levelek felszínén gyakran láthatóak apró, sötétebb pontok, amelyek speciális tannin-tartalmú sejtek. Sok fajnál a levelek alapja összenőtt, hüvelyt alkotva a szár körül. A szövetekben bőségesen található víznedvű állomány, amely a szárazsághoz való alkalmazkodást segíti.

A virágok magányosak vagy egyszerű bogernyőben állnak. A virág szerkezete a családra jellemzően komplex: a nagyszámú, sziromszerű sztaminódium (módosult porzó) élénk színekben (fehér, rózsaszín, lila, sárga) pompázik. A valódi porzók gyakran kúpszerűen összehajlanak a virág közepén. A magház alsó állású (ovarium inferum).

A termés speciális, higrocház (nedvesség hatására nyíló) toktermés (capsula). Jellemző rájuk a jól fejlett zárótest (occlusion body), amely megakadályozza a magvak azonnali kihullását. A toktermés rekeszei szelepekkel nyílnak ki, ha nedvesség éri őket.

• Magja: A magvak kicsik, sima vagy enyhén szemcsézett felszínűek, színük a világosbarnától a feketéig terjedhet.

• Földrajzi elterjedés: A klád képviselői elsősorban Dél-Afrikában és Namíbiában őshonosak, de néhány faj elterjedési területe északabbra, egészen Angoláig terjed.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területek lakói, gyakran fordulnak elő sziklás gyepekben, karroid jellegű bozótosokban és a Succulent Karoo életközösségeiben. Jól alkalmazkodtak a téli esős vagy a rendszertelen csapadékjárású területekhez.

A Ruschiae a legnagyobb és legváltozatosabb klád az Aizoaceae családon belül. Tagjai kivétel nélkül szukkulens növények. A kládba tartozó fontosabb nemzetségek közé tartozik a névadó Ruschia, továbbá a Lampranthus, Antimima, Drosanthemum és az Oscularia. E taxonok közös jellemzője a levélszukkulencia, a xeromorf felépítés és a speciális, nedvességre reagáló termésmechanizmus.

Az APG IV rendszer alapján a Ruschiae a Caryophyllales rendbe, az Aizoaceae családba és a Ruschioideae alcsaládba tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Ruschiae egy monofiletikus csoportot alkot, amely a családon belül a leggyorsabb evolúciós diverzifikációt mutatta be Dél-Afrika száraz területein.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ruschiae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/