Kategória:Titanopsis

• Titanopsis (Schwantes) Schwantes, 1926

A nemzetségnév a görög titanos (mész, gipsz, fehér föld) és az opsis (megjelenés, hasonlóság) szavakból tevődik össze. Ez a név a növények jellegzetes, mészszerű szemölcsökkel borított leveleire utal, amelyek révén a növények tökéletesen beleolvadnak a környező mészköves talajba és kőtörmelékbe (mimikri).

• Titanopsis calcarea (Marloth) Schwantes; Gyűjtő: Rudolf Marloth, Dél-Afrika, Fokföld, 1907; Típuspéldány: Bolus Herbarium (BOL).
• Első leírása: Az eredeti leírást Gustav Schwantes publikálta a Zeitschrift für Sukkulentenkunde folyóiratban 1926-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gustav Schwantes, 1926.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Verruculifera N. E. Brown

A Titanopsis fajok alacsony termetű, évelő szukkulens növények, amelyek rövid, elágazó szárral rendelkeznek, és gyakran sűrű csoportokat alkotnak. A gyökérrendszer általában vaskos, karószerű, amely segíti a túlélést a száraz időszakokban.

A levelek tőrózsában (rozettában) állnak, húsosak és kanál alakúak vagy spatulásak, a csúcsuknál kiszélesednek és csonkák. A levél felszínét, különösen a csúcsi részt, sűrűn borítják a különböző méretű, kiemelkedő szemölcsök. Ezek a szemölcsök kemények, elmeszesedettek, színük a fehértől a szürkésen át a vörösesbarnáig terjedhet, ami segíti a növény rejtőzködését a köves talajon.

A virág magányos, rövid kocsányon ül vagy szinte ülő helyzetű, a rozetta közepéből fejlődik ki. A virágzat színe jellemzően sárga vagy narancssárga.

• Takarólevelek: A lepellevél (vagy sziromszerű staminodium) számos, keskeny, fényes sárga vagy aranyszínű, több sorban helyezkednek el. A csésze általában 5–6 húsos szegmensből áll.

• Ivarlevelek: Számos porzószál alkot egy központi kúpot, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe 5–10 vékony ágra válik szét.

A termés egy sokrekeszű, higrochasztiás (nedvesség hatására nyíló) toktermés, amely bonyolult zárómechanizmussal rendelkezik.

• Magja: Apró, körte alakú vagy gömbölyded, sima vagy enyhén szemcsés felületű, sárgásbarna színű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség fajai Dél-Afrika (Northern Cape, Free State) és Namíbia déli területein őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban mészkőpadokon, kvarcit törmeléken vagy kalcitban gazdag talajokon élnek. Kifejezett mimikri növények, amelyek életmódja a szélsőséges szárazsághoz és az erős napsütéshez alkalmazkodott. Gyakran csak a levelek csúcsi része látszik ki a talajból.

A Titanopsis fajok népszerűek a gyűjtők körében. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Öntözésüket a növekedési időszakhoz (többnyire ősz és tavasz) kell igazítani, télen és a nyári forróságban pihentetni kell őket. Fényigényesek, a megfelelő színeződéshez és a kompakt alak megőrzéséhez sok napfényre van szükségük.

Hasonlítanak az Aloinopsis és Nananthus nemzetségekre, de a Titanopsis leveleinek jellegzetes, mészszerűen elszarusodott szemölcsökkel borított, csonka csúcsa jól megkülönbözteti őket.

A nemzetség az Aizoaceae család Ruschioideae alcsaládjába tartozik. Az APG IV rendszer szerint a Caryophyllales rend része. Molekuláris vizsgálatok alapján szoros rokonságban áll az Aloinopsis nemzetséggel.

• https://www.llifle.com/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/