Kategória:Aizooideae

• Aizooideae Arnott (1832)

Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Aizoon nevéből származik. A kifejezés a görög aei (mindig) és zoon (élő) szavak összetétele, amely a növények szívósságára és szárazságtűrő képességére utal.

• Aizoon Linnaeus (1753)
• Első leírása: Az alcsaládot George Arnott Walker-Arnott írta le 1832-ben a Botany (Encyclopaedia Britannica) 5. kiadásában.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxonómiai keretrendszert az APG IV és a modern molekuláris vizsgálatok (pl. Klak et al.) rögzítették.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aizoaceae subfam. Aizooideae
• Galeniaceae

Az alcsalád tagjai többnyire lágyszárúak vagy kisebb cserjék. Jellemző rájuk a szukkulencia, bár ennek mértéke változó. A levelek általában szórt állásúak (folia alterna), ritkábban átellenesek, laposak vagy hengeresek. A felületüket gyakran papillák vagy szőrszerű képletek borítják. Számos fajnál megfigyelhető a C4 fotoszintézis út, amely az arid körülményekhez való alkalmazkodást segíti.

A virágok általában magányosak vagy bogas virágzatba rendeződnek. A lepellevelek (tepala) száma 4-5, belül gyakran színesek. A valódi szirmok hiányoznak. A porzók száma változó, gyakran számosak, és esetenként csoportokban helyezkednek el. A magház (ovarium) felső vagy középső állású, többnyire 2-5 termőlevélből alakul ki.

A termés többnyire toktermés (capsula), amely higrokasztikus módon, a nedvesség hatására nyílik fel, vagy száraz körülmények között maradhat zárt is. Egyes fajoknál a termés szárnyas vagy tüskés lehet a széllel vagy állatokkal való terjedés elősegítésére.

• Magja: A magvak aprók, gyakran vese alakúak (reniform), a maghéj sima vagy finoman mintázott.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád képviselői elsősorban az afrikai kontinens déli részén, Dél-Afrikában, Namíbiában és az arid szubtrópusi területeken terjedtek el, de egyes nemzetségek (pl. Aizoon, Gunniopsis) megtalálhatóak Ausztráliában, a Földközi-tenger vidékén és Ázsia egyes részein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően félsivatagi, sivatagi és mediterrán jellegű élőhelyeken fordulnak elő. Kedvelik a nyílt, napos területeket és a jó vízelvezetésű, gyakran homokos vagy köves talajokat. Pionír növényként is megjelenhetnek zavart területeken.

Az Aizooideae alcsalád számos szukkulens taxont foglal magában, például az Aizoon, Galenia és Tetragonia nemzetségeket. Ezek a növények levélszukkulensek, amelyek húsos leveleikben tárolják a vizet. A szukkulencia mellett gyakori a xeronasztikus mozgás és a speciális bőrszöveti struktúrák jelenléte.

Az APG IV rendszer szerint az Aizooideae az Aizoaceae család egyik alcsaládja a Caryophyllales renden belül. Filogenetikailag a Sesuvioideae alcsalád testvércsoportjaként azonosították. A molekuláris adatok alapján az alcsalád monofiletikus, bár belső rendszertana a korábbi morfológiai alapú felosztásokhoz képest jelentősen átalakult (például a Tetragonia nemzetség ide sorolásával).

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Aizooideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/