Kategória:Mesembryanthemoideae

• Mesembryanthemoideae (Burnett) K. Koch (1857)

A név eredete a Mesembryanthemum nemzetségnévre vezethető vissza. A szó a görög mesos (közép), embryos (magzat/embrió) és anthemon (virág) szavakból tevődik össze. Az elnevezés eredetileg a “délben nyíló virágra” utalt (korábban Mesembrianthemum-ként írták, a görög mesembria – dél szóból), de Jacob Breyne 1689-ben megváltoztatta a helyesírást, hogy a név a magház közepén elhelyezkedő embrióra utaljon.

• Mesembryanthemum Linnaeus (1753)
• Első leírása: Gilbert Thomas Burnett írta le először alcsaládként (mint Mesembryanthemae) 1835-ben az Outlines of Botany című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Heinrich Emil Koch, 1857.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Apteniaceae Schnizl.
• Mesembryanthemaceae Fenzl

Lágy szárú egynyári, kétéves vagy évelő növények. A levelek jellemzően húsosak, szukkulensek, alakjuk a hengerestől a lapítottig terjed. A levelek felületén gyakran láthatóak csillogó, megnagyobbodott epidermisz sejtek, az úgynevezett papilla-ák vagy kristályszerű hólyagsejtek (idiosclereid-ek), amelyek a vizet tárolják. A levélállás lehet keresztben átellenes vagy szórt. A szár gyakran víznedvű.

A virágok magányosak vagy egyszerű dichasium virágzatba rendeződnek. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak. A csészelevelek száma általában 4 vagy 5. Jellemző rájuk a számos, sziromszerű staminodium (módosult porzó), amelyek élénk színűek (fehér, sárga, rózsaszín vagy vörös). A porzók száma sok. A magház alsó vagy középállású (ovarium inferum vagy semi-inferum), több termőlevélből forrt össze, a placentáció axile.

A termés higrokasztikus (nedvességre nyíló) capsula (toktermés). A termés szelepei nedvesség hatására szétnyílnak, lehetővé téve a magvak kiszóródását. A termésben nincsenek zárótestek (parietal tubercle hiányzik).

• Magja: A magvak kicsik, simák vagy enyhén szemcsés felszínűek, alakjuk vese alakú vagy körte alakú.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban Dél-Afrika száraz területein (főként a Succulent Karoo régióban) őshonosak, de megtalálhatóak Namíbia területén, valamint néhány faj elterjedt Európa déli részein, Észak-Afrikában, az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken, Arábiában, Palesztinában, Iránban, Pakisztánban és Ausztráliában is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területek lakói, gyakran sós talajokon (halofiták) vagy homokos dűnéken fordulnak elő. Az évi csapadékmennyiség eloszlása szerint elsősorban a téli esős területeket kedvelik.

Az alcsalád minden tagja szukkulens. Jellemző rájuk a levélszukkulencia, ahol a vizet speciális, megnagyobbodott hólyagsejtekben tárolják. A Mesembryanthemum nemzetség fajai (szűkebb értelemben véve is) rendkívül jól alkalmazkodtak a szárazsághoz, sivatagi és félsivatagi környezetben domináns elemei lehetnek a flórának. Számos fajuk CAM-típusú fotoszintézist folytat a vízveszteség minimalizálása érdekében.

Az APG IV osztályozás szerint a Mesembryanthemoideae az Aizoaceae család egyik alcsaládja a Caryophyllales renden belül. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy az alcsalád monofiletikus egységet alkot. Legközelebbi rokona a Ruschioideae alcsalád, amelytől azonban jól elkülönül a placentáció típusa (tengelyi helyett fali) és a hólyagsejtek jelenléte alapján.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Mesembryanthemoideae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Mesembryanthemoideae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/