Hereroa nelii

Hereroa nelii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Hereroa nelii

Tudományos név

• Hereroa nelii Schwantes, Monatsschrift der Deutschen Kakteen-Gesellschaft 1: 14 (1929).
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a namíbiai herero nép nevéből származik.
• A nelii fajnév valószínűleg Gert Cornelius Nel (1885–1950) dél-afrikai botanikus előtt tiszteleg, aki az Aizoaceae család kutatásában jelentős szerepet játszott.

Fotó: Jokhel Csaba

Szinonimák

• Jelentősebb, általánosan elfogadott szinonimája nem ismert.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Szár

Alacsony termetű, évelő pozsgás félcserje. A tövénél erősen elágazik, idővel kisebb-nagyobb párnákat alkot. Hajtásai kezdetben felállók, később részben elfekvővé válhatnak.

Levélzet

Levelei keresztben átellenes állásúak, vaskosak, kékeszöld vagy szürkészöld színűek, finoman deres bevonatúak. A levéllemez rendszerint 15–20 mm hosszú és 4–8 mm széles.

A levelek csúcsi része jellegzetesen kétkaréjú vagy különböző mértékben hasadt, emiatt a növény megjelenése sokszor agancsra vagy villára emlékeztet. A felszín apró kiemelkedő pontoktól érdes tapintású lehet.

Gyökérzet

Sekélyen elhelyezkedő, sűrűn elágazó gyökérrendszert fejleszt, amely lehetővé teszi a rövid ideig rendelkezésre álló csapadék gyors hasznosítását.

Generatív test

Virág

Virágai magányosan vagy kis számban fejlődnek a hajtások csúcsán. A virágok 20–30 mm átmérőjűek, élénksárgák, számos keskeny sziromlevéllel. A külső oldaluk gyakran enyhén bíborosan árnyalt.

A virágzás rendszerint a nyári időszakra esik.

Termés

Termése higrocháziás toktermés, amely nedvesség hatására nyílik fel.

• Magja: A magok világosbarnák, tojásdad alakúak, körülbelül 0,6 mm hosszúak és 0,4 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai endemikus faj. Természetes előfordulása az Eastern Cape (Kelet-Fokföld) tartományra korlátozódik. Ismert állományai elsősorban Steytlerville, Jansenville és Graaff-Reinet térségében találhatók.

Élőhely: Többnyire palaeredetű, köves, jó vízelvezetésű talajokon él. Száraz, félsivatagi cserjés vegetációban fordul elő, ahol más pozsgás növényekkel együtt alkot növényközösségeket.

Kultúrában tartás

A faj rendkívül jó vízáteresztő képességű, ásványi anyagokban gazdag talajkeverékben fejlődik a legszebben. Az ideális közeg durva homokot, apró kavicsot és kisebb mennyiségű szerves anyagot tartalmaz.

Egész évben világos, lehetőleg napos helyet igényel. Megfelelő fényviszonyok mellett tömött növekedésű marad, és bőségesebben virágzik.

A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést kíván. Két öntözés között a talajnak szinte teljesen ki kell száradnia. Télen hűvös, 5–10 °C közötti körülmények között szinte teljesen szárazon tartható.

A túlzott nedvességre érzékeny, különösen rosszul szellőző közegben gyökér- és szárrothadás jelentkezhet.

Szaporítás

Magvetéssel és hajtásdugványozással egyaránt szaporítható.

A magokat tavasszal célszerű elvetni finom szemcséjű, steril közegbe. A csírázás általában 15–25 °C között a legeredményesebb.

A leválasztott hajtásokat néhány napos száradás után lehet gyökereztetni.

Egyéb

A faj külső megjelenése alapján könnyen összetéveszthető a Rhombophyllum nemzetség egyes fajaival, különösen a Rhombophyllum nelii néven ismert taxonnal. A szakirodalomban időnként előfordult a két nemzetség közötti bizonytalanság, azonban a jelenleg elfogadott taxonómiai rendszerek a Hereroa nelii nevet önálló fajként kezelik a Hereroa nemzetségen belül.

A növény különösen dekoratív a virágzási időszakban, amikor az élénksárga virágok erős kontrasztot alkotnak a kékeszöld levélzettel.

Forrás

• Plants of the World Online (Royal Botanic Gardens, Kew)
• SANBI Biodiversity Advisor
• Hartmann, H.E.K.: Illustrated Handbook of Succulent Plants – Aizoaceae
• Court, D.: Succulent Flora of Southern Africa