Parodia scopa

Tudományos név

Parodia scopa (Spreng.) NPTaylor

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A scopa jelentése: seprű, és a kemény tövisekre utal.

Típuspéldány

F.Stockinger FS 390 (Uruguay), a frankfurti Palmengarten herbáriumában (Németország) van elhelyezve.

Első leírása: Cactus scopa Sprengel, in: Syst. Veg., ed. 16 [Sprengel] 2: 494 1825

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel Paul Taylor 1987

Szinonimák

• Echinocactus scopa (Spreng.) Link & Otto, in: Icon. Pl. Rar. [Link & Otto] pts. 7-8: 81, t. 41 (1831)
• Malacocarpus scopa (Spreng.) Britton & Rose, in: Cactaceae (Britton & Rose) 3: 193 (1922) (helytelen név, 11.4. cikkely)
• Notocactus soldtianus van Vliet, in: Succulenta (Netherlands) 54(4): 72 (1975)
• Érvényes név és szinonimák a Parodia scopa taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erős, oszlopos növény, ritkán sarjadzó, magassága elérheti az 50 cm-t, átmérője a 10 cm-t. Néhány forma esetében bőségesen sarjadzik a tövénél. A fiatal növény gömbölyű, később oszlopossá válik, 8-11 cm széles, 30-50 cm magas. Idősebb korában gyakran pipaszerű, az epidermisz kékeszöld, sok tövis borítja, az alapja idős korában elparásodik, a csúcsa besüllyedt, fehér gyapjúfilc borítja.

Szemölcsök

Alacsonyak, függőlegesen futó, kissé dudoros bordák.

Areolák

A bordák felső részén helyezkednek el, kerekdedek, fehér gyapjasak, kissé besüllyedtek. 5-8 mm-re vannak egymástól (de vannak olyan növények is, ahol majdnem összeérnek), néhány év után kopasszá válnak.

Tövisek

• Peremtövis: Areolánként akár 40, szétálló, rövid, összefonódó, fehéres, szúró, üveges peremtövis. 30-40, vékony, tűszerű, fehéres, üveges, sugarasan szétálló, elálló, 4-6 mm hosszú, összefonódott.
• Középtövis: Egy-négy, ritkán akár hét sötét középtövis veszi körül. Ezek 1 cm hosszúak, egyenesen lapítottak és lehetnek sárgák, vörösesbarnák, vörösek vagy sötétvörösek, különösen nedves állapotban egészen feketék. 3-4 (de több is lehet, ezeket nehéz elkülöníteni a peremtövisektől), erősebbek, kerekdedek, egyenesek, ár alakúak, sárgák, vörösesek, barnák egészen a feketésbarnáig. 10-15 mm hosszúak, extrém esetben hosszabbak is.

Generatív test

Virág

Körülbelül 4 cm-esek. A sötétbarna gyapjas és hegyes pikkelyekkel borított bimbókból nőnek ki. Tölcsér alakúak. A sziromlevelek körülbelül 18-26 mm hosszúak, 5 mm szélesek, lándzsa alakúak, gyakran kerekded, szív alakú, vagy szabálytalanul végződnek, kanári- vagy kén sárga színűek, fényesek, áttetszőek, a porzószálak rövidek, halványsárgák, a bibe purpurvörös bibeszálakkal. A virágok 30-40 mm hosszúak, 45-60 mm szélesek. A bimbók a csúcs körül koszorúban jelennek meg, sötétbarna-feketék. A virágtölcsér tölcsér alakú, 12-14 mm hosszú, felül 10-13 mm átmérőjű, szintén pikkelyes, mint a magház, a gyapjú világosbarna-barna, a sörték barnák. A porzószálak 7-12 mm hosszúak, a perem alatt 2 mm-re illeszkednek, érzékenyek, sárgásfehérek, a portokok halványsárgák. A nektárméyedés többnyire jelen van, a bibeszál 15-20 mm hosszú, karminvörös, 9-12 bibeszárral, ezek 2-3 mm hosszúak.

Termés

Hordó alakú, kissé kifelé növő, legfeljebb 5 mm széles és 9 mm hosszú. Éréskor kiszárad, kissé fényes, bézs-barna gyapjúfilc és sörték borítják. Sokáig húsos és puha marad, az alsó részén vízszintesen, szabálytalanul felreped. A barna gyapjúval borított, 1 cm-nél kisebb, hordó alakú-gömbölyű termésből hosszabb szúró hegyek állnak ki.

• Magja: sisak alakú, barnás-sötétbarna, fényes, körülbelül 0,7 mm széles és hosszú. A testa fekete, a szemölcsök kerekdeden domborúak, a testa-sejtek gödrösen pontozottak, a mikropile erős csapként képződik, az umbiculus kicsi, domború csapként. A strophiola krém-rozsda színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Brazília, egész Uruguay.

Élőhely: Sziklás talajon, gyakran sziklafalakról lógva.

• Éghajlati tényezők: [Leírás]
• Növénytársulás, életmód: [Leírás]

Kultúrában tartás

[Leírás]

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

A Notocactus scopa a populációkban nagy változatosságot mutat, ami a rendkívül nagy elterjedési területének is köszönhető. A szerzők egy része az alábbi formákra (f.) osztja fel a fajt (subsp.) scopa: Notocactus scopa f. albicans, Notocactus scopa f. cobrensis, Notocactus scopa f. daenikerianus, Notocactus scopa f. machadoensis, Notocactus scopa f. xicoi, Notocactus scopa f. xiphacanthus. Ezeket a daenikerianus kivételével a varietasból formává kombínálták. A kérdés, hogy ez helyes-e, vagy csak a fajon belüli változatosság, egyelőre nyitott. Mások a Notocactus scopa részeként tekintenek rájuk, és szinonímának tekintik őket.

Szerzők és forrás

• Szöveg: [Szerző]
• Kép: Szabó Róbert
• Lektorálta: [Lektor]
• Forrás: notocactus.eu

```