Parodia nigrispina

Tudományos név

Parodia nigrispina (K. Schum.) F.H. Brandt, 1982

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Echinocactus nigrispinus K. SCHUM., in: Monatsschr. Kakteenk. 9: 45. 1899

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Hermann Brandt 1982

Szinonimák

• Echinocactus schumannianus NICOLAI var. nigrispinus J.N. HAAGE
• Malacocarpus nigrispinus BRITTON & ROSE, in: Cactaceae 3: 190 (1922) (inkorrekt nemzetségnév ICN Art. 11.4)
• Eriocephala schumanniana var. nigrispina (K. SCHUMANN) Y. ITO, in: Explan. Diagr. Austroechinocactinae 252 (1957) (nom. inval. ICN Art. 41.4)
• Notocactus nigrispinus (K. SCHUM.) BUINING, in: Succulenta (Netherlands) 49: 179 (1970)
• Notocactus nigrispinus (K. SCHUMANN) BUINING ex G. SCHÄFER 1979 (nom. inval. ICN Art. 41.4)
• Eriocactus nigrispinus (K. SCHUM.) F. RITTER, in: Kakteen Südamerika 1: 256 (1979) (inkorrekt nemzetségnév ICN Art. 11.4)
• Notocactus schumannianus subsp. nigrispinus (K. SCHUMANN) T. ENGEL, 1990 (nom. inval. ICN Art. 41.4)
• Notocactus schumannianus f. nigrispinus (K. SCHUMANN) NEDUCHAL, in: Internoto 18(3): 111 (1997)
• Eriocephala schumanniana (NICOLAI) GUIGGI subsp. nigrispina (K. SCHUM.) GUIGGI, in: Cactology 3 (Suppl. III): 1 (2012)
• Érvényes név és szinonimák a Parodia nigrispina taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kúpos, oszlopos, az aljától sarjadzó, csoportokat alkot, akár 40 cm hosszú és 15 cm átmérőjű is lehet. Gyökerei szálasak. Először lapítottan gömb alakú, de hamarosan oszloposabbá válik; a példányok akár 20 darabos csoportokban is együtt nőnek. A csúcs besüllyedt, fiatal korában matt ezüst színű tövisek zárják le, később meglehetősen bőséges, fehér gyapjúfilccel borított.

Szemölcsök

Több mint 20 borda, éles barázdákkal elválasztva, meglehetősen élesek, akár 1 cm magasak, bemetszettek. A bordák egymástól 2-2,3 cm-re vannak, körülbelül 1,5 cm magasak, alul legfeljebb 1,8 cm szélesek, az areolákon alig emelkednek ki.

Areolák

Kerekek, alul 2 mm, felül 3 mm átmérőjűek, ritka, majd bőséges gyapjúfilccel borítottak. A csúcson erősen gyapjasak, a fehér csúcs akár 6 cm átmérőjű is lehet, kerek, kb. 6 mm átmérőjű, 1 cm-re vannak egymástól.

Tövisek

• Peremtövis: [Leírás]
• Középtövis: 9-10 tövis, mind hajlott, csavarodott, hengeres, kevésbé szúrós, drótszerű. Új növekedésnél vörösesek, majd matt ezüst színűek. A tövisek erősebbek, mint a schumannianus esetében, de kevésbé törékenyek. A gyapjas csúcson barnák, sötét ponttal, egyébként általában szürkésfehérek, ezüstszínűtől a sárgáig változnak, mindegyik sötét ponttal rendelkezik. A tövisek 3-4, fiatal növényeken néhány melléktövis is lehetséges, egyébként 2,5-5 cm hosszúak, a legalsó akár 6,5 cm, a legfelső akár 2 cm is lehet. Idősebb növényeken hiányoznak.

Generatív test

Virág

A bimbók hosszúkásak, világos szürke gyapjasak, sötétbarna, sörtés szőrzettel. Zárt állapotban kb. 6 cm hosszúak, nyitottan 7 cm szélesek, sárgák. A magház 5 mm hosszú, 4 mm átmérőjű, fehér gyapjúval és néhány sötétbarna, sörtés szőrzettel borított. A magház felett a virágcső 6 mm magasságú tömeggé nőtt össze, így a virágcső fala a peremig 2 cm hosszú és 3 mm vastag. A virágcső tölcsér alakú, a peremnél 18 mm széles. A nektármélyedés nem vagy alig észlelhető. A porzószálak a virágcső aljától a peremig egyenletesen oszlanak el. Az elsődleges porzószálak 18 mm hosszúak, a felsők a peremig 6 mm hosszúak, vékonyak, halványsárgák. A bibeszál bibestag nélkül 25 mm hosszú, 1 mm vastag. A bibeszárak 7 darab, karcsúak és hegyesek, szétterülők, akár 7 mm hosszúak, sárgák, a legmagasabb porzókat kb. 2 mm-rel túlszárnyalják. A sziromlevelek sárgák, lapát alakúak, 27-30 mm hosszúak, alul 2 mm, felül akár 9 mm szélesek.

Termés

Fényes barna, nagyon sűrűn borított fehér, selyemszerű szőrzettel, csak az alján néhány vörösesbarna sörtével. Kerek, kb. 1,5 cm átmérőjű, kiszáradva az alján felhasad, a virágmaradványok a termésen maradnak.

• Magja: 0,8-0,9 mm x 0,6 x 0,7 mm, sapka alakú. A testa gesztenyebarna, fényes. A maghéjon lévő dudorok nagyon laposak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Caacupe és Tobati közelében, Paraguayban.

Élőhely: Sziklás terepen, homokkő-alakzaton, kisebb cserjék tövében, magas fű között.

• Éghajlati tényezők: Tengerszint feletti 100 és 400 méter közötti magasságban fordul elő.
• Növénytársulás, életmód: Gyakran előfordul tillandsiákkal, Dyckia tobatiensis-szel, ritkás cserjékkel, fűfélékkel és egy esetben a Gymnocalycium fleischerianum-mal.

Kultúrában tartás

Nem a legkönnyebben termeszthető faj, mivel párás területen él, ahol nincs igazán száraz évszak. A talajnak nagyon jó vízelvezetésűnek kell lennie, homokkal és szerves anyagokkal telinek, és soha ne maradjon túl száraz.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

[Különleges viselkedés, alkalmazkodás, kertészeti vagy természetvédelmi jelentőség, népi neve(k), gazdasági vagy kulturális jelentőség, megjegyzések, taxonómiai megfontolások]

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Szabó Róbert
• Lektorálta: [Lektor]
• Forrás: notocactus.eu