Browningia candelaris
Tudományos név
Browningia candelaris (Meyen) Britton & Rose, 1920
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás
Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A Browningia nemzetség nevét Webster E. Browning (1869–1942) amerikai botanikusról kapta. Britton és Rose botanikus tiszteletére nevezték el róla a nemzetséget, elismerve ezzel hozzájárulását a kaktuszok tanulmányozásához.
A candelaris fajnév a latin candelabrum szóból származik, ami gyertyatartót vagy kandelábert jelent. Ez a név rendkívül találó, mivel a növény idősebb korára egy elágazó, fás törzsű gyertyatartóhoz hasonló formát ölt.
Típuspéldány
A Browningia candelaris típuspéldányát Franz Julius Ferdinand Meyen gyűjtötte Peruban, Tacna közelében, 1831-ben. Az eredeti gyűjtemény a berlini herbáriumban volt elhelyezve, azonban a második világháború során megsemmisült.
Emiatt a botanikusok később egy úgynevezett neotípust vagy lektotípust jelöltek ki, amely az eredeti példány helyettesítője és a taxon hivatalos horgonya lett a további tudományos vizsgálatok számára.
Első leírása: Britton & Rose, 1920.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1920.
Szinonimák
- Cereus candelaris Meyen
- Érvényes név és szinonimák a Browningia candelaris taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A fiatal növény magányos oszlopos szárat alkot, amely akár 3 méter magasra is megnőhet. Később elágazni kezd, és akár 7 méternél is magasabb, de általában 3-5 méter magas gyertyatartó fává alakul. A törzs 2-3 méter magas és 30-50 cm átmérőjű, fokozatosan felfelé keskenyedő, és erősen páncélozott, félelmetes tövisekkel rendelkezik. Az idősebb növények törzsének tetejéből elágazó, kígyószerű ágak indulnak ki, amelyek gyakran lefelé görbülnek. A fiatal hajtások nagyon tövisek, de a növény tetején lévő ágak idővel teljesen tövismentessé válnak.
Areolák
Sűrűn állók.
Tövisek
- Peremtövis: A törzs felett a vékonyabb elágazó szárakon kevés vagy hiányzik a tüske, sárgásbarna, nagyon vékony, barnásfekete, legfeljebb 1,3 cm hosszúak lehetnek.
- Középtövis: A törzsön 20-50, egyenes, barna, 6-15 cm hosszú tüskék találhatók. Ezek a tüskék a kaktusz egész életében folyamatosan nőnek a törzsön.
---
Generatív test
Virág
A virágok csak a tüskétlen, kifejlett ágakon találhatók.
- Külső lepellevelek: [A külső lepellevelek leírása nem szerepel a forrásban.]
- Belső lepellevelek: [A belső lepellevelek leírása nem szerepel a forrásban.]
- Porzószálak: [A porzószálak leírása nem szerepel a forrásban.]
- Portokok: [A portokok leírása nem szerepel a forrásban.]
- Bibeszál: [A bibeszál leírása nem szerepel a forrásban.]
- Bibe: [A bibe leírása nem szerepel a forrásban.]
Termés
A termések pikkelyes levelekkel borítottak.
- Magja: [A magról nincs információ.]
---
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Észak-Chile és Dél-Peru, majdnem Limáig északon.
Élőhely: A rendkívül száraz Atacama-sivatag, 1600 és 2800 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Gyakran olyan területeken nő, ahol semmilyen más növényzet nincs.
- Éghajlati tényezők: Az évi csapadék kevesebb, mint 200 mm, és évekig tartó esőmentes időszakok is előfordulhatnak. A növények kevés nedvességet szívnak fel a szárazföld belsejébe behatoló camanchaca (köd) növényből.
- Növénytársulás, életmód: A növény más kaktuszfajokkal együtt is nőhet, mint például az Armatocereus matucanensis, az Espostoa melanostele, a Haageocereus pseudomelanostele, a Weberbauerocereus weberbaueri, a Neoraimondia arequipensis és a Melocactus peruvianus.
---
Kultúrában tartás
A növény a rendkívül száraz élőhelyéről származik, és bár tolerálja a cserepes termesztést, rendkívül lassan növekszik (évente 5-10 mm). Egy 25 cm magas növény elérése 25 évig is eltarthat. A növények érzékenyek a túlöntözésre és megfelelő légáramlást igényelnek.
---
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A kifejlett kaktuszok annyira furcsák, hogy szinte lehetetlen összetéveszteni őket más fajokkal. A fiatal növények meglepően hasonlítanak a karcsú, fiatal saguarókra. A virágok és a gyümölcsök csak a tüskétlen, kifejlett ágakon találhatók.
---
Egyéb
A Browningia candelaris morfológiai viselkedése meglehetősen figyelemre méltó, mivel fiatal korában nagyon tüskés, majd felnőttkorában elveszíti az összes tüskéjét. A fiatal növények nagyon érzékenyek a legelő állatállomány okozta károkra, és a 2 méternél alacsonyabb fiatal növények nagyon ritkák. A becslések szerint egy 4,5 méter magas növény 430 éves is lehet. A faj közkedvelt nevei: gyertyatartó kaktusz (angol, német, spanyol, olasz) és soberbio (spanyol).
---
Szerzők és forrás
- Szöveg: [Szerző]
- Kép: [Fotós]
- Lektorálta: [Lektor]
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások [Szám]. kártya
- Browningia candelaris subsp. candelaris
-
Ötvös Dénes -
Békefi József
Szerzők és forrás
Szöveg: Nincs információ.
Kép: Békefi Józseg, Ötvös Dénes
Lektorálta:
Forrás: wikipedia.org,