Ugrás a tartalomhoz

Haworthia retusa

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. január 16., 15:54-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Haworthia retusa
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Asparagales
Család Asphodelaceae
Alcsalád Asphodeloideae
Nemzetség Haworthia
Faj Haworthia retusa
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Haworthia retusa (Linnaeus) Adrian Hardy Haworth, 1812

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Haworthia, Adrian Hardy Haworth (1767–1833) angol botanikus és entomológus tiszteletére lett elnevezve, aki a szukkulens növények korai szakértője volt.
  • A faji jelző, a retusa, a latin retusus szóból származik, amelynek jelentése „tompa” vagy „visszahajló”. Ez a név a levelek jellegzetes alakjára utal, amelyek csúcsa hirtelen megtörik és vízszintesen visszahajlik (vagy ellaposodik), mintha tompán le lenne vágva.

Típus

  • Haworthia retusa (Linnaeus) Adrian Hardy Haworth; Gyűjtő: Ismeretlen (régi holland gyűjtések), hely: Dél-Afrika, Western Cape, Riversdale környéke.
  • Első leírása: Carl von Linné írta le először Aloe retusa néven 1753-ban a Species Plantarum című művében.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth, 1812.
Haworthia retusa képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Aloe retusa
  • Catevala retusa
  • Haworthia fouchei
  • Haworthia geraldii
  • Haworthia multilineata
  • Haworthia retusa var. densiflora
  • Haworthia retusa var. multilineata
  • Haworthia retusa var. solitaria

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, pozsgás, alacsony tőlevélrózsát alkot, amelynek átmérője általában 4–12 cm. A szár rendkívül rövid, szinte hiányzik. Gyakran sarjad, így csoportokat képez.

A levelek húsosak, merevek, háromszögletűek, hosszuk 3–5 cm. A levelek felső része (a végüknél) hirtelen visszahajlik, egy ellaposodott, áttetsző felületet, úgynevezett “ablakot” képezve, amelyen keresztül a fény a növény belsejébe jut. Ezen az áttetsző felületen világosabb, hosszanti vonalak (erezett) láthatóak. A levelek színe a világoszöldtől a sötétzöldig terjed. A gyökérzet húsos, rostos.

Generatív test

Virág

A virágzat egy vékony, egyszerű fürt, amely 20–30 cm magasra emelkedik a rozetta közepéből. A virág kicsi, cső alakú és kétoldali részarányos.

  • Takarólevelek: A lepellevél színe fehér vagy fehéres, zöldesbarna középső sávval. A külső lepellevél és a belső lepellevél összeforrt alappal bír, a szirmok vége visszahajló.
  • Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok sárgák. A termő felső állású, a bibe egyszerű.

Termés

A termés egy háromrekeszű, száraz tok.

  • Magja: Apró, sötétbarna vagy fekete, szögletes.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj őshonos a Dél-afrikai Köztársaság területén, kifejezetten a Western Cape tartományban, Riversdale és Albertinia környékén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban mészköves területeken, sziklás domboldalakon és alacsony cserjék árnyékában fordul elő. Gyakran félig a földbe süllyedve él, hogy csak az áttetsző levélvégek látsszanak ki.

Kultúrában tartás

A Haworthia retusa népszerű szobai pozsgás. Nagyon jó vízáteresztő közeget igényel. Kedveli a világos helyet, de a közvetlen, perzselő déli naptól óvni kell, mert a levelek könnyen megéghetnek. Teleltetése szárazon, hűvös (kb. 10°C), de fagymentes helyen történjen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Haworthia mutica és a Haworthia mirabilis fajokra. A Haworthia retusa levelek csúcsa azonban élesebb szöget zár be, és az áttetsző ablakok erezete is eltérő. A Haworthia pygmaea-tól a simább levélfelület különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

Az APG 4 rendszertani beosztása szerint a Asphodelaceae családba tartozik. A nemzetségen belül a Haworthia szekció tagja. Molekuláris vizsgálatok megerősítették közeli rokonságát a többi “ablakos” Haworthia fajjal.

Forrás