Acanthocereus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. (caryophyllales.org) A nemzetségbe oszlopos, liánszerű vagy kúszó-bokros növények tartoznak. A szárak gyakran hosszúak, ívelt vagy kúszó-terjedő habitusúak, ritkán egyenes, fás „oszlopos” szárú egyedekké fejlődnek; többszörösen elágazhatnak és gyakran sűrű, bokros állományt alkotnak.

A szárak 3–5 (ritkábban 7) jól fejlett, keskeny, szögletes vagy szárnyas bordával rendelkeznek, bordák közötti távolság mentén helyezkednek el az areolák. Az areolákon rövid, ritkás gyapjas merev, gyakran erős, feketés-sötét tövisek találhatók. A virágok nagyok, tölcsér- vagy harang alakúak, krémszínűek vagy krémszínű-fehérek, általában éjszaka nyílnak. A virág viszonylag keskeny és hosszú, pikkelyes, és gyakran különálló tövisek és kevés gyapjas szőrzet található rajta. A virágzás jellemzően rövid ideig tart.

A termések bogyószerűek (kerek, ovális vagy enyhén hengeres-tojásdad formájúak), piros vagy zöld héjúak lehetnek, a termés húsos. A belső magok fényesek, fekete színűek, alakjuk széles ovális, méretük akár 4,8 mm is lehet.

A nemzetség érvényes tudományos neve: Acanthocereus (Engelm.) Britton & Rose. A genus első formális leírása 1909-ben jelent meg a *Contributions from the United States National Herbarium* 12(10): 432 kötetben. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Hylocereeae tribusba tartozik, ahová több hasonló életmódú és virágfelépítésű nemzetség is sorolható, mint a Selenicereus és a Hylocereus.

Az Acanthocereus fajok Közép- és Dél-Amerika területén őshonosak, előfordulásuk Mexikótól és a Karib-térségtől egészen Brazíliáig és Argentínáig terjed. Élőhelyeik változatosak: megtalálhatók sivatagokban, száraz bozótosokban, trópusi erdőkben és szavannákon. A növények általában száraz vagy félszáraz, szezonálisan száraz (dry tropical / seasonally dry) erdőkben, bozótosokban, szavannás területeken, sziklás vagy laza talajú cserjésekben, gyakran part menti, sziklás vagy teraszos élőhelyeken élnek.

• Acanthocereus tetragonus — igen elterjedt, Dél-Florida–tól Texasig és Karib-térségtől Venezuela-ig.
• Acanthocereus chiapensis — Mexikó délkeleti részén és Honduras környékén őshonos. :contentReference[oaicite:16]
• Acanthocereus cuixmalensis — szintén elfogadott faj, Mexikó délnyugati térségéből.
• Acanthocereus paradoxus — újonnan leírt, endemikus faj Jalisco (Mexikó) környékéről.

Korábbi taxonómiai rendszerekben egyes Acanthocereus-hoz tartozó fajokat más nemzetségekbe — például Peniocereus vagy Nyctocereus — soroltak. Az utóbbi évtizedek taxonómiai revíziói és modern nomenklatúra-ellenőrzések következtében a POWO jelenleg 17 fajt ismer el az Acanthocereus nemzetségben. Számos korábbi név szinonimmá vált, illetve egyes fajt átminősítettek — ezért fontos a fajneveknél és forrásoknál mindig friss adatbázist használni.

Az Acanthocereus fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények.

• Talaj: jó vízáteresztésű, humuszos talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).
• Fény: világos, napos helyen fejlődnek legjobban, de a tűző déli napot érdemes kerülni.
• Öntözés: mérsékelt vízellátást igényelnek, két öntözés között a talaj teljes kiszáradása javasolt.
• Hőmérséklet: melegkedvelők, a 10 °C alatti hőmérsékletet rosszul viselik.
• Tápanyag: a növekedési időszakban havonta egyszer kiegyensúlyozott tápoldat adható.

Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni.

Ökológiai szerepük: a virágokat éjszakai beporzók, például denevérek és molyok látogatják, amelyek kulcsszerepet játszanak az élőhelyek beporzási hálózatában. A növények menedéket és táplálékot nyújtanak számos madárnak és rovarnak.

Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak.