Mammillaria backebergiana subsp. ernestii

Tudományos név

Mammillaria backebergiana subsp. ernestii (Fittkau) Glass & R. A. Foster, 1979
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Az alfajt Ernst Josef Fittkau (1927–2012) német botanikusról és orvosról nevezte el a testvére, Hans Werner Fittkau Mammillaria ernestii néven.

Első leírása:

A fajt Karl Buchenau (1890–1978) német botanikus írta le 1928-ban, míg az alfajt pedig Fittkau 1971-ben, aki külön fajnak tekintette.

Szinonimák

Mammillaria ernestii Fittkau, 1971
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria backebergiana subsp. ernestii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény magányos, később esetleg sarjadó. Gömbölyűből hengeres formájúvá válik, legfeljebb 200 mm magas és 60 mm vastag. Teste sötétzöld, viaszos bevonattal.

Szemölcsök

A szemölcsök sötétzöldek, kúp alakúak. A növény tejnedvű.

Areolák

Az areolák kicsik, kezdetben fehér gyapjúszerű szőrzettel borítottak, később megkopaszodnak.

Tövisek

Peremtövis: Általában 10-12 darab, 8-10 mm hosszú. Sárgásfehérektől a sötétbarna, barnás vörös hegyűekig változhat a színük.

Középtövis: Általában 1 darab, 7-8 mm hosszú. Egyenes, tűszerű, sárgás-barnától sötétbarnáig terjedő színű, korán sötétedik.

Mammillaria backebergiana subsp. ernestii
1.
2.
3.

Generatív test

Virág

A virágok a korona alatt gyűrűben fejlődnek. Színük lila és vöröses-lila, a szirmok fényesek. A virágok harang alakúak, 18-20 mm hosszúak és 10-13 mm átmérőjűek.

A porzószálak a nektárkamra fölé 6-8 mm-rel emelkednek, és a cső falából erednek. A bibe zöld színű.

Termés

A termés a virágzás után 4 hónappal érik. Tompa zöld, alul fehéres, éretten lilásvörösre színeződik.

Magja: A magok barnák.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó központi részén, a Guerrero és Michoacan államok területén, valamint Mexikó államban, Tonatico közelében.

Élőhely: Sziklás, száraz területeken, 1900 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő. A növénytársulások jellemzően félszáraz cserjések és fenyő-tölgy erdők.

Kultúrában tartás

A növény könnyen nevelhető, napos helyet és jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Nyáron rendszeresen, télen takarékosan öntözzük. Fagyérzékeny, ezért hideg időben fagymentes helyen kell tartani. Az alfaj öntermékeny.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj abban különbözik az alapfajtól (Mammillaria backebergiana), hogy teste sötétebb zöld, és általában csak egy középtövise van, melyek sötétebbek.

Egyéb

A faj, akárcsak a nemzetség legtöbb tagja, a száraz körülményekhez alkalmazkodott.

Szerzők és forrás