Mammillaria albicoma

Tudományos név

Mammillaria albicoma Boedeker, 1929

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév a növény kinézetét jellemzi. A latin-ógörög szóösszetétel (albus ill. alba, coma - albicoma) fehér hajút, fehér szőrűt, fehér sörényűt, fehér gyapjújút, vagy a növényvilágban akár fehér virágút is jelenthet. A mi esetünkben e faj hosszú, gyakran sűrű, finom szőrszerű széltövisei, axilláris szőrszálai hozzák létre ezt a megjelenést.

Szinonimák

• Mammillaria pilispina var. albicoma (Boed.) E. Kuhn, 1976 nom. inval.
• Escobaria albicoma (Boed.) Doweld, 2000
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria albicoma taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A gyökere erős, vastag répaszerű raktározó karógyökér. Először egyhajtású, majd sarjad és kicsi telepet alkot, egyes hajtások 5 cm magasak és 3 cm szélesek, szép élénkzöldek, de az előre álló fehér tövisek többé-kevésbé takarják a növényt, a csúcsa nem bemélyedt.

Szemölcsök

A szemölcsei 8:13 szerinti elrendezésűek (spirálarányúak), lazán állnak, hengeresek, a hegyük kicsit vékonyabb és lefelé csapott, 5-6 mm hosszúak és 2 mm szélesek.

Axillák

Az areolája kerek, 1,5 mm széles, fehér gyapjas később kopasz. Az axillája fehér gyapjú foltokkal és néhány hosszú, csavart, finom hajszerű sörtével ellátott.

Tövisek

• Peremtövis: 30-40 peremtövise két sorban áll, lágy selymes, nagyon vékony, szőrszerű, az areolaszőröknél kicsit vastagabb, sima, erősen előre álló, többé-kevésbé csavart, tiszta fehér, 8-10 mm hosszúságú.
• Középtövis: A 3-4 középtövise, alig felismerhető, de gyakran hiányzik, valamivel vastagabb és merevebb, felálló, sokszor félig olyan hosszú, mint a peremtövis, a hosszabbaknak a hegye lehet barnás.

• Mammillaria albicoma
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Generatív test

Virág

A virága a felső és oldalsó axillákból fejlődik, széles tölcséres, 10-13 mm széles. Sokat virágzik. Az ováriuma nagyon kicsi, kerek.

• Külső lepellevelek: Lándzsaszerű, élesen szabdalt, mérsékelten kihegyezett, krém- vagy sárgásfehér, zöldes vagy olajbarna hátcsíkkal, 5 mm hosszú és 1,5-2 mm széles.
• Belső lepellevelek: Valamivel hosszabb, elnyúltan kihegyezett, majd ugyanolyan, mint a külső, a színe áttetszően selymesen fehér, krém- vagy sárgásfehér, középcsík nélkül.
• Porzószálak: Fehéres.
• Portokok: Sárga.
• Bibeszál: Világos zöldes-sárga.
• Bibe: 3-4 ágú, rövid, összenőtt, világos zöldes-sárga és a porzók fölé emelkedik.

Termés

Pirosra érik, 3-4 mm széles és legfeljebb 20 mm hosszú, virágmaradvánnyal. Reppenhagen szerint 10 hónappal a virágzás után jelenik meg.

• Magja: Feketésbarna vagy fekete, ívelt körte alakú hosszúkás köldökkel, alig 1 mm hosszú és 0,8 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas államában, Jamauve közelében, Miquihuana, San Jose del Liano, Rancho Perdito, a Las Vacas hegységben, Nuevo Leon államban, Escondido, Doctor Arroyo közelében.

Élőhely: Akár 1750 m-es magasságban fennsíki dombvidékeken, ritkás növényzetű mészkő sziklagyepekben, kopár felszíneken, kövek és sziklák közt, sziklarepedésekben él. Máshol sonorai kreozot cserjék (Larrea tridentata) között, számos pozsgás növényfaj közösségében, azok némi árnyékában akadhatunk rá.

Kultúrában tartás

A módosult, ún. karógyökerű növényeknél mindig vigyázni kell az öntözéssel, ráadásul a vékony hajszerű peremtövisek között is könnyen megmarad a víz. Ennél a fajnál a felszívató öntözést ajánlom. A talaja nagyon jó vízáteresztő legyen, véletlenül se tárolja még rövid ideig sem a vizet, mert ez a vesztét okozhatja. Az élőhelyén ugyan évi 600 mm a csapadék mennyisége, ami csak nyáron esik. De a növények sziklás, mészköves helyen élnek így csak rövid ideig marad víz a gyökere közelében. Nyáron a megfelelő fényhez szoktatás után kimondottan szereti a teljes napsütést, ekkor lesz szép fehér növényünk. Télen elviseli és igényli — teljesen szárazon — a szokásos 5-10 °C-on való teleltetést. A fényszegény helyet ilyenkor sem szereti, ha kicsit melegebben teleltetjük, megnyúlik. Tavasszal, csak miután már megindult, öntözhetjük meg. Először Halle-ban mutatták be a növényt, mint Mammillaria bocasana var. minor-t. Viereck gyűjtötte, így is került forgalomba leírás nélkül, majd Boedeker vette észre, hogy új taxon és írta le species novum-ként.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 822. kártya