Kategória:Pelargonium

• Pelargonium (L’Héritier) L’Héritier ex Aiton, 1789

A nemzetség neve a görög pelargos (πελαργός) szóból származik, ami gólyát jelent. Ez a növény termésének alakjára utal, amely egy gólya csőrére emlékeztet. Charles Louis L’Héritier de Brutelle különítette el a Geranium nemzetségtől a virágok zigomorf (részarányos) szerkezete alapján.

• Pelargonium cucullatum (L.) L’Héritier; Gyűjtő: Ismeretlen, Hely: Dél-Afrika, Fokföld, Típuspéldány: LINN.

Első leírása: William Aiton: Hortus Kewensis; or, a Catalogue of the Plants Cultivated in the Royal Botanic Garden at Kew 2: 417. 1789.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Louis L’Héritier de Brutelle, 1789.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Geraniospermum Kuntze
• Grenvillea Sweet
• Hoarea Sweet
• Isopetalum Sweet
• Jenkinsonia Sweet
• Myrrhidium (DC.) Sweet
• Otidia Lindley ex Sweet
• Pelargonium section Seymouria (Sweet) Harvey
• Phymatanthus Sweet

A nemzetség tagjai évelő lágyszárúak, cserjék vagy félcserjék, de találhatók köztük pozsgás (szukkulens) szárral rendelkező fajok és geofiton életmódú, gumós gyökérrendszerrel rendelkező növények is.

A szár gyakran fásodó az alapjánál. A levelek általában szórt állásúak, pálhásak, alakjuk a teljes éptől a mélyen szeldeltig változik. Sok fajra jellemző a mirigyszőrök jelenléte a hajtás felületén, amelyek érintésre illóolajokat bocsátanak ki.

A virágzat általában ernyőszerű álernyő (pseudoumbella), amely hosszú tőkocsányon ül. A virágok zigomorfak (részarányosak).

• Takarólevelek: 5 csészelevél található, melyek közül a felső egy üreges nektártermelő sarkantyúvá alakult, amely a kocsánnyal összenőtt (hypanthium). Az 5 sziromlevél közül a két felső általában nagyobb és eltérő mintázatú, mint a három alsó.
• Ivarlevelek: 10 porzószál van jelen, de ezek közül csak 2–7 hordoz portokokat (sztaminódiumok fordulnak elő). A termő öttagú, a bibeszál végén 5 bibe található.

A termés gólyacsőrre emlékeztető, ötrekeszű toktermés (schizocarpium), amely éréskor öt részterméskére válik szét.

• Magja: A magokhoz egy-egy tollas vagy csavarodott repítőszerv (a bibeszál maradványa) tartozik, amely segíti a széllel való terjedést és a földbe fúródást.

• Földrajzi elterjedés: A fajok túlnyomó többsége (kb. 90%) a Dél-afrikai Köztársaság területén, azon belül is a Fokföldi flórabirodalomban honos. Kisebb számban előfordulnak Namíbia, Zimbabwe, Etiópia, Madagaszkár, Ausztrália, Új-Zéland, valamint az Atlanti-óceán szigetein (pl. Szent Ilona-sziget) és a Közel-Keleten (Törökország, Irak).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük a mediterrán típusú éghajlatot kedveli (téli csapadék, nyári szárazság), gyakran találhatók meg a fynbos növénytársulásban vagy sziklás hegyoldalakon. Vannak köztük geofiton és szukkulens életmódú fajok is, amelyek a félsivatagi körülményekhez alkalmazkodtak.

Világszerte az egyik legnépszerűbb dísznövénycsoport. Fényigényesek, a jó vízáteresztő talajt kedvelik. A fagyokra érzékenyek, ezért a mérsékelt égövön teleltetést igényelnek (fagymentes, világos helyen). Szaporításuk magról vagy hajtásdugványról történik.

Gyakran összetévesztik a Geranium (gólyaorr) nemzetséggel. A Pelargonium virága azonban zigomorf (a Geraniumé aktinomorf/sugaras), és rendelkezik a kocsányhoz nőtt nektárcsatornával (hypanthium), ami a Geranium nemzetségnél hiányzik.

A nemzetségen belül számos szukkulens faj található, főként az Otidia és Cortusina szekciókban. Ezek vastag, víztároló szárral vagy gumós gyökérrel rendelkeznek. Ilyen például a Pelargonium carnosum, amelynek ágai pozsgásak, vagy a Pelargonium crithmifolium, amely pachycaul felépítésű.

A Geraniaceae (Gólyaorrfélék) családjába tartozik. Az APG IV osztályozás szerint a Geraniales rend tagja. A nemzetség monofiletikus, de belső rendszerezése (szekciókra bontása) folyamatos kutatás tárgya a molekuláris genetikai adatok alapján.

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Pelargonium
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/