Pelargonium crithmifolium
| Pelargonium crithmifolium | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Geraniales |
| Család | Geraniaceae |
| Nemzetség- csoport |
Geranieae |
| Nemzetség | Pelargonium |
| Faj | Pelargonium crithmifolium |
 
| |
| Otidia crithmifolia | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Pelargonium crithmifolium | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Otidia crithmifolia |
Tudományos név
- Pelargonium crithmifolium J.E. Smith (1789)
elfogadott, érvényes név - Otidia crithmifolia (J.E. Smith) Sweet (1820)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pelargonium a görög „pelargos” (gólya) szóból származik, ami a termés csőr szerű alakjára utal (gólyaorrtermés).
- A fajspecifikus jelző, a crithmifolium összetett szó: a Crithmum (tengerparti kömény) nemzetségnévből és a latin „folium” (levél) szóból tevődik össze, utalva a növény leveleinek és a tengerparti kömény leveleinek alaktani hasonlóságára.
Típus
- Pelargonium crithmifolium; Gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, 1774, bevezetve a Kew Gardens-be.
- Első leírása: James Edward Smith: Plantarum Icones hactenus ineditae 1: t. 13 (1789).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: James Edward Smith, 1789.
Pelargonium crithmifolium képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Otidia crithmifolia
- Geranium crithmifolium
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a faj egy zamatos, pozsgás szárú törpe cserje, amely 15-30 cm magasságot ér el. A hajtásrendszer sűrűn ágas, a szár vastag, húsos, csomós megjelenésű és sárgás-zöld kéreggel borított, amely idővel szürkévé válik. A levelek a hajtások csúcsán csoportosulnak, húsosak, mélyen szeldeltek, szürkészöldek, megjelenésükben a Crithmum maritimum-ra emlékeztetnek. A levél felülete gyakran mirigyszőrös. A gyökérzet húsos, raktározásra módosult.
Generatív test
Virág
A virágzat ernyőszerű, amely a hajtáscsúcsokról ered. A virág színe fehér vagy halvány rózsaszín, a felső szirmokon gyakran apró vöröses vagy bíbor mintázat látható.
- Takarólevelek: Az öt sziromlevél közül a felső kettő általában valamivel nagyobb, mint az alsó három; a kehely forrt alapú.
- Ivarlevelek: A porzószálak száma tíz, de nem mindegyik hordoz portokok-at; a termő felső állású, a bibe ötágú.
Termés
Gólyaorrtermés, amely éréskor öt részre válik szét.
- Magja: Apró, barna, repítőszőrökkel (repedőtokból kiszabadulva a széllel terjed).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Namíbia déli része és a Dél-afrikai Köztársaság (Northern Cape és Western Cape tartományok).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, köves domboldalakon, sziklák között él, ahol a csapadék főleg télen hullik. Xerofiton életmódot folytat, a száraz időszakban a leveleit elveszítheti.
Kultúrában tartás
A Pelargonium crithmifolium kedvelt a szukkulensgyűjtők körében. Világos, napos helyet igényel. A növekedési időszaka főként a hűvösebb hónapokra esik, ilyenkor mérsékelt öntözést kíván, míg a nyári nyugalmi időszakban a szárrothadás elkerülése érdekében szinte teljesen szárazon kell tartani. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajkeveréket igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít a Pelargonium carnosum fajra, de a Pelargonium crithmifolium levelei sokkal húsosabbak és kevésbé finoman szeldeltek, valamint a szár szerkezete robusztusabb.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a faj helyét a Pelargonium nemzetségen belül, az Otidia szekcióban. Ez a csoport monofiletikus egységet alkot, amelyet a pozsgás szár és az egyedi virágmorfológia jellemez.