Mammillaria sonorensis (M. craigii)
Tudományos név
- Mammillaria sonorensis R.T.Craig in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 12: 155. 1940. Sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: érvényes - Mammillaria craigii G.E.Linds. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 14: 107, f. 62–63. 1942 syn. sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: szinonima
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). Az érvényes fajnevet a típus élőhelyéül szolgáló Sonora államról kapta. Lindsay, neves amerikai botanikus (a Kaliforniai félsziget flórakutatója, a Ferocactus nemzetség szakértője) a faj-, ill. típusnevet Robert Craig fogorvosról nevezte el, aki Mammillaria-k szakértője, igen sok faj leírója volt. Közismert munkája a The Mammillaria Handbook.
Első leírása
- Mammillaria sonorensis Craig, CACT. SUCC. J. US. 12(10):155, 1940,
ill.
- M. craigii Lindsay, Cact. Succ. J. US. 14(8): 107. 1942.
Szinonimák
Lásd az "Egyéb" címszót.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egyhajtású, nem sarjad (az eredeti leírásban dichotomikusan osztódik, de a többi leírónál nem). Gyökere fonalszerű. A hajtás —amelynek tenyészcsúcsa besüllyedt, tövisekkel és gyapjúval takart - gömbszerű vagy lapos gömb, magassága 30-90 mm, szélessége 50-150 mm-t is eléri.
Szemölcsök
A szemölcse 8-10 mm magas és 10-14 mm széles.
Axillák
Az areolája ovális, 2mm széles, fehéres-világos barnás gyapjúval, később megkopaszodik. Axillája sörte nélküli, fehér gyapjas, ami sokáig megmarad.
Tövisek
- Peremtövis: 5-8 darab, 6-25 mm hosszúságú, a felsők rövidebbek a legalsó a leghosszabb, mind finom tűszerű, sima, félig merev, a töve gyengén megvastagodott, barnás aranyszínű, elállók.
- Középtövis: 1-2 darab, 15 -60 mm hosszúságú, az alsó a leghosszabb, lapos tűszerű, merev, sima, a töve kissé megvastagodott, elálló és kissé lefelé álló, sárgásbarna, barna a csúcs felé sötétebb, a csúcsa fekete.
- Mammillaria sonorensis (M. craigii)
-
1. -
2. -
3. -
4. -
5. -
6. -
7.
Generatív test
Virág
Harangszerű, 20-25 mm szélesre nyílik tavasszal.
- Külső lepellevelek: nagyon halvány zöldessárgák, felül pirosasak, egyenesek, a hegyük tompa, a szélük csipkézett, gyengén peremes.
- Belső lepellevelek: mélypiros sötétebb középcsíkkal, egyenes ásószerű, a csúcsa tompa vagy kihegyezett, a széle többnyire peremes, gyakran fogazott.
- Porzószálak: krémszíntől a sárgáig, felül pirosas.
- Portokok: kénsárga.
- Bibeszál: sárga, felül halványpiros.
- Bibe: 7 ágú, zöldessárga, 3 mm hosszú és a portok fölé nyúlik.
Termés
6-7 hónappal a virágzás után látható, piros bunkós, 4‑6 mm széles és nagyjából 12 mm hosszú, virágmaradvánnyal.
- Magja: világosbarna, barna, finoman ráncolt, kerekded, csúcsos-ovális alakú, 0,7 mm hosszú és 0,5 mm széles.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó, délnyugat Chihuahua és délkelet Sonora. A típus- lelőhely Sierra Tarahumara Rio Ulrique völgy 7 mérföldre Chorotól, nagyjából 2000-2100 m magasságban.
Élőhely: Legtöbbször vöröses vulkanikus tufa felszíneken, ritkás növényzetű sziklagyepekben, sziklahasadékokban összegyűlt humuszosabb, kőzettörmelékes talajokon. Csipkeharaszt (Selaginella lepidophylla), sziklaepifita broméliafélék és más pozsgás életmódú növényfajok, valamint szárazságtűrő mohák, zuzmók közösségében. Néhol cserjék és egy kis levelű tölgyfaj (Quercus sp.) is színezi a növénytársulást.
Kultúrában tartás
Élőhelyén éves átlag hőmérséklet 24 °C, december-januári átlag 18 °C, a júniusi 30,5 °C. Az éves csapadék mennyisége 700-720 mm, ami júniustól decemberig hullik le. Így az itthoni tartásnál a többi fajhoz képest nagyon kicsit többet kell öntözni. Élőhelyén a szikla hasadékokban gyorsan eltűnik a víz ezért nekünk is olyan talajban kell tartanunk, ami gyorsan átereszti, ill. párolgással elveszíti azt. Élőhelyén akár 100000 lx fényerősséget, napi 10 óra teljes, intenzív napsütést is kap. Ekkor - ha közel hasonló körülmények között neveljük - megtartja az eredeti formáját. Szárazon, a szokásos alacsony hőmérsékleten tudjuk teleltetni. Ha vegetációs időben fényszegény helyen van, megnyúlik, ekkor nagyon hasonlóvá válik a M. sonorensis-hez, aminek a szélessége kisebb, de az alakja kissé megnyúlt gömb. Ezt Wolf úrral történt beszélgetésből derült ki számomra, aki élőhelyén tanulmányozta ezt a „két” taxont.
Egyéb
Mammillaria craigii-ként tartja számon Hils, Kakt. and. Sukk. 41 (12): 226 (1990); ugyancsak Mammillaria craigii Reppenhagen, Mamm. Soc. J. 31(1):2 (1991); és Mammillaria craigii R. Wolf, Mitt. Arbeistkr. Mammillarienfr. 20(2): 10 (1996); munkákban is elismert faj. Majd Hunt, Mamm. Postscripts 6:3-4 (1997); I.c. 7: 10 (1998) is feltünteti, de ekkor már a Mammillaria sonorensis szinonimájaként írja. A New Cactus Lexicon (2006)-ban rövid jellemzést ad a M. craigii-ről, de nem elfogadott, ill. vitatható névként jegyzi meg és kiemeli, hogy nagy valószínűséggel a M. sonorensis-szel egyezik meg. Az érdekes az, hogy ez utóbbi fajt Craig írta le 1940-ben. Tény és való, hogy a két típus (taxon) között átlagos jellegeket tekintve is van különbség és az areájuk is elkülönült! (A lektor.)
Szerzők és forrás
- Szöveg: Füleki József és Papp László
- Kép: Füleki József
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 835. kártya