Kategória:Stylochaeton

Stylochaeton Leprieur
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Alismatales
Család	Araceae
Alcsalád	Aroideae
Nemzetség- csoport	Stylochaetoneae
Nemzetség	Stylochaeton

• A ’‘Stylochaeton’’ nemzetségnév görög eredetű összetétel. Az előtag a stylos (στύλος) szóból származik, amely „oszlopot”, a botanikai szaknyelvben pedig „bibeszálat” jelent. Az utótag a chaitē (χαίτη) szóból ered, amelynek jelentése „hosszú haj”, „sörény” vagy „merev szőr”. A névválasztás a nemzetségre jellemző rendkívül sajátos, oszlopszerűen megnyúlt és gyakran szőrözött vagy függelékekkel ellátott bibeszálra utal. A nevet François Mathias René Leprieur rögzítette 1834-ben az első faj leírásakor. Genaust (Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen) megerősíti, hogy a név a virágszerkezet morfológiai különlegességét hangsúlyozza.

• Típusfaj: ’‘Stylochaeton hypogeum’’ Leprieur (1834); Gyűjtő: François Mathias René Leprieur, Szenegál, Khann (1830-as évek).
• Első leírása: Leprieur, François Mathias René: Annales des Sciences Naturelles; Botanique, sér. 2, 2: 184, 1834.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Eredeti leírás (protológus).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Gueinzia Sonder (1850)

A nemzetség fajai évelő lágyszárúak. A hajtás alapját egy vaskos, vízszintes vagy függőleges, gyakran gumószerű föld alatti szár (rizóma) képezi. A gyökérzet húsos, raktározásra módosult elemeket is tartalmazhat. A levél (vagy levelek) hosszú, húsos nyélen ülnek; a levéllemez alakja a lándzsástól a nyíl alakúig változhat, gyakran sötétzöld, néha mintázott.

A virágzat a kontyvirágfélékre jellemző torzsa, amely gyakran a talajszinten vagy az alatt fejlődik ki. A virág kétivarú (ritkábban egyivarú), a torzsa alsó részén helyezkednek el a női, felső részén a hím virágok.

• Takarólevelek: A lepellevél körök jelen vannak, de gyakran összeforrtak, csészére és pártára nem különülnek el. Csésze, párta és sziromlevél ebben a formában nem azonosítható. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok kifelé nyílnak. A termő alsó állású, a bibeszál feltűnően hosszú, oszlopszerű, a bibe pedig kiszélesedő. Egy sorban maradjon!

Húsos, bogyószerű terméscsoport, amely gyakran a föld alatt vagy a talajfelszínen érik be.

• Magja:
  • Tojásdad vagy kerekded alakú.
  • Kemény maghéj és bőséges endospermium jellemzi.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai kizárólag a szubszaharai Afrika országaiban (Szenegál, Nigéria, Etiópia, Kenya, Tanzánia, Dél-afrikai Köztársaság) és az Arab-félszigeten (Jemen) őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Elsősorban szezonálisan száraz trópusi területek lakói.
  • Életmódjuk szerint tipikus geofiton növények, amelyek a száraz évszakot a föld alatti szárba visszahúzódva vészelik át.
  • Szavannák, lombhullató erdők és sziklás területek aljnövényzetében fordulnak elő.

A kaktuszgyűjtők és szukkulens-kedvelők körében ritka, inkább a kontyvirágfélék specialistái tartják. Meleg igényűek, a vegetációs időszakban rendszeres öntözést, a nyugalmi időszakban (amikor a levelek elszáradnak) teljes szárazságot és fagymentes környezetet igényelnek.

A Stylochaeton nemzetség legegyértelműbb megkülönböztető bélyege a többi afrikai kontyvirágfélétől az összeforrt lepellevél-kör és a rendkívül hosszú bibeszál. Hasonlíthat a Zamioculcas nemzetségre, de virágszerkezete alapvetően eltér.

A nemzetség a Stylochaetoneae tribusz egyetlen képviselője az Aroideae alcsaládon belül. A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok (Cusimano et al., 2011) megerősítették bazális helyzetét az alcsaládban, és rámutattak, hogy a nemzetség az afrikai kontyvirágfélék egyik legősibb fejlődési vonalát képviseli.

• https://www.ipni.org
• https://powo.science.kew.org
• https://www.worldfloraonline.org
• https://en.wikipedia.org/wiki/Stylochaeton
• https://www.biodiversitylibrary.org