Kategória:Aroideae
| Aroideae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Alismatales |
| Család | Araceae |
| Alcsalád | Aroideae |
Tudományos név
- Aroideae Arn. (1832)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Arum nevéből származik. Az Arum név a görög aron szóból ered, amelynek eredete bizonytalan, de már Theophrasztosz is használta ezen növények megnevezésére. A klasszikus etimológiai források (LSJ, Chantraine) szerint a szó valószínűleg egy régebbi, nem indoeurópai közel-keleti nyelvből került a görögbe. A név az alcsalád szintű végződéssel (-oideae) egészül ki a rendszertani hierarchiában.
Típus
- Arum L. (1753); Gyűjtő: Carl von Linné, hely: Európa; Típuspéldány helye: LINN (London);
- Első leírása: George Arnott Walker-Arnott írta le az alcsaládot 1832-ben a Botany (Encyclopaedia Britannica) hasábjain.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nem értelmezhető alcsalád esetén; a típusnemzetséget Linné rögzítette 1753-ban.
Arum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Araceae subfam. Aroideae
- Calloideae
- Pistioideae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Az alcsalád képviselői változatos megjelenésűek, de közös jellemzőjük a gyakran gumós vagy rizómás föld alatti szár, amely víztárolásra módosult. A hajtás lehet rövid, tőlevélrózsás vagy kúszó. A levelek formája rendkívül változatos: a nyíl alakútól a szárnyasan összetettig terjed, erezetük gyakran hálózatos, ami ritka az egyszikűek között. A gyökérzet mellékgyökérrendszer, sokszor húsos adventív gyökerekkel. Vízi életmódú fajoknál a hajtás lebegő is lehet.
Generatív test
Virág
A virágzat minden esetben egy húsos torzsavirágzat (spadix), amelyet egy feltűnő fellevél (spatha) vesz körül. A virág apró, gyakran egyivarú; a torzsa alján a termős, felette a porzós virágok helyezkednek el, a torzsa csúcsa pedig gyakran meddő függelékké alakul.
- Takarólevelek: A lepellevél az alcsalád legtöbb tagjánál hiányzik (meztelen virágok), vagy pikkelyszerűen redukált.
- Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak rövidek, a portokok gyakran összeforrtak. A termős virágokban a termő felső állású, a bibe gyakran ülő vagy rövid bibeszál végén helyezkedik el.
Termés
A termés általában húsos bogyótermés, amely gyakran élénk színű (piros, fehér vagy narancssárga).
- Magja: A magok száma változó, gyakran bőséges endospermiumot tartalmaznak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi területeken (különösen Brazília, Kolumbia, Indonézia, Kongói Demokratikus Köztársaság) fordulnak elő, de mérsékelt övi képviselőik is vannak Európa és Észak-Amerika területén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdők aljnövényzetében mint epifiton vagy litofiton növények, mocsarakban mint helonofiton szervezetek, vagy szárazabb vidékeken mint geofiton taxonok.
Kultúrában tartás
Az alcsalád számos tagja (pl. Philodendron, Zamioculcas, Dieffenbachia) népszerű dísznövény. Kedvelik a magas páratartalmat és a szórt fényt. A pangó vizet a gumós fajok nem bírják, mert a szár könnyen rothadásnak indul. Sok faj tejnedvű vagy kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, ezért mérgezőek lehetve.
Szukkulens taxonok
Bár az alcsalád nem tipikusan szukkulens csoport, a Zamioculcadeae tribus tagjai (pl. Zamioculcas zamiifolia) kifejezetten pozsgás jellegűek: húsos levélnyeleik és víztároló rizómájuk segít a szárazság túlélésében. A Pistia nemzetség levelei szintén megvastagodottak lehetnek a levegőraktározás miatt.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint az Aroideae a legnagyobb alcsalád a kontyvirágfélék (Araceae) családján belül, az Alismatales rendben. Molekuláris adatok alapján monofiletikus csoportot alkotnak. Az alcsaládot számos tribusra osztják, ide tartozik többek között a Zamioculcadeae, az Areae és a Pistieae.