Kategória:Zamioculcadeae

Zamioculcadeae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Alismatales
Család	Araceae
Alcsalád	Aroideae
Nemzetség- csoport	Zamioculcadeae

A tribus neve a típusnemzetség, a Zamioculcas nevéből származik. A Zamioculcas név egy összetett szó: a Zamia (egy cikász nemzetség, a görög zamia – ‘fenyőtoboz’ szóból, amit Plinius használt a sérült tobozokra) és az arab colcas vagy qolqas (az Colocasia nemzetségre utalva, amely az Araceae család tagja) szavak kombinációja. Ez a morfológiai hasonlóságra utal, mivel a növény levelei a Zamia leveleire, míg egyéb jellemzői a kontyvirágfélékre emlékeztetnek.

• Zamioculcas Lodd. (1829)
• Első leírása: James Loddige írta le a típusnemzetséget 1829-ben a Botanical Cabinet-ben. A tribus szintű érvényesítést James Lauritz Reveal végezte el.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heinrich Wilhelm Schott (eredeti leírás alapjai), modern taxonómiai validálás: James Lauritz Reveal, 2012.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Zamioculcadinae

A tribus tagjai évelő, lágyszárú növények. A szár módosult, megvastagodott, föld alatti szukkulens rizómát (gyöktörzset) alkot, amely víztárolásra specializálódott. A gyökérzet húsos, vaskos adventív gyökerekből áll. A levél (vagy levelek) szárnyasan összetett, a levélkék bőrszerűek, fényesek és elliptikusak. A levélnyél alapja gyakran duzzadt, szintén víztároló funkciót lát el.

A virágzat a kontyvirágfélékre jellemző torzsavirágzat (spadix), amelyet egy zöldes vagy barnás fellevél (spatha) vesz körül. A virág apró, egyivarú, a torzsán sűrűn elhelyezkedve.

• Takarólevelek: A lepellevél hiányzik vagy redukált a redukált virágszerkezetben.
• Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak rövidek, a portokok két rekeszűek. A termős virágokban a termő felső állású, a bibeszál rövid, a bibe pedig fejes vagy korong alakú.

A termés bogyótermés, amely éretten húsos, általában fehéres vagy sárgás színű.

• Magja: A magok sima felszínűek, endospermiumot tartalmaznak.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban Kelet-Afrikában őshonosak, beleértve Kenya, Tanzánia, Malawi, Mozambik és Dél-Afrika (KwaZulu-Natal tartomány) területeit.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz erdőkben, szavannákon és sziklás területeken fordulnak elő. Geofiton életmódot folytatnak, a száraz évszakot a föld alatti rizómájuk segítségével vészelik át. Jellemzően árnyékos vagy félárnyékos helyeken élnek.

A Zamioculcas nemzetség (különösen a Zamioculcas zamiifolia) világszerte rendkívül népszerű szobanövény. Kimagasló tűrőképessége miatt kedvelt: jól bírja az alacsony fényviszonyokat és a rendszertelen öntözést. Túlöntözésre érzékeny, mivel a rizómája hajlamos a rothadásra. Szaporítása levéldugványról is lehetséges, ami ritka az egyszikűek körében.

A Zamioculcadeae tribus tagjai (főleg a Zamioculcas és a Gonatopus) megkülönböztethetők más Araceae tagoktól a szárnyasan összetett, szukkulens levelek és a föld alatti, gumószerű szár (rizóma) alapján. A Gonatopus nemzetség abban tér el, hogy a levélnyélen egy jellegzetes ízület (pulvinus) található.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) rendszere szerint az Alismatales rendbe, azon belül a Araceae családba tartozik. A családunkon belül az Aroideae alcsalád része. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a Zamioculcadeae a Stylochaeton nemzetséggel áll közelebbi rokonságban.

Az érvényes APG IV alapú besorolás szerint az Aroideae alcsaládon belüli Zamioculcadeae tribusról (nemzetségcsoportról) beszélünk.

A modern filogenetikai kutatások (például Cusimano és társai, 2011) bebizonyították, hogy a korábban különálló alcsaládként kezelt csoportok valójában az Aroideae alcsaládba ágyazódnak be. Az APG IV rendszer és a legtöbb modern adatbázis (például a POWO vagy az Angiosperm Phylogeny Website) ezért az Aroideae alcsaládot használja, amelyen belül a Zamioculcas, a Gonatopus és a Stylochaeton nemzetségek alkotják a Zamioculcadeae tribust.

A botanikai nómenklatúrában a csoportok rangja (alcsalád vs. tribus) gyakran változik a kutatók szemléletmódjától függően:

• Alcsaládként (Zamioculcadoideae): Bogner és Hesse (2005) javasolta ezt a szintet, mivel a csoport (főleg a Stylochaeton) bizonyos morfológiai jegyei és pollenstruktúrája nagyon eltér a többi kontyvirágfélétől.
• Tribusként (Zamioculcadeae): Ahogy egyre pontosabbá váltak a DNS-szintű vizsgálatok, kiderült, hogy ezek a növények egy közös fejlődési ágat alkotnak az Aroideae “hatalmas” alcsaládján belül. Annak érdekében, hogy a rendszer átlátható maradjon, a kutatók többsége visszaminősítette a csoportot tribus (nemzetségcsoport) szintre.

Tehát ha szigorúan az APG IV-et követjük, az alcsalád az Aroideae. A Zamioculcadoideae elnevezés ma már inkább szinonimaként vagy egy korábbi rendszertani felfogás emlékeként kezelendő.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Zamioculcadeae
• https://en.wikipedia.org/wiki/Zamioculcadeae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/