Kategória:Glandulicactus

• Glandulicactus (Backeberg) Backeberg, 1938
• A tudományos név státusza:

érvényes (forrás: caryophyllales.org)

A nemzetségnév a latin glandula (mirigy) és a cactus szavak összetételéből származik. Az elnevezés arra utal, hogy a nemzetségbe tartozó növények areoláin nektártermelő mirigyek találhatók.

Curt Backeberg, 1938 (eredetileg Echinocactus uncinatus-ként Galeotti írta le 1848-ban).

Pediocactus (részben)

Általában magányos növények (kivéve, ha a tenyészőcsúcs megsérül), alakjuk a gömbölydedtől a hengerig terjed. Az epidermisz kékeszöld színű. A gyökérzet orsó alakú (fusiform).

A bordák erősen tagoltak, szemölcsökre különülnek el, hullámosak és barázdáltak. Az areolák barázdáltak, rajtuk nektártermelő mirigyek találhatók. A tövisek közül a középtövis horgas végű és gyakran rendkívül hosszú. A peremtövisek sugárirányban helyezkednek el.

Nappal nyíló, tölcsér alakú virágok, amelyek az areolák felső részén lévő barázdából fejlődnek ki. Színük a barnásvöröstől a majdnem feketéig terjed. Megporzásukat rovarok végzik.

Magja:

Vessző alakú, barna színű, érdes felületű és fényes.

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:

A Chihuahuan-sivatagban fordul elő, különösen a Rio Grande mindkét oldalán. Füves területeken, jellemzően xerofil cserjék lábánál és árnyékában nő. Száraz régiókban, jó vízelvezetésű vagy sziklás hordalékos, mészköves, homokos, kavicsos talajokon, domboldalakon és sziklahasadékokban él 800 m-től 2300 m tengerszint feletti magasságig. A talaj ezeken a területeken a hirtelen nyári záporok után viszonylag nedves marad. A populációk általában ritkák és szétszórtak, de a nemzetség széles elterjedési területtel rendelkezik.

A Glandulicactus fajok tartása során fontos a kiváló vízelvezetésű talaj biztosítása a rothadás elkerülése érdekében. A növekedési időszakban a természetes nyári záporokat utánzó öntözést igényelnek, míg télen száraz és hűvös körülmények között kell tartani őket.

Hasonlítanak a Sclerocactus nemzetség tagjaihoz, de a Glandulicactus virágai az areolán lévő barázdából indulnak, és termésük húsos, lédús marad éréskor is. A horgas, gyakran színes és igen hosszú középtövis markáns határozóbélyeg.

J. M. de Vos és munkatársai (2025-ös Phylogenomics and classification of Cactaceae) vizsgálatai alapján a nemzetség a Cactaceae családon belül stabil filogenetikai pozícióval bír, bár korábban gyakran sorolták a Sclerocactus vagy Ancistrocactus körébe. A modern nukleáris génvizsgálatok megerősítik önálló nemzetségi státuszát a Cacteae tribuszban.

A növények különlegessége az areolákon található extraflorális nektáriumok (mirigyek), amelyek vonzzák a hangyákat, ezáltal védelmet nyerhetnek bizonyos kártevők ellen.

• https://thelastcactusclassification.top/category/glandulicactus/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/
• http://www.kakteensammlung-holzheu.de/glandulicactus.html