Kategória:Sarcocaulon
| Sarcocaulon | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Geraniales |
| Család | Geraniaceae |
| Nemzetség | Sarcocaulon |
Tudományos név
- Sarcocaulon (De Candolle) Sweet, 1826
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a görög sarx (hús) vagy sarkos (húsos) és a kaulos (szár vagy tönk) szavak összetételéből származik, utalva a növények pozsgás, húsos szár-ára.
Típus
- Sarcocaulon spinosum (Burman f.) Desmet; Gyűjtő: Ismeretlen, Dél-Afrika, típuspéldány: herbaria (L, G);
- Első leírása: Augustin Pyramus De Candolle írta le szekcióként (Geranium sect. Sarcocaulon) 1824-ben a Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Sweet, 1826.
Sarcocaulon spinosum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Monsonia sect. Sarcocaulon (De Candolle)
- Sarcocaulon (De Candolle) Sweet
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A hajtás alacsony növésű, cserjés vagy félig kúszó habitusú. A szár pozsgás, húsos, gyakran fásodó alappal, külső felületét vastag, viaszos, gyúlékony kéreg borítja. A levél vagy levelek kétfélék lehetnek: hosszú nyelűek, amelyeknél a nyél a levél lehullása után megkeményedik és tövisek formájában marad meg, vagy rövid nyelűek, amelyek a tövisek hónaljában (axilla) helyezkednek el. A gyökér rendszerint rostos, de egyes fajoknál répa alakúan megvastagodott.
Generatív test
Virág
A virág magányos, sugaras szimmetriájú (aktinomorf), viszonylag nagy és feltűnő, a fehértől a sárgán át a rózsaszínig vagy liláig terjedő színű.
- Takarólevelek: 5 szabad, zöld csészelevél, amelyek gyakran szőrösek vagy mirigyesek; 5 nagy, vékony, papírszerű sziromlevél.
- Ivarlevelek: 15 porzószál, amelyek az alapjuknál összefonódnak; a termő öttagú, a bibeszál hosszú, a bibe pedig ötágú.
Termés
A termés egy tipikus gólyaortermés (regma), amely öt részre válik szét.
- Magja: A magok hosszúak, repítőkészülékkel (el nem váló, tollas bibeszál-maradvánnyal) rendelkeznek, amely segíti a széllel való terjedést és a talajba fúródást.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai Dél-Afrika (különösen a Northern Cape és Western Cape tartományok) és Namíbia száraz területein őshonosak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szélsőségesen arid, sivatagi és félsivatagi területeken élnek, gyakran köves vagy kavicsos talajon (szukkulens karoo vegetáció). Fényigényesek, a száraz évszakban lombhullatók.
Kultúrában tartás
A Sarcocaulon fajok gyűjtők körében népszerűek “természetes bonszai” formájuk miatt. Tartásuk során rendkívül jó vízelvezetésű ásványi közeget és sok napfényt igényelnek. Kevés vizet szabad adni nekik, különösen a pihenőidőszakban, mert könnyen rothadnak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlítanak a Monsonia nemzetség többi tagjára, de azok nem rendelkeznek a Sarcocaulon-ra jellemző pozsgás, viaszos kéreggel bevont szárral és módosult, tövissé alakult levélnyelekkel.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Geraniaceae családba tartozik. A modern molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a Sarcocaulon nemzetség a Monsonia nemzetségen belül helyezkedik el, ezért sok botanikus ma már a Monsonia szekciójaként kezeli, bár a kertészeti kultúrában a különálló név továbbra is használatos.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.