Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis

Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Lobivia
Faj	Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis

Tudományos név

• Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis (Cárdenas) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis (Cárdenas) Alsemgeest, Vosmeer & Lowry 2005
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A szinonim nemzetségnevet az ógörög echinos = sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsi = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
• A faj neve dr. Thomas Bridges (1807-1865) angol születésű növénygyűjtő nevét őrzi, aki Chilében, Peruban, Bolíviában és Kaliforniában tevékenykedett.
• Az alfajt a bolíviai Valle Grande városról nevezték el, amelynek környékén élőhelye található.
• Az itt tárgyalt ökotípust korábban fajként írták el és bolíviai élőhelyéről, Cochabamba tartomány azonos nevű fővárosáról nevezték el (Echinopsis cochabambensis Backeberg 1957).

Típuspéldány

• Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis; Cárdenas; Bolívia, Valle Grande; 1959.
• Első leírása: Descr. Cact. Nov. 28. 1957.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alsemgeest, Vosmeer & Lowry 2005

Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Lobivia bridgesii subsp. vallegrandensis szinonimái

• (A keresett Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinopsis vallegrandensis, ≡ Echinopsis huotii subsp. vallegrandensis, ≡ Echinopsis bridgesii subsp. vallegrandensis
• = Echinopsis pojoensis
• = Echinopsis cotacajesii

• Echinopsis arebaloi Cárdenas 1956
• Echinopsis comarapana Cárdenas 1957
• Echinopsis cotacajesii Cárdenas 1970
• Echinopsis pereziensis Cárdenas 1963
• Echinopsis pojoensis Cárdenas 1959
• Echinopsis sucrensis Cárdenas 1963
• Echinopsis vallegrandensis Cárdenas 1959
• Echinopsis cochabambensis Backeberg 1957

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Sarjadó, csoportképző növény.

Hajtásai rövid hengeresek, színük fényes olajzöld. Bordáinak száma 10 körüli, a bordák éle erősen lekerekített, enyhén szemölcsökre tagolt. Az areolák egységesen 1 cm távolságra állnak egymástól, eleinte erősen fehérfilcesek.

Peremtöviseinek száma 5-9, a növénytől kissé elállnak. Középtövise általában 1 van. Valamennyi tövis hossza kb. 1 cm, vagy kissé hosszabb, erősek, szúrósak, színük eleinte mélybarna, később kifakulnak.

Generatív test

Virág

A virág 15-20 cm hosszú, a virágcső ritkás barna hajjal fedett.

-Takarólevelek: A külső lepelevelek keskenyek, hegyesek, zöldes színűek, a belsők hófehérek, szélesek, erősen lekerekítettek.

Ivarlevelek: Porzói krémszínűek, a porzószálak fehérek, a zöldes bibeszálon hasonló színű, sokágú bibe a porzókon túlnyúlik.

Éretten ovális, 20-28 mm hosszú, szürkészöld, sűrűbben barna szőrös.

Magja: Feketék, 1,1-1,3 mm átmérőjűek.

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Bolíviában, Cochabamba tartományban, Cochabamba város közelében található. Elterjedési területe is a közeli hegyekre tehető, a publikált gyűjtések Arani, Aiquile, Angostura, Tarata, Anzaldo, Tiraque, Punata, Cliza és a környező települések közelében történtek.

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: többnyire 2400-3000 méteres magasságokban, gyérnövényzetű (pázsitfűfélék, egyéb kaktuszok, félcserjék, lombhullató alacsonyabb cserjék), aprózódott kőzetet tartalmazó, alacsony humusztartalmú talajokon, sziklás felszíneken.

Kultúrában tartás

Szép, fényes zöld hajtásaival, feltűnően lekerekített élű bordáival, amelyen rövid tövisei jól kihangsúlyozódnak, látványos Echinopsis fajnak tartom. Mészszegény, ásványi anyagokban gazdag talajon jól érzi magát. Nyári tartása akár szabadban, akár növényházban, a legtöbb kaktuszfajhoz hasonló módon történjen.

Télen inkább 10 °C körül tartsuk, mert tapasztalatom szerint az ennél tartósan hidegebb klímán a növény testén barna, parás foltok jelennek meg, amelyek díszítő értékét erősen rontják. Este nyíló, egyéjszakás virágait késő tavasszal, kora nyáron remélhetjük.

Egyéb

Az E. bridgesii subsp. vallegrandensis alfaj alá sok, korábban fajként leírt taxont soroltak be. Ennek oka, hogy a különböző populációk növényei egyes jellemzőikben jelentős különbségeket mutatnak, pl. a hajtások méretében, alakjában, színében, vagy a tövisek számában, hosszában, erősségében. Az E. vallegrandensis formát (ökotípust) pl. 7-11 peremtövissel írták le, míg az E. pereziensis-nél ez 18-20 db. A tövisek hossza jelentősen eltér ez egyes formáknál, mind a középtövisek, mind a peremtövisek esetében. Az E. comarapana forma esetében a peremtövisek hossza pl. 5-11 mm között változik, az E. vallegrandensis-nél pedig 2-3 cm között. Ezek az eltérések a különböző formák megjelenését olyan mértékig befolyásolják, hogy kiadványunkban indokoltnak látjuk a formánkénti (ökotípusonkénti) bemutatást.

Lektor: Papp László

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 389. kártya