Soehrensia candicans

Soehrensia candicans
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Soehrensia
Faj	Soehrensia candicans

Tudományos név

Soehrensia candicans (Gillies ex Salm-Dyck) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
- A tudományos név státusza: érvényes
Echinopsis candicans (Gillies ex Salm-Dyck) Hunt, 1987
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
A szinonim nemzetségnevet az ógörög echinos = sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
A latin fajnév jelentése nagyjából: hófehérré váló, a virág színét jellemzi.

Típuspéldány

Típus élőhelye Argentínában, Mendoza tartományban található.
Első leírása: Cereus candicans Gillies ex Salm-Dyck; Hortus Dyckensis ou Catalogue des Plantes … 335. 1834.
A szinonim nemzetségbe helyezte: * David Richard Hunt, 1987
Az aktuális nemzetségbe helyezte: * Schlumpberger, 2012

Echinopsis candicans képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia candicans szinonimái

(A keresett Echinopsis candicans ennek a taxonnak a szinonimája)*

≡ Cereus candicans, ≡ Echinocereus candicans, ≡ Echinocereus candicans, ≡ Trichocereus candicans, ≡ Echinopsis candicans
= Cereus candicans var. tenuispinus, ≡ Trichocereus candicans var. tenuispinus, ≡ Echinopsis candicans var. tenuispina
= Cereus montezumae
= Echinocactus candicans
= Cereus gladiatus, ≡ Echinocereus gladiatus, ≡ Cereus candicans var. gladiatus, ≡ Cereus candicans f. gladiatus, ≡ Trichocereus gladiatus, ≡ Echinopsis candicans var. gladiata, − Trichocereus candicans var. gladiatus
= Cereus nitens, ≡ Trichocereus candicans var. nitens
= Cereus candicans var. robustior, ≡ Cereus candicans f. robustior
= Echinopsis dumeliana, ≡ Echinopsis dumesniliana
= Echinocereus candicans var. tenuispinus
= Cereus candicans var. dumesnilianus
= Cereus dumesnilianus
= Cereus dumesnilianus
= Cereus candicans var. courantii, ≡ Cereus candicans f. courantii, ≡ Trichocereus courantii, ≡ Echinopsis courantii
= Cereus lamprochlorus var. salinicola
= Trichocereus gladiatus
= Trichocereus purpureopilosus, ≡ Echinopsis purpureopilosa, ≡ Trichocereus purpureopilosa
= Trichocereus neolamprochlorus
= Trichocereus candicans var. roseiflorus, ≡ Helianthocereus pseudocandicans var. roseiflorus
= Helianthocereus pseudocandicans
= Helianthocereus pseudocandicans var. flaviflorus
= Trichocereus pseudocandicans, ≡ Echinopsis pseudocandicans
= Trichocereus candicans f. rubriflorus
− Cereus gladiatus var. courantii
− Trichocereus candicans subsp. pseudocandicans

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Sarjadó növény, 1-3 méter átmérőjű csoportokat alkot. Hengeres hajtásai egyenesen felállók, élénkzöldek, akár 60 cm-es magasságot is elérhetnek, átmérőjük 13-16 cm lehet, a hajtáscsúcs fehér gyapjas.

8-12 db bordák a hajtáscsúcs közelében 1,5-2,5 cm magas, a hajtás tövénél azonban sokkal sekélyebb. Areolák oválisak, vagy kerekek, 10 × 12-15 mm-esek, fehér gyapjasak. Axillákban hosszú sárgás, vagy barnás szőrzet látható.

Tövisek egyenesek, erősek, merevek, tűszerűek. A fiatal tövisek színe halványbarna, amelyek később szalmasárgába mennek át, a tövüknél vöröses színeződés látható. 9-12 db peremtövis 2-6 cm, 3-4 db középtövis 3-11 cm hosszú.

Generatív test

Virág

A magház és a virágcső rózsaszínes zöld, a virágcső pikkelyei zöldesek, vagy sárgásak, alakjuk hosszúkás háromszög. Virágzásra a hajtások nagyjából 30 cm-es magasságánál számíthatunk.

Takarólevelek: A külső lepellevelek keskeny lándzsásak, vastagok, színük rózsaszín, ritkán kissé sárgás. A belső lepellevelek lapát alakúak, vékony hegyben végződnek, hófehérek.
Ivarlevelek: A porzók két sorban állnak, az elsődleges porzószálak színe fehér, a tövük zöldes, a másodlagosak tiszta fehérek. A bibeszál fehér, zöldes alappal, a bibe sokágú, fehér.

Termés

Gömbszerű, 5 cm-es termése aranysárga, vagy rózsaszínes.

Magja: Fekete magjai 1-1,5 cm-esek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentínában, Mendoza tartományban található a típus élőhelye. Elterjedési területe magába foglalja az ország középső részének összes tartományát, Buenos Aires-től La Rioja-ig. Leggyakrabban 600-1100 méteres magasságban vannak élőhelyei, de gyűjtötték 45 méteren Buenos Aires tartományban és 2300 méteren La Rioja-ban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában alacsony cserjék és más kaktuszok között, domb- és hegyoldalakon, vagy magas cserjések tisztásain, sekély talajú vulkanikus talajokon, avagy aprózódott kőzeteken él.

Kultúrában tartás

Kultúrában lassan fejlődő faj. Élénkzöld, vaskos hajtásai és erős, sárga tövisei miatt virágok nélkül is látványos növény. Virágzási hajlandósága nem mondható erősnek. Tavasztól őszig növényházban is tartható, de érdemesebb a szabadban, akár csapadék elleni védelem nélkül is, így sokkal szebb hajtásokat fejleszt. Ez esetben azonban különösen fontos a porózus talajszerkezet. Talaja legyen enyhén savanyú, vagy semleges kémhatású. Télen szárazon, a legtöbb kaktuszfajjal együtt tartva probléma nélkül pihentethető. Szaporítása legegyszerűbben a hajtások tövénél fejlődő gyökeres sarjakról történhet.

Szerzk és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba
Kép: Lukoczki Zoltán, Jokhel Csaba
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 511. kártya