Tulbaghia galpinii
Tudományos név
- Tulbaghia (Linnaeus) Linnaeus, 1771
A név eredete, etimológia
A nemzetség nevét Ryk Tulbagh (1699–1771) tiszteletére adták, aki a holland Kaapkolonie (Fokföld) kormányzója volt. Tulbagh szoros kapcsolatban állt korának neves botanikusaival, köztük Carl Linnaeus-szal, akinek számos növénygyűjteményt és leírást küldött a dél-afrikai flóráról. A klasszikus latin névadási szabályok szerint a családnévhez kapcsolt -ia végződéssel alakították ki a nemzetségnevet.
Típus
- Tulbaghia capensis Linnaeus; Gyűjtő: Ryk Tulbagh, hely: Dél-afrikai Köztársaság (Fokföld), típuspéldány: LINN 411.1;
- Első leírása: Mantissa Plantarum Altera 148, 223. (1771);
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Linnaeus, 1771.
Tulbaghia capensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Omentaria Salisbury
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A nemzetség fajai évelő lágyszárúak. A hajtás alapját rövid, vaskos rizóma vagy hagymaszerűen megvastagodott gumó képezi. A gyökérzet húsos, rostos szálakból áll. A szár módosult, hosszú, levéltelen, hengeres tőkocsány (scapus). A levelek tőállók, hüvelyezők, alakjuk szálas vagy szalagszerű, húsosak (szukkulensek). A levelek megdörzsölve vagy megsértve átható fokhagymaillatot árasztanak a bennük lévő kénvegyületek miatt.
Generatív test
Virág
A virágzat laza vagy tömött ernyő, amelyet a kinyílás előtt két hártyás, gyakran lilás árnyalatú buroklevél (spatha) véd. A virág sugaras szimmetriájú, tölcséres vagy harang alakú.
- Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek az alapjuknál összeforrva csövet képeznek. A lepel torkában egy kiemelkedő, húsos vagy hártyás melléklepel (paracorolla) látható, amely sárga, narancssárga vagy lila színű is lehet. A lepellevél színe leggyakrabban lila, rózsaszín vagy zöldesfehér.
- Ivarlevelek: Hat porzó található, a porzószálak két körben a lepelcső falához nőttek. A termő felső állású, három termőlevélből összeforrt. A bibeszál rövid, a bibe fejes.
Termés
A termés háromrekeszű, bőrszerű toktermés, amely a rekeszek mentén nyílik fel.
- Magja: A magok feketék, lapítottak, kemény héjúak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai őshonosan kizárólag az afrikai kontinens déli részén élnek, a Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Botswana, Lesotho, Szváziföld és Zimbabwe területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főként füves pusztákon, sziklás domboldalakon és időszakosan nedves réteken fordulnak elő. Geofiton vagy hemikriptofiton életmódot folytatnak, kiválóan alkalmazkodtak a szezonális szárazsághoz.
Kultúrában tartás
A dísznövényként legelterjedtebb faj a Tulbaghia violacea (társas hagyma). Napfényigényes növények, a jó vízelvezetésű talajt kedvelik. Szárazságtűrők, de a virágzási időszakban meghálálják az öntözést. Mérsékelt övi klímán a kemény fagyoktól takarással vagy fagymentes helyen való teleltetéssel kell óvni őket.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tulbaghia nemzetség a leginkább az Allium (hagyma) nemzetséghez hasonlít az ernyős virágzat és a jellegzetes illat miatt. Fő megkülönböztető bélyege azonban a lepel torkában található melléklepel (paracorolla), amely a legtöbb Allium fajnál hiányzik. Virágszerkezete emlékeztet a Narcissus (nárcisz) nemzetségre is, de a Tulbaghia magháza felső állású, míg a nárciszoké alsó állású.
Szukkulens taxonok
A nemzetség számos faja mutat szukkulens jelleget a húsos, víztároló levelek és a megvastagodott rizóma révén. Különösen szukkulens jellegűek a szárazabb, sziklás élőhelyekről származó kistermetű fajok, mint például a Tulbaghia cominsii vagy a húsosabb levelű Tulbaghia ludwigiana.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint a nemzetség az Amaryllidaceae család Allioideae alcsaládjába tartozik. Ezen belül a monotipikus Tulbaghieae tribuszt alkotja. Filogenetikailag az Allieae (északi féltekeki hagymák) és a Gilliesieae (dél-amerikai hagymák) tribuszok testvércsoportja.