Tulbaghia galpinii
Tudományos név
- Tulbaghia galpinii Schltr. Friedrich Richard Rudolf Schlechter, 1897
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Tulbaghia, Ryk Tulbagh (1699–1771), a Jóreménység fokának egykori holland kormányzója tiszteletére lett elnevezve, aki Carl Linnaeus támogatója és növénygyűjtője volt.
- A fajnév, a galpinii, Ernest Edward Galpin (1858–1941) dél-afrikai botanikus és bankár nevét őrzi, aki a 19. század végén és a 20. század elején jelentős mértékben járult hozzá a régió flórájának feltérképezéséhez. A név a személynév genitivus alakja (-ii).
Típus
- Tulbaghia galpinii Schltr.; Ernest Edward Galpin 2147., Dél-afrikai Köztársaság, Kelet-Fokföld, Queenstown környéke, 1896; Típuspéldány helye: K (Royal Botanic Gardens, Kew);
- Első leírása: Friedrich Richard Rudolf Schlechter, Journal of Botany, British and Foreign 35: 282. (1897);
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Richard Rudolf Schlechter, 1897.
Szinonimák
- Nincs jelentős érvényes szinonimája.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Apró termetű, évelő lágyszárú növény. A hajtás alapja egy kicsiny, gumósodó rizóma, amelyből csoportosan fejlődnek a sarjak. A gyökérzet rostos, helyenként enyhén megvastagodott. A szár egy vékony, törékeny, zöld tőkocsány (scapus), amely általában 10–20 cm magas. A levelek tőállók, szálasak, keskenyek, kifejezetten húsosak és pozsgás jellegűek (szukkulensek). A levelek megdörzsölve a nemzetségre jellemző, de viszonylag enyhe fokhagymaillatot árasztanak.
Generatív test
Virág
A virágzat egy ernyő, amely 4–10 apró, tölcsér vagy harang alakú virágból áll. A virág színe a halvány rózsaszíntől a mályvaszínig terjed.
- Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek alapjuknál összeforrva csövet képeznek. A lepel torkában egy apró, húsos, gyűrű alakú, gyakran sötétebb lila vagy rózsaszínű melléklepel (paracorolla) található.
- Ivarlevelek: Hat porzó helyezkedik el a lepelcső belsejében. A termő felső állású, a bibeszál rövid, a bibe fejes.
Termés
Apró, háromrekeszű toktermés.
- Magja: Fekete, lapított, kemény magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Endemikus faj, amely kizárólag a Dél-afrikai Köztársaság területén, a Kelet-Fokföld tartomány hegyvidéki régióiban, különösen Queenstown és a Katberg-hegység környékén honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás fennsíkokon, köves gyepekben és hegyi legelőkön él. Geofiton életmódot folytat, a nyári esőket követően virágzik, a telet nyugalmi állapotban vészeli át.
Kultúrában tartás
Kertészeti körökben ritkábban látható, mint nagyobb rokonai, de sziklakerti növényként vagy cserépben tartva kiváló. Napos fekvést és nagyon jó vízelvezetésű, kavicsos talajt igényel. Szárazságtűrő, de a növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel. Fagytűrése mérsékelt, ezért fagymentes, hűvös helyen célszerű teleltetni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tulbaghia galpinii miniatűr termete és szukkulens, keskeny levelek révén különíthető el. Hasonlít a Tulbaghia cominsii fajra, de virágai általában sötétebb rózsaszínűek, és a melléklepel formája is eltérő. A Tulbaghia violacea-tól mérete és sokkal finomabb felépítése különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján az Amaryllidaceae család Allioideae alcsaládjának tagja. A nemzetségen belüli filogenetikai helyzete a kistermetű, hegyvidéki fajok kládjába helyezi.