Rebutia mentosa subsp. mentosa
Tudományos név
- Rebutia mentosa subsp. mentosa (Ritter) Donald, 1987
A név eredete, etimológia
A nemzetség neve Pierre Rebut (1830–1898) francia szőlőtermesztő és pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosának nevét viseli, aki a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben tevékenykedett.
A faj és az alfaj neve a latin mentum (= áll) szóból és az „-osus” képzőből származik, amely bőséges előfordulásra utal. A név a növény hajtásait nagy számban borító, áll alakú szemölcsökre utal.
Típuspéldány
- Első leírása: Succulenta 1964, 102 (1964)
Szinonimák
- Sulcorebutia mentosa Ritt. (1964)
- Sulcorebutia flavissima Rausch (1970)
- Sulcorebutia mentosa subsp. flavissima (Rausch) Šída (2004)
- Sulcorebutia swobodae Augustin (1984)
- Sulcorebutia mentosa var. swobodae (Augustin) Augustin (2000)
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia mentosa subsp. mentosa taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egyhajtású vagy csoportképző növény, erőteljes, akár 15 cm hosszú karógyökérrel. A hajtások világoszöldtől sötétzöldig változó színűek, 3–6 cm magasak és hasonló szélességűek.
Szemölcsök
A hajtásokat nagy számban borító, áll alakú szemölcsei (tuberkulum-ai) adják a faj jellegzetes megjelenését.
Areolák
Hosszúkás areolák, 5–7 mm hosszúak és 1,5–2 mm szélesek.
Tövisek
- Középtövis: nehezen elkülöníthető, az areola felső részén fejlődik, számuk 2–4 db.
- Peremtövis: mintegy 20 db, hosszuk elérheti a 20 mm-t, színük fekete vagy vörösesbarna, néha barnás vagy sárga; tövük megvastagodott és általában világosabb színű. Minden tövis rugalmas és szúrós.
Generatív test
Virág
A virágok a növény oldalán, az idősebb areolákon fejlődnek. A bimbók barnás vagy zöldes színűek, ritkán tiszta zöldek. A virágok 30–65 mm hosszúak és 30–55 mm átmérőjűek.
- Lepellevelek: külső lepellevelek színe halványlilától sötétliláig változik; belső lepellevelek színe hasonló, alapjuknál gyakran világosabb, néha fehér; ismertek tiszta fehér virágú populációk is.
- Ivarlevelek: porzószálak és portokok sárgásfehérek, a porzók töve lilás; az 5–7 ágú bibe sárgásfehéres, a bibeszál sárgás vagy zöldes, tövénél kissé sötétebb.
Termés
Vörösesbarna, pikkelyes, kissé hajas termések.
- Magja: matt fekete, 0,8 × 1,2 mm méretű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Cochabamba régió, Campero tartomány, Aiquile környéke, 2400–2500 m tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: hegyvidéki fennsíkok hullámos, dombos felszínei; aprózódott kőzettel keveredett, alacsony humusztartalmú, sekély talaj, vagy talajmentes, aprózódott kőzet; ritkás, alacsony pázsitfűfélékkel tarkítva.
Kultúrában tartás
Gondozása megegyezik a legtöbb Sulcorebutia fajéval. Vastag karógyökere miatt a túlöntözésre fokozottan érzékeny. Nagyon jó vízáteresztő, durva, ásványi anyagokban gazdag ültetőközeget igényel. A gyökérnyakat ajánlott durva homokkal vagy vulkánikus kőzetmurvával körülvenni a gyors vízáteresztés érdekében. Fontos a jó légmozgás és a friss levegő biztosítása; üvegházban rendszeres szellőztetés szükséges. Csapadéktól védetten, szabadban is tartható, akár teljes napfényen, legfeljebb 1–2 órás enyhe árnyékolással. Télen teljesen szárazon tartandó, a szokottnál hidegebb, de tartósan nem fagypont alatti hőmérsékleten. Virágzása április–májusban várható. A nemzetségen belül a nagyobb virágú fajok közé tartozik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj rendkívül változékony a tövisek, a virágok és a hajtások színét tekintve. Élénkzöld hajtású és sárga tövisű formáját Sulcorebutia flavissima néven írták le. Finom és szép tövisű formája Sulcorebutia mentosa var. swobodae néven ismert. Elismert alfaja csupán egy van, az eredetileg Sulcorebutia purpurea néven is ismert taxon.
Egyéb
Az 1. képen az SE 121, a 2. képen a KK 1206 gyűjtőszámon forgalmazott növény látható. A fenti formáknak külön lapot szentelnek.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 526. kártya