Ariocarpus retusus subsp. retusus

Tudományos név

Ariocarpus retusus subsp. retusus Scheidweiler, M. J. 1838

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve az aria és a karpos ógörög szavak összevonásából képezte Scheidweiler. Az aria egyes elméletek szerint a Sorbus aria (madárberkenye) fajra utal, a karpos termést, és így együtt berkenye termésűt jelent, mivel a névadó (Scheidweiler) szerint a termésük a berkenyééhez hasonlít. (Más feltételezés szerint a genus leírójának (Scheidw.) ez egy elírása, ui. az ógörög erion gyapjút jelent, ami reálisabb tulajdonsága e növényeknek, ezért nevezik több nyelvben gyapjas kaktusznak őket. A lektor.) A retusus fajnév latin melléknév, ill. melléknévi igenév, amely a tompa, letompított stb. értelmű és a tompa, széles alapú szemölcsök tulajdonságára utal.

Első leírása

Ariocarpus retusus Scheidweiler, J. M. (1838) Bulletin de l’Academie Royal des Sciences, des Lettres et des Beaux-Arts de Belgique Bruxelles 1. ser., vol. V., pp. 491-492.

Szinonimák

Anhalonium prismaticum Lem. 1839
Anhalonium areolosum Lem. 1859
Anhalonium furfuraceum (Watson) J. M. Coult. 1894
Anhalonium pulvilligerum Lem. 1869
Anhalonium retusum (Scheidweiler) Salm-Dyck 1850
Ariocarpus elongatus (Salm-Dyck) Wettstein 1933
Ariocarpus furfuraceus (Watson) Thompson 1898
Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus retusus subsp. retusus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A nemzetség legnagyobb testű (mint mindegyik, geofita, mimikri életmódú) tagja. Általában magános, de idősebb korban nem ritkán sarjad, többfejes csoportot képez, változatos megjelenéssel. Teste a földfelszín felett 10-25 cm széles és 3-12 cm magas, színe szürkéskék, lilás vagy vöröses árnyalattal, de zöld vagy szürkészöld ökotípusa is ismert. Gyökere erős, megvastagodott, ún. raktározó karógyökér, mely sérülés hatására sűrű ragacsos, enyhén fehéres váladékot ereszt.

Szemölcsök

Spirális lefutású szemölcsei háromszög alakúak, méretük és alakjuk változatos, hosszuk 1,5-4 cm, szélességük 1-3,5 cm között változik. A szemölcs csúcsa felé sok esetben gyengén gyapjas areolával. A szürkéskék megjelenésű növények között a var. furfuraceus néven ismertek szemölcsei egyenlő oldalú háromszögre emlékeztetnek, gyakran nem sima felülettel, a kúpos, kissé felfelé álló csúcs felé belső ívvel ellátott szemölcsökkel rendelkezők pedig var. rostratus (ill. A. retusus var. furfuraceus fa. rostratus) néven ismertek.

Axillák

A növény csúcsa besüllyed, erősen gyapjas, a csúcs legtetejéről hozza bimbóit. Az areola akár hiányozhat is, de ha van, a szemölcs csúcsa felé gyengén gyapjas.

Tövisek

Általában tövistelen, de nagyon ritkán pár darab 1-2 mm hosszú tövise is lehet az areolában, mely a gyapjúban rejtőzik.

Ariocarpus retusus
1.
2.
3.
4.
1.
2.

Generatív test

Virág

Ősszel fejlődnek bimbói (őszi rövidnappalos faj, virágzása általában szeptember közepétől kezdődik). Virága nappal nyílik, fehér, halványrózsa, ritkán sötétebb virágszínnel is látni, 4-5 cm széles és 2-4 cm hosszú. A virág több napig nyílik és egyre sötétebb lesz, a fehér virágok elnyíláskor, akár rózsaszínűek is lehetnek.

A külső lepellevelek fehérek, rózsás árnyalattal és sötétebb középsávval.
A belső lepellevelek fehérek, rózsásak.
Porzók: sárga
Bibe: fehér, több karéjú, kinyúlik a porzók gyűrűjéből.

Termés

A virágzás utáni év nyarán jelenik meg a csúcs közelében, hengeres 1-2,5 cm hosszú és 0,3-1 cm széles. Kezdetben piszkosfehér, majd barnára, pergamenszerűre szárad és törékennyé válik, nem nyílik fel.

Magja: feketék, kerekdedek, kb. 1,5 x 1,5 mm, fehér, alapi köldökkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó északkeleti részén elterjedt Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Tamaulipas és Zacatecas államok területén. Több élőhelyi ökotípusa ismert, ez jelenthet méret vagy megjelenési változatosságot.

Ariocarpus retusus élőhely
Az Ariocarpus retusus élőhelye Cedral mellett, San Luis Potosí államban, Mexikóban, 1800 méteres tengerszint feletti magasságban. Alacsony, lankás, köves, szárazságtűrő vegetációval benőtt dombon, a fajjal leggyakrabban a kis köves tisztásokon lehet találkozni.

Élőhely: Mészköves lejtők, fennsíki (15-40 dőlésszögű) dombok és hegyek lakója, ritkán agyagos fennsíki síkságon is, általában köves felszínen, 1000-2500 méteres magasságban, változatos, sok pozsgás fajt tartalmazó, de mély árnyékot nem produkáló (szárazságtűrő kislevelű és tőlevélrózsás-üstökös cserjések, sziklagyepek, szórványosabban ritkás borókás-fenyves erdők) vegetáció mellett. A Cedral melletti élőhelyén megtalálható még a Neolloydia conoidea, Echinocactus horizonthalonius, Echinocereus pectinatus és az Epithelantha bokei is. Leginkább a dombtetőn és nyugati, illetve déli lejtőkön látni.

Kultúrában tartás

A nemzetség egyik legkönnyebben tartható tagja, mely a tartási hibák többségét jól tolerálja. Oltani nem szükséges, egyedül a növekedés meggyorsítása miatt ajánlott. Viszonylag lassan nő, magról probléma nélkül szaporítható. Csak idősebb korban sarjad, ezért marad a magvetés, vagy az oltás. Szaporítása az idősebb szemölcsök dugványozásával vagy feloltásával is megoldható, de nagyon időigényes folyamat. Magról kb. 10 év mire eléri a virágzóképes méretet. A pangó vízre érzékeny, jó vízáteresztő mészkő tartalmú, így bázikus kémhatású ásványi keverékbe ültessük (amelybe érdemes a jobb ásványi anyagellátás miatt, a szintén bázikus alginit 5-10%-át keverni), mély edénybe, mivel erős répagyökeret nevel és az edényt is képes szétrepeszteni. Fény és melegigényes tenyészidőszakban, ekkor több vizet is kíván. Télen (2)5-10 °C között teleltessük teljesen szárazon.

Egyéb

A nemzetségben nagyra növő fajnak számít, viszonylag lassan fejlődik, de igen hosszú életű növény. Az egyes élőhelyek szerint érdemes több példányt is beszerezni, mivel nagyon változatos megjelenéssel bír.

Szerzők és forrás

Szöveg: Varga Zoltán
Kép: Varga Zoltán (1, 2, 3, 4, 5), Papp László (6, 7)
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 777. és 778. kártya