Kategória:Ophiopogoneae

Ophiopogoneae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Nolinoideae
Nemzetség- csoport	Ophiopogoneae

Az Ophiopogoneae név a típusnemzetség, az Ophiopogon neve után kapta elnevezését. A nemzetségnév a görög ophis (ὄφις) – jelentése „kígyó” – és a pogon (πώγων) – jelentése „szakáll” – szavak összetétele. Az elnevezés eredete valószínűleg a virágzat alakjára vagy a levelek sűrű, szakállszerű elrendezésére utal (kígyószakáll). A nevet Richard Anthony Salisbury javaslata alapján Stephan Endlicher érvényesítette 1836-ban a Genera Plantarum művében. A klasszikus görög etimológiát (Liddell–Scott–Jones) a modern botanikai névtárak is megerősítik, megjegyezve, hogy a név japán népi elnevezések (Ryu-no-hige) tükörfordításaként is értelmezhető.

• Ophiopogon Ker Gawl.; John Bellenden Ker Gawler, 1807.
• Első leírása: Stephan Endlicher, Genera Plantarum 152. oldalán, 1836-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Stephan Endlicher, 1836.

• Ophiopogonaceae
• Peliosantheae

A tribusz tagjai évelő, lágyszárú növények. A szár általában rövid rizóma vagy inda (stolo). A levelek tőrózsában állnak, alakjuk szálas, pántszerű vagy keskeny-lándzsás, textúrájuk gyakran bőrszerű, színük a sötétzöldtől a szinte feketéig (pl. egyes nemesített fajták) terjedhet. A gyökérzet húsos, gyakran apró, orsó alakú gumókat tartalmaz, amelyek raktározó szervként funkcionálnak.

A virágzat laza fürt, amely a levelek között vagy azok felett helyezkedik el. A virág kicsi, harang alakú, bókoló, színe fehértől a halványliláig változik.

• Takarólevelek: A hat lepellevél az alapjánál összeforrhat, a külső lepellevél és belső lepellevél hasonló megjelenésű. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: Hat porzószálak, a portokok befelé nyílnak. A termő félig alsó állású (szubinferior), ami ritka az alcsaládban, a bibeszál oszlopszerű, a bibe pontszerű. Egy sorban maradjon!

A termés különlegessége, hogy a magház fala korán felreped, és a fejlődő magok szabadon, bogyószerűen (húsos maghéjjal) érnek be.

• Magja: Gömbölyded, húsos, feltűnő kobaltkék vagy fekete színű.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban Kelet- és Délkelet-Ázsia területein, Japán, Kína, Himalája vidéke és Vietnám erdeiben őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Árnyékos erdők aljnövényzeteként, nedves völgyekben és patakpartokon élnek. Geofiton életmódúak, a talajon sűrű gyepet alkotnak.

Gyakori dísznövények, különösen az árnyéki gyeppótlóként használt fajok (pl. Ophiopogon japonicus). Igénylik a félárnyékos fekvést, a jó vízelvezetésű, de humuszban gazdag, nyirkos talajt. Fagytűrésük fajfüggő, sokuk mérsékelt övön is télálló.

Nagyon hasonlítanak a Liriope (gyepliliom) nemzetségre, de az Ophiopogoneae virágai bókolók és a porzók szerkezete is eltérő (a Liriope virágai felfelé néznek).

Bár a levelek nem pozsgásak, a gyökérgumók víztároló képessége segít elviselni az időszakos szárazságot az erdőaljzaton.

Az APG IV rendszertan szerint a spárgafélék (Asparagaceae) családjának Nolinoideae alcsaládjába tartoznak. A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a Peliosanthes és Ophiopogon nemzetségek szoros filogenetikai kapcsolatát, kiemelve a félig alsó állású magház és a húsos maghéj evolúciós jelentőségét ebben a kládban.

• https://www.ipni.org/n/30058917-2
• http://www.worldflorasonline.org/taxon/wfo-4000000408
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30058917-2
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ophiopogon