Kategória:Nolinoideae
| Nolinoideae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Nolinoideae |
Tudományos név
- Nolinoideae (Burnett) Carswell, 1835
A név eredete, etimológia
A szubfamília nevét a típusnemzetség, a Nolina után kapta. A Nolina nemzetségnevet Abbé P. C. Nolin francia botanikus és kertészeti szakíró tiszteletére vezették be (Genaust, Stearn). A latin -oideae végződés a botanikai nomenklatúrában az alcsalád (subfamilia) rangját jelöli.
Típusnemzetség
- Nolina Michaux; André Michaux gyűjtése, Észak-Amerika, típuspéldány: Muséum National d’Histoire Naturelle (P).
- Első leírása: Burnett, Outlines of Botany, 1835.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: James Carswell, 1835.
Nolina képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Asparagaceae subfam. Nolinoideae
- Convallariaceae Horaninow
- Dracaenaceae Salisbury
- Eriospermaceae Endlicher
- Ruscaceae M. Roemer
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Változatos megjelenésű csoport, amelybe lágyszárú évelők, kúszónövények és fatermetű szukkulensek is tartoznak. A gyökérrendszer gyakran rizómás vagy gumós (például Eriospermum). A szárak lehetnek fásodók, gyakran jelentős másodlagos vastagodással (anomális szekunder növekedés), mint a Dracaena vagy Beaucarnea nemzetségeknél.
A levelek elhelyezkedése spirális vagy kétoldali (distichous). A levéllemez általában párhuzamos erezetű, széle épp vagy aprón fogazott. Bizonyos taxonoknál a levelek redukáltak, és a fotoszintézist ellaposodott szárképletek, cladodium-ok végzik (például Ruscus).
Generatív test
Virág
A virágzat általában fürtös vagy bugás. A virágok hímnősek vagy egyivarúak (kétlakiak vagy poligámok). A lepellevelek száma 6, két körben helyezkednek el, színük gyakran fehér, zöldes vagy krémszínű. A porzótájat 6 porzó alkotja, amelyek a lepel alapjához nőhetnek. A magház felső vagy középső állású (superus vagy semi-inferus), 3 termőlevélből forrt össze (syncarp).
Termés
A termés lehet húsos bogyó (bacca), mint a Convallaria vagy Ruscus esetében, vagy száraz, szárnyas toktermés, esetleg fel nem nyíló aszmag-szerű termés.
- Magja: A magvak gömbölydedek vagy szögletesek, a maghéj gyakran phytomelan-mentes. Az endospermium kemény, hemicellulózt tartalmaz.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedt, de súlyponti területei az északi mérsékelt öv, Európa, Ázsia, valamint Mexikó, az Amerikai Egyesült Államok déli része és Afrika déli, illetve trópusi területei.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen tág tűrésű csoport; megtalálhatók a mérsékelt övi erdők aljnövényzetében (gyöngyvirágfélék), a félsivatagi és arid területeken (kaudexes szukkulensek) és a trópusi esőerdőkben egyaránt.
Szukkulent taxonok
Az alcsalád számos szukkulens tagot számlál, különösen a korábban Nolinaceae és Dracaenaceae családba sorolt nemzetségek között. Ide tartoznak a palacktörzsű fák (Beaucarnea), amelyek megvastagodott törzsükben (kaudex) vizet raktároznak, valamint a xerofita Nolina és Dasylirion fajok. A Sansevieria (ma már a Dracaena része) fajok pozsgás leveleikkel alkalmazkodtak a szárazsághoz.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint a Nolinoideae az Asparagaceae család egyik alcsaládja. Korábban sok nemzetségét külön családokba (pl. Ruscaceae, Convallariaceae, Dracaenaceae) sorolták, de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették ezek közös származását. A klád monofiletikus egységet alkot az Asparagales renden belül.