Kategória:Asparagoideae
| Asparagoideae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Asparagoideae |
Tudományos név
- Asparagoideae Burmeist. (1837)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Asparagus nevéből származik. Az Asparagus kifejezés a latin asparagus szóból ered, amely a görög aspharagos vagy asparagos szóra vezethető vissza. A görög etimológiai források (LSJ, Chantraine) szerint a szó valószínűleg perzsa eredetű (asparag), jelentése „hajtás” vagy „fiatal ág”, utalva a növény ehető hajtásaira. A rendszertani név az alcsaládokra jellemző -oideae végződést kapta.
Típus
- Asparagus L. (1753); Gyűjtő: Carl von Linné, hely: Európa; Típuspéldány helye: LINN (London);
- Első leírása: Hermann Burmeister írta le az alcsaládot 1837-ben a Handbuch der Naturgeschichte művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nem értelmezhető alcsalád szinten; a típusnemzetséget Linné rögzítette 1753-ban.
Asparagus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Asparagaceae subfam. Asparagoideae
- Asparagaceae (sensu stricto)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Az alcsalád képviselői évelő lágyszárúak, félcserjék vagy fásodó szárú kúszónövények. A valódi levelek apró, pikkelyszerű képletekké redukálódtak, amelyek nem végeznek fotoszintézist. A fotoszintetizáló funkciót a módosult hajtás részei, az úgynevezett fillokládiumok vagy kladódiumok látják el, amelyek gyakran tűszerűek vagy levélszerűen kiszélesednek. A szár gyakran elágazó, néha tövises. A gyökérzet rizómás vagy gumósan megvastagodott, vaskos adventív gyökerekkel, amelyek víztárolásra alkalmasak.
Generatív test
Virág
A virág kicsi, harang alakú vagy kiterülő, gyakran magányos vagy kis fürtös virágzat része. A virágok lehetnek hímnősek vagy egyivarúak (ebben az esetben a növény kétlaki).
- Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek két körben helyezkednek el, színük általában fehér, zöldes vagy sárgás. A lepellevél tagjai gyakran a tövüknél összeforrtak.
- Ivarlevelek: Hat porzószálak alkotják a hím ivarleveleket, amelyek a lepel tövéhez nőttek. A termő felső állású, háromrekeszű, a bibeszál rövid, a bibe háromkaréjú.
Termés
A termés húsos bogyótermés, amely éretten általában piros vagy fekete színű.
- Magja: Gömbölyded, fekete színű, kemény maghéjjal.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alcsalád tagjai az Óvilágban honosak. Elterjedési területük felöleli Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália mérsékelt, szubtrópusi és trópusi vidékeit.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő a félsivatagoktól a nedves erdőkig. Számos fajuk geofiton életmódot folytat, a száraz időszakot rizómáik segítségével vészelik át. Néhány faj kúszó életmódú, mások cserjés társulások tagjai.
Kultúrában tartás
Az alcsalád legismertebb képviselője a zöldségként termesztett közönséges spárga (Asparagus officinalis). Emellett számos faj (pl. Asparagus setaceus, Asparagus densiflorus) kedvelt dísznövény. Jól bírják a szárazabb beltéri levegőt is a húsos gyökérzet és a redukált levelek miatti alacsony párologtatásnak köszönhetően.
Szukkulens taxonok
Bár nem klasszikus pozsgások, sok Asparagus faj mutat szukkulens jelleget a víztároló gyökérzet és a megvastagodott, húsos kladódiumok révén. Különösen a dél-afrikai fajok alkalmazkodtak a szárazsághoz ilyen módon.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint az Asparagoideae az Asparagaceae (spárgafélék) családjának egyik alcsaládja az Asparagales renden belül. Korábban önálló családként (Asparagaceae sensu stricto) kezelték. A molekuláris vizsgálatok alapján monofiletikus csoport, amely szoros rokonságban áll a Lomandroideae alcsaláddal.