Kategória:Polygonateae
| Polygonateae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Nolinoideae |
| Nemzetség- csoport |
Polygonateae |
Tudományos név
- Polygonateae Benth. & Hook.f., 1883
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A Polygonateae tribusz a típusnemzetség, a Polygonatum után kapta a nevét. A név a görög poly (πολύ) – jelentése „sok” – és gony (γόνυ) – jelentése „térd” vagy „ízület” – szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző rizómák tagoltságára és a szár ízelt megjelenésére utal. A nevet George Bentham és Joseph Dalton Hooker érvényesítette tribusz rangon 1883-ban a Genera Plantarum művében. A klasszikus etimológiát (Liddell–Scott–Jones) alátámasztják a botanikai források (Stearn, Genaust), kiemelve a „soktérdű” jelzőt, amely a rizóma korábbi évek hajtásai után maradt kör alakú hegeire is utalhat.
Típus
- Polygonatum Mill.; Philip Miller, 1754.
- Első leírása: George Bentham és Joseph Dalton Hooker, Genera Plantarum 3: 423. oldalán, 1883-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bentham George és Hooker Joseph Dalton, 1883.
Szinonimák
- Polygonataceae
- Convallariaceae (részben)
- Streptopeae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A tribusz tagjai évelő lágyszárúak. A szár általában felálló vagy ívesen hajló, egyszerű vagy elágazó. A levelek váltakozó, átellenes vagy örvös állásúak, alakjuk a szálastól a széles-tojásdadig terjedhet, erezetük párhuzamos. A gyökérzet karakterisztikus, húsos, vízszintesen kúszó rizóma, amelyen a korábbi évek hajtásainak helyén kerek hegek láthatók.
Generatív test
Virág
A virág magányosan vagy kis fürtökben, esetleg ernyőszerűen fejlődik a levelek hónaljában (axilla). A virágzat gyakran bókoló. A virágok harang vagy cső alakúak, színük fehér, krémszínű, zöldes vagy ritkábban rózsaszín.
- Takarólevelek: A hat lepellevél a legtöbb nemzetségnél (pl. Polygonatum) csővé forrt össze, csak a csúcsukon szabadok a lepelcimpák. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A hat porzószálak a lepelcső falához nőttek, a portokok befelé nyílnak. A termő felső állású, háromrekeszű, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű vagy háromkaréjú. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés húsos bogyó, amely éretten piros, kék vagy feketéskék színű.
- Magja: Gömbölyded, kemény maghéjú, rekeszenként általában egy-két mag fejlődik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Elsősorban az északi mérsékelt övben (Holisztikus flórabirodalom) elterjedtek, Európa, Ázsia (különösen a Himalája és Kelet-Ázsia) és Észak-Amerika területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főként üde lombhullató erdőkben, hegyi réteken és cserjésekben fordulnak elő. Geofiton életmódúak, a telet a föld alatti rizóma segítségével vészelik át.
Kultúrában tartás
Számos fajt, különösen a salamonpecséteket (Polygonatum) és a tündérfürtöket (Disporum), dísznövénnyé nemesítettek. Árnyékos, humuszban gazdag, üde talajt igényelnek. Egyes fajok rizómáját a hagyományos távol-keleti gyógyászatban is alkalmazzák.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A rokon Convallarieae (pl. gyöngyvirág) tribusztól a levelek elhelyezkedése (a Polygonateae esetében a virágzó szár leveles) és a virág morfológiája (hosszabb lepelcső) különíti el.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján a spárgafélék (Asparagaceae) családjának Nolinoideae alcsaládjába tartoznak. A 2010 utáni molekuláris kutatások (pl. Meng et al., 2014) tisztázták a belső viszonyokat, megerősítve a Polygonatum, Disporum és Maianthemum nemzetségek monofiletikus egységét, miközben rávilágítottak a kelet-ázsiai diverzitási központ jelentőségére.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.